A kényszerházasság olyan házassági forma, amelyben az egyik vagy mindkét fél beleegyezése nélkül vagy akarata ellenére kötnek házasságot. Alternatív változatai közé tartozik a kényszerített élettársi viszony, illetve a házastársi rabszolgaság.

Az ENSZ szerint a kényszerházasság nem összeegyeztethető az alapvető emberi jogokkal, mivel megsérti az egyén szabadsághoz és az egyéni autonómiához való jogát. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata kijