Kényszerházasság
A kényszerházasság olyan házassági forma, amelyben az egyik vagy mindkét fél beleegyezése nélkül vagy akarata ellenére kötnek házasságot. Alternatív változatai közé tartozik a kényszerített élettársi viszony, illetve a házastársi rabszolgaság.
Az ENSZ szerint a kényszerházasság nem összeegyeztethető az alapvető emberi jogokkal, mivel megsérti az egyén szabadsághoz és az egyéni autonómiához való jogát. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata kijelenti, hogy a nők életében és emberi méltóságuk, egyenlőségük megőrzésében központi szerepet játszik, hogy szabad akaratukból házasodjanak össze egy olyan társsal, akik maguk választottak.[1] A Római Katolikus Egyházban a kényszerházasság elegendő indok a házasság érvénytelenítéséhez; házasság csak akkor számít érvényesnek, ha abba mindkét fél szabadon beleegyezett. A Kiegészítő Egyezmény a rabszolgaság eltörléséért szintén tiltja az olyan házasságok létrejöttét, ahol a nőnek nincsen joga ellentmondani a szülei, családja vagy más személy akaratának.[2] Ennek megakadályozásának érdekében megköveteli egy bizonyos minimális életkor meglétét.[3]
A kényszerházasság nem egyenlő az elrendezett házassággal, amelyben a felek beleegyezésével a szüleik vagy egy kerítő keres számukra megfelelő házastársat, azonban a kettő között nincsen éles határvonal. Az elrendezett házasság során az egyénnek lehetősége van visszautasítani a házassági ajánlatot, kényszerházasság esetén nincsen. Azonban a társadalmi és családi nyomás, a szülőknek való megfelelési kényszer és a családi elvárások tisztelete miatt a kettő gyakran nem sokban különbözik egymástól.[4][5] Kényszerházasságok a mai napig gyakoriak a föld különböző részein, főként Dél-Ázsiában és Afrikában.
Partner által kikényszerített házasságról akkor van szó, ha egy nem házastársi kapcsolatban élő pár egyik fele erőlteti ki a házasságot erőszakkal vagy fenyegetéssel.[6]
A latin 'raptio' szó a nők tömeges elrablására utal, melynek célja a házasságra való kényszerítésük vagy rabszolgaként (főleg szexrabszolgaként) való tartásuk, mely már az ókor óta előfordul.
Történelmi áttekintés
szerkesztésA történelem során, főként a 18. század előtt a házasságokat a családok szervezték meg egymás között.[7] A gyakorlat kultúrák szerint különbözött, de általában belefoglaltatott a nő apától való függésének átruházása a férjre. A 18. század végén és a 19. század elején az Európában kialakult értelmiségi mozgalom, valamint a romantika során kezdett teret nyerni a szerelmi házasság új és haladó ideája. A 19. században a házassági gyakorlat Európa-szerte különbözött, de az elrendezett házasságok általában a társadalom felső rétegében voltak gyakoriak. A 19. és 20. századi emancipáció során a házassági jogi gyakorlat drámai változásokon ment keresztül, főleg a tulajdon és gazdasági helyzet tekintetében.[8] Oroszországban a 20. század kezdetéig az elrendezett házasság volt a norma, melyek legtöbbje endogám volt.[9] A 20. század közepéig a legtöbb nyugati országban kihirdették a családjog keretében a házastársak jogi egyenlőségét. Svájc, Görögország, Spanyolország és Franciaország az európai országok között utolsóként hirdette ki a nemek egyenjogúságát az 1980-as években. Az európai országok a 21. században figyeltek fel a kényszerházasság jelenségére, amikor olyan országokból érkeztek bevándorlóik, ahol a kényszerházasságok mindennapiak. Az Isztambuli Egyezmény megtiltja a kényszerházasságokat. 1969-ben Sierra Leone Különleges Bíróságának Fellebbviteli Tanácsa a háborúban a nők házasság céljából történő elrablását és fogva tartását emberiesség elleni bűntetté nyilvánította.[10][11] A Bírói Tanács a Charles Taylor döntés értelmében úgy határozott, hogy a 'kényszerházzaság' kifejezés helyett erre a háborús gyakorlatra inkább 'házastársi rabszolgaság'-ként kellene hivatkozni (2012).[12] 2013-ban fogadták el az ENSZ első határozatát a gyermek-, korai és kényszerházasságok ellen. A határozat szerint ezek során olyan emberi jogok sérülnek, amelyek megfosztják az egyéneket attól, hogy az életüket az erőszak minden formájától mentesen éljék, és korlátozzák az olyan emberi jogok élvezését, mint a tanuláshoz, vagy a legmagasabb elérhető egészségügyi színvonalhoz való jog, beleértve a szexuális és reproduktív egészséget. Ebben a határozatban kimondták azt is, hogy a gyermek-, korai- és kényszerházasságok megakadályozását a 2015 utáni fejlesztési tervekben napirendre kell tűzni.[13][14][15]
A gyermekházasságok a történelem során gyakoriak voltak, de a 19. és 20. században elkezdték megkérdőjelezni ezeket. A gyermekházasságokat gyakran tekintik kényszerházasságoknak, mivel a gyermekek (főként a fiatalok) a házasságról a családjuk befolyásolásának hatására nem minden információt figyelembe véve döntenek.[16] A nyugati országokban az utóbbi évtizedekben a házasság természete drámai változásokon ment keresztül. Átértékelődött a gyermekszülés fontossága és leegyszerűsödött a válás folyamata. Ezek következményeként a családi és társadalmi nyomás csökkent, a párválasztás szabadsága pedig megnőtt.[17]
A történelmi időkben a kényszerházasságokban szükség volt arra, hogy a fogoly (rabszolga vagy hadifogoly) integrálódjon a fogva tartó közösségébe és elfogadja sorsát. John R. Jewitt például 3 évet töltött a Nootka törzs fogságában a Csendes Óceán Északnyugati partvidékén 1802 és 1805 között. A törzsfőnökök tanácsa úgy döntött, hogy amennyiben megházasodik és feleségén és annak családján keresztül örökre fogva tartóival marad, megbocsátanak neki. A halálbüntetés alternatívája a kényszerházasság volt, így a kettő közül a kisebb rosszat választotta.[18]
Tekintélyelvű kormányok a tervezett népességi mutatók megtartása érdekében alkalmaztak kényszerházasságokat. Kambodzsában a Khmer Rouge rezsim szisztematikusan kényszerítette az embereket arra, hogy házasodjanak, ezzel fenntartva a forradalom folytatásához szükséges népességszámot.[19]
Ebben a korszakban a feleket falu vezetője vagy egy magas rangú vezető felkereste és értesítette arról, hogy össze kell házasodniuk, valamint a szertartás helyéről és idejéről. A házasulandó felek gyakran az esküvőn látták egymást először. A szülők vagy más családtagok nem vehettek részt sem a házastárs kiválasztásában, sem a szertartáson.
A Khmer Rouge szerint a szülői beleegyezés nem volt szükséges, hiszen a rezsim volt a nép anyja és apja. Ezeken a házassági szertartásokon legalább három, de akár 160 pár is összeházasodott.[20]
A kényszerházasságok okai
szerkesztésSzámos tényező vezethet olyan kultúrák kialakulásához, amelyekben elfogadják illetve ösztönzik a kényszerházasságokat. Ezeknek a házasságoknak a célja többek között a családi kapcsolatok erősítése, nemkívánatos viselkedés és szexualitás, a házasságon kívüli terhesség megakadályozása, a „nem megfelelő” kapcsolatok megelőzése, kulturális és vallási normák megőrzése, a vagyon családban tartása, a szegénységből való kitörés vagy bevándorlás megkönnyítése.
Következmények
szerkesztésKövetkezmények az áldozatok és a társadalom számára
szerkesztésA korai és kényszerházasságok hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek, kifejezetten a nők szegénységi spirálba és tehetetlenségbe sodródjanak. A legtöbbjük rossz bánásmódnak, erőszaknak és nemi kényszerítésnek van kitéve. Azok a nők, akiket fiatalon adnak férjhez, jobban ki vannak téve a férjük dominanciájának, valamint a nemi és utódnemzési egészségi színvonaluk is alacsonyabb. A fiatal feleségek jobban ki vannak téve a HIV-fertőzés veszélyének és az egészségük veszélybe kerülhet. A legtöbb házasságra kényszerített lány nem részesül megfelelő oktatásban és gyakran írástudatlan. A fiatalok általában röviddel a házasság előtt kilépnek az oktatásból.[21]
Jogi következmények
szerkesztésAz. hogy a kényszerházasság megtámadható-e a helyi jogalkotás függvénye, az áldozatok bizonyos esetekben válásért vagy semmissé nyilvánításért folyamodhatnak. Némely jogrendszerben házasság kényszerítése büntetőeljárást von maga után.[22][23][24] Angliában és Walesben a Matrimonial Causes Act 1973 értelmében a kényszerházasság megtámadható.[25]
Erőszak
szerkesztésA kényszerházasságokhoz gyakran kapcsolódik erőszak a házasságon belül, a házasságra való kényszerítés során, vagy a visszautasítás büntetéseként. Extrém esetekben azokat a lányokat és nőket, akik nem engedelmeskednek megölik, ezzel állítva helyre a család „becsületét” (lásd becsületgyilkosság).[26][27][28]
Összefüggések a hozománnyal és a menyasszony árával
szerkesztésAz olyan hagyományok őrzése, mint a hozomány és a menyasszony ára hozzájárulnak a kényszerházasságok fennmaradásához.[29][30][31] A hozomány az a pénzösszeg vagy vagyon, amit a feleség, vagy a feleség családja ad a férjnek a házasság létrejöttével.[32] A menyasszony árát a férj vagy a férj családja fizeti ki a menyasszonynak a házasságért. A hozomány fizetésének gyakorlata főleg Dél-Ázsiában elterjedt, a menyasszony árát pedig Afrika szub-szaharai részén (lásd még: Lobolo) és Délkelet-Ázsia egyes részein fizetik (például Kambodzsában vagy Thaiföldön).
Házasság és emberrablás
szerkesztésA történelem során az asszonyrablás bevett gyakorlat volt, de a mai napig előfordul néhány országban, főleg Közép-Ázsiában, a Kaukázusban és Afrika egyes részein. A férj gyakran barátai segítségével rabolja el a lányt vagy nőt, akiket ezután a leendő férj gyakran megerőszakol, hogy a szüzességét elvesztett lányra alacsonyabb árat tudjon kialkudni és törvényesíthesse a házasságot.[33][34][35] A nőnek legtöbbször nincs más választása, mint elfogadni a házassági ajánlatot. Amennyiben visszamegy a családjához, kiközösítésnek teszi ki őket, hiszen a közösség szemében már „tisztátlan”.[36]
Kényszerházasság viták elrendezésére
szerkesztésA kényszerházasság gyakran családok közötti viták következménye, ahol azzal oldják meg a nézeteltérést, hogy az egyik család felajánl a másiknak egy nőt.[37] A Vani Pakisztánban elterjedt kulturális szokás, melynek során egy lányt kényszerítenek házasságra, egy a férfirokonai által elkövetett bűntény büntetéseként. A Vani a kényszerített gyermekházasság egy formája, a döntést a büntetésvégrehajtás e formájáról a jirga, a falu öregjeinek a tanácsa hozza meg.[38][39][40]
Özvegy-öröklés
szerkesztésAz özvegy-öröklés vagy menyasszony-öröklés olyan kulturális és társadalmi szokás, melynek során az elhunyt férj özvegyének össze kell házasodnia a férj egy férfirokonával, gyakran a fiútestvérével. Ez a gyakorlat főleg Afrika egyes részein elterjedt, és összefüggésbe hozzák a HIV/AIDS elterjedésével is.[41]
Kényszerházasságok fegyveres konfliktusokban
szerkesztésKonfliktus sújtotta területeken a lányoknak és nőknek gyakran össze kell házasodniuk a konfliktus valamelyik oldalán harcoló férfiakkal. Ez a gyakorlat az utóbbi időben Sierra Leonéban, Ugandában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban gyakori. A történelem során a nőket hadizsákmánynak tekintették, akiket elraboltak, megerőszakoltak és házasságra vagy szexrabszolgaságra kényszerítettek.[6] Mivel a nők tulajdonnak számítottak, észszerű volt őket az ellenség eltulajdonítható ingóságaként kezelni.[42]
Kilépés kényszerházasságból
szerkesztésA kényszerházasság felbontása a világ sok részén különösen nehéz. Afrikában a menyasszony ára a legfőbb akadálya a házasságból való kilépésnek. Ha a menyasszony árát kifizették, a lány a férj és annak családjának a tulajdonává válik. Amennyiben a lány ki akar lépni a házasságból, a férj visszakövetelheti az összeget, amit a lány családja gyakran nem tud, vagy nem akar visszafizetni.[43][44][45]
Országok szerint
szerkesztésAfrika
szerkesztésDél-Afrikai Köztársaság
szerkesztésDél-Afrikában az ukuthwala során fiatal lányokat rabolnak el és kényszerítenek házasságra, gyakran a szüleik beleegyezésével, mely főleg a vidéki területeken elterjedt gyakorlat.[46][47] Az érintett lányok gyakran fiatalkorúak, sokszor nyolc évesnél is fiatalabbak.[48] 2009-es médiajelentések szerint havonta több, mint 20 lány hagyja abba tanulmányait az ukuthwala miatt.[49]
Nigéria
szerkesztésA világon Nigériában a legmagasabb a gyermekházasságok aránya;[50][51] szintén itt a legmagasabb a termékenységi index.[52] Az élelmiszerhiány miatt sok lányt adnak el feleségnek.[53] Azokat a nőket, akik megpróbálnak kilépni a kényszerházasságokból, a családjuk gyakran kiközösíti őket, így prostitúcióra kényszerülnek, hogy fenn tudják tartani magukat.[54]
Madagaszkár
szerkesztésMadagaszkáron elterjedt a kényszerházasság. A lányokat a családjuk adja férjhez, akik elhitetik velük, hogy amennyiben elutasítják a házassági ajánlatot, átok száll rájuk.[55][56] Néhány esetben a férj sokkal idősebb a feleségnél, és annak halála után az özvegyet a társadalom kirekeszti és diszkriminálja.[57]
Malawi
szerkesztésA Human Rights Watch jelentése szerint Malawiban széles körben elterjedt a gyermek- és kényszerített házasság, a lányok fele 18 éves kora előtt megy férjhez.[58] A menyasszony árának gyakorlata, helyi elnevezéssel a "lobolo" gyakori Malawiban és nagy szerepet játszik a kényszerházasságok fennmaradásában. Az özvegyek megöröklése is hagyomány Malawiban. A házasság után a feleség jogai és szabadsága erősen korlátozottak; a lányokat a házasságra való felkészítés során a férjüknek való alárendelt szerepükre tanítják.[59]
Mauritánia
szerkesztésMauritániában a kényszerházasság három fő formában jelenik meg: házasság egy unokatestvérrel (ez a maslaha), házasság egy gazdag férfival gazdasági nyereség reményében, és poligám házasság egy befolyásos férfival.[60]
Ázsia
szerkesztésKártérítési házasság
szerkesztésA kártérítési házasság (helyi nyelven vanni, swara vagy sang chatti) során a hagyomány szerint fiatal lányokat kényszerítenek házasságra hogy azzal törzsi viszályokat oldjanak meg. Ez a gyakorlat Pakisztánban és Afganisztánban elterjedt. Bár Pakisztánban illegális, Haibar-Pahtúnhva tartományban gyakori.
Afganisztán
szerkesztésIndia
szerkesztésA fiúgyermekek előnyben részesítése és az ennek következményeként kialakult nemek közötti arány a menyasszonyok hiányát okozta, ami kényszerházasságokhoz vezet.[61] Jasvinder Sanghera, akit a családja 16 évesen kitagadott, mert visszautasított egy házassági ajánlatot, alapította meg a Karma Nirvana nevű jótékonysági szervezetet, melyhez havonta több, mint 600 hívás érkezik.[62]
Nepál
szerkesztésMint Dél-Ázsia több részén, a lányok Nepálban is tehernek számítanak a családjuk számára a hozomány miatt. A szülők gyakran azért adják még fiatalon férjhez a lányaikat, mert később egy idősebb és műveltebb férfi magasabb hozományt követelhet.[63] Mivel az özveggyé vált asszonyok gyakran elvesztik társadalmi státuszukat, a kormány a probléma megoldásaként 2009-ben azoknak a férfiaknak, akik özvegyen maradt nőt vettek feleségül pénzügyi támogatást (50 000 nepáli rúpiát) nyújtott. A rendelet ellen megalázó és kényszerházasságokat ösztönző volta miatt számos özvegy- és emberjogi csoport tiltakozott.[64]
Sri Lanka
szerkesztésA Reproductive Health Matters folyóirat 2004-ben megjelent cikke szerint Sri Lankán a fegyveres konfliktusok miatt terjedtek el a kényszerházasságok. A családok attól féltek, hogy lányaik a házasság előtt elveszítik szüzességüket (amelynek a konfliktusok miatt nagyobb valószínűséget tulajdonítottak) és ezzel csökken az esélyük arra, hogy később férjhez menjenek.[65]
Amerika
szerkesztésAmerikai Egyesült Államok
szerkesztésBecslések szerint pakisztáni lányok százait utaztatják ki évente New York környékéről Pakisztánba, hogy ott kényszerházasságot kössenek.[66] Azokat akik ellentmondanak, megfenyegetik vagy kényszerítik. A John Jay College of Criminal Justice az AHA Alapítvány megbízásából készített tanulmányt New Yorkban a kényszerházasságok előfordulási arányáról,[67] melynek eredményei kétértelműek voltak.[68] A National Center for Victims of Crime Conference szerint kevés a kényszerházasságok ellen hozott jog és törvény, bár több általános, nem specifikus rendelkezés alkalmazható.[69][forrás?] A Fraidy Reiss által alapított Unchained at Last szervezet egyedülálló az USA-ban, kényszerházasságok vagy elrendezett házasságok áldozatainak nyújt ingyenes jogi tanácsadást.[70][70]
Kanada
szerkesztésA kényszerházasságok Kanadában a bevándorló közösségek körében elterjedtek.[71] Egészen a közelmúltig nem övezte nagy figyelem a kényszerházasságokat, ami a gyakorlatot megvédte a jogi közbeavatkozástól is.[72] 2015-ben a 'Bill S-7' keretében felvették a bűncselekmények közé, azóta a kényszerházasság a Kanadai Büntető Törvénykönyv szerint bűncselekménynek számít.[73][74]
Statisztika
szerkesztés- Dél-Ázsiában 18 éves kor alatt: 48%
- Bangladeshben 15 éves kor alatt: 27,3%
- Afrikában 18 éves kor alatt: 42%
- Nigerben 15 éves kor alatt: 26%
- Kirgizisztánban 18 éves kor alatt: 21,2%
- Kazahsztánban 18 éves kor alatt: 14,4%
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Forced Marriage című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Ethics - Forced Marriages: Introduction. BBC, 1970. január 1. (Hozzáférés: 2015. szeptember 29.)
- ↑ Supplementary Convention on the Abolition of Slavery, Article 1, (c)
- ↑ Supplementary Convention on the Abolition of Slavery, Article 2
- ↑ FAQ’s. Karma Nirvana. [2014. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 10.)
- ↑ Archivált másolat. [2016. december 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 28.)
- ↑ a b Types of Forced Marriage. Forced Marriage Project - Agincourt Community Services Association. [2014. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 11.)
- ↑ Jodi O'Brien (2008), Encyclopedia of Gender and Society, Volume 1, SAGE Publications, page 40-42, ISBN 978-1412909167
- ↑ family - kinship :: Family law. Encyclopedia Britannica
- ↑ Hutton, M. J.. Russian and West European Women, 1860–1939: Dreams, Struggles, and Nightmares. Rowman & Littlefield (2001). ISBN 0-7425-1043-3; see Chapter 1
- ↑ Forced Marriage: Exploring the Viability of the Special Court for Sierra Leone's New Crime Against Humanity. ssrn.com
- ↑ Valerie Oosterveld: IntLawGrrls. intlawgrrls.com
- ↑ Advancing International Criminal Law: The Special Court for Sierra Leone Recognizes Forced Marriage as a ‘New’ Crime Against Humanity. ssrn.com
- ↑ Stuart, Hunter. „Country With The Most Child Brides Won't Agree To End Forced Child Marriage”, Huffington Post, 2013. október 16.
- ↑ UN Takes Major Action to End Child Marriage. Center for Reproductive Rights
- ↑ Girls Not Brides: States adopt first-ever resolution on child, early and forced marriage at Human Rights Council. Girls Not Brides
- ↑ Eradicating child marriage in Africa - FORWARD UK. FORWARD
- ↑ marriage. Encyclopedia Britannica
- ↑ A Narrative of the Adventures and Sufferings of John R. Jewitt, only survivor of the crew of the ship Boston, during a captivity of nearly three years among the savages of Nootka Sound: with an account of the manners, mode of living, and religious opinions of the natives.digital full text here
- ↑ Natalae Anderson, Documentation Center of Cambodia, Memorandum: Charging Forced Marriage as a Crime Against Humanity, 1 (September 22, 2010).. [2017. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 28.)
- ↑ Anderson, 2.
- ↑ @PlanUK: Children's charity focused on girls' rights & disaster relief. Plan UK. (Hozzáférés: 2015. szeptember 29.)
- ↑ "Forced Marriage etc.
- ↑ "Forced marriage law sends 'powerful message'".
- ↑ "UK makes forced marriage illegal as pursues campaign of 'British values'" Archiválva 2014. november 11-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- ↑ "Matrimonial Causes Act 1973". legislation.gov.uk.
- ↑ Archivált másolat. [2017. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 28.)
- ↑ BBC - Ethics - Honour crimes. bbc.co.uk
- ↑ https://tspace.library.utoronto.ca/bitstream/1807/17543/1/cultureofhonour.pdf
- ↑ BBC - Ethics - Slavery: Modern slavery. bbc.co.uk
- ↑ http://www.ohchr.org/Documents/HRBodies/HRCouncil/RegularSession/Session21/A-HRC-21-41_en.pdf
- ↑ Fiji World News. undp.org.fj. [2011. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 8.)
- ↑ Dowry - Definition and More from the Free Merriam-Webster Dictionary. merriam-webster.com
- ↑ „Ethiopia: Revenge of the abducted bride”, BBC News, 1999. június 18.
- ↑ IRIN Africa - ETHIOPIA: Surviving forced marriage - Ethiopia - Children - Gender Issues. IRINnews
- ↑ Archivált másolat. [2013. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 3.)
- ↑ http://www.hrw.org/sites/default/files/reports/kyrgyzstan0906webwcover.pdf
- ↑ Vani: Pain of child marriage in our society Archiválva 2013. október 19-i dátummal a Wayback Machine-ben Momina Khan, News Pakistan (October 26, 2011)
- ↑ Nasrullah, M. (2013). „Effect of child marriage on use of maternal health care services in Pakistan”. Obstetrics & Gynecology 122 (3), 517–524. o. DOI:10.1097/AOG.0b013e31829b5294.
- ↑ Forced child marriage tests Pakistan law Barbara Plett, BBC News (5 December 2005)
- ↑ Bedell, J. M.. Teens in Pakistan. Capstone (2009)
- ↑ „BBC NEWS - Africa - Kenyan widows fight wife inheritance”, bbc.co.uk
- ↑ International Law and Sexual Violence in Armed Conflicts, by Chile Eboe-Osuji, p. 91
- ↑ Archivált másolat. [2015. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 28.)
- ↑ Archivált másolat. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 11.)
- ↑ Stange, Mary Zeiss, and Carol K. Oyster, Jane E. Sloan. Encyclopedia of Women in Today's World, Volume 1. SAGE, 496. o. (2011). ISBN 9781412976855
- ↑ Archivált másolat. [2014. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
- ↑ Sarah Condit: Child Marriage: Ukuthwala in South Africa. Genderacrossborders.com, 2011. október 28. [2013. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 11.)
- ↑ When 'culture' clashes with gender rights. Mail & Guardian, 2011. december 2. (Hozzáférés: 2013. január 11.)
- ↑ Lea Mwambene and Julia Sloth-Nielsen: Benign Accommodation? Ukuthwala, 'forced marriage' and the South African Children's Act. [2020. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 28.)
- ↑ Girls Not Brides: Niger. Girls Not Brides
- ↑ Archivált másolat. [2014. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 28.)
- ↑ The World Factbook. cia.gov. [2009. október 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 28.)
- ↑ World Vision Australia - Press releases > Children sold into marriage in Niger as food crisis worsens. worldvision.com.au. [2014. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 22.)
- ↑ UNICEF helps to begin changing attitudes towards early marriage in Niger. UNICEF, 2010. december 23. [2014. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 28.)
- ↑ Malagasy Women Wounded by Child Marriage and its Aftermath. unfpa.org. [2014. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 28.)
- ↑ Gender Equality and Infant Mortality. Magnificent madagascar
- ↑ Children of Madagascar. humanium.org
- ↑ Malawi: End Widespread Child Marriage - Human Rights Watch. hrw.org
- ↑ Archivált másolat. [2014. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 21.)
- ↑ United Nations High Commissioner for Refugees: Refworld - Mauritania: Prevalence of forced marriage; information on legal status, including state protection; ability of women to refuse a forced marriage. Refworld
- ↑ „While India's girls are aborted, brides are wanted”, 2014. szeptember 3.
- ↑ Girls escape forced marriage by hiding spoons in their clothes to set off airport metal detectors. Telegraph.co.uk, 2013. augusztus 16.
- ↑ Archivált másolat. [2014. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 1.)
- ↑ „BBC NEWS - South Asia - Nepal widows dismiss marriage incentive”, bbc.co.uk
- ↑ United Nations High Commissioner for Refugees: Refworld - Sri Lanka: Incidence of forced marriages and protection available to women (2004-2005). Refworld
- ↑ Katz, Nancie. (November 24, 2007). "Parents force daughters to fly home to Pakistan for arranged marriages" Archiválva 2009. augusztus 9-i dátummal a Wayback Machine-ben. The New York Daily News.
- ↑ "The AHA Foundation 2012 Annual Report" Archiválva 2013. április 8-i dátummal a Wayback Machine-ben, accessed 22 March 2013
- ↑ Marcus, Anthony, Popy Begum, Alana Henninger, Laila Alsabahi, Engy Hanna, Lisa Stathas-Robbins, and Ric Curtis. 2014. “Is Forced Marriage A Problem in the United States: Preliminary Results from a Study of Intergenerational Conflict over Marital Choice Among College Students at the City University of New York from Middle Eastern, North African, and South Asian Migrant Families”. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 28.)
- ↑ Forced Marriage in Immigrant Communities in the United States [archivált változat]. Washington, DC: National Center for Victims of Crime (2013. szeptember 9.). Hozzáférés ideje: 2015. szeptember 29. [archiválás ideje: 2016. március 4.]
- ↑ a b Unchained at Last: Fraidy Reiss Helps Women Escape Forced and Arranged Marriages. Firstwivesworld.com, 2014. július 2. [2018. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 5.)
- ↑ Maryum Anis, Shalini Konanur, and Deepa Mattoo, "Who - If - When to Marry: The INcidence of Forced Marriage in Ontario"
- ↑ Reasons for forced marriage - Analysis of Data Collected from Field Workers - Report on the Practice of Forced Marriage in Canada: Interviews with Frontline Workers: Exploratory Research Conducted in Montreal and Toronto in 2008. justice.gc.ca. (Hozzáférés: 2015. június 15.)
- ↑ Criminal Code, RSC 1985, c C-46, s 293.1. Laws-lois.justice.gc.ca. (Hozzáférés: 2015. szeptember 29.)
- ↑ Criminal Code, RSC 1985, c C-46, s 293.2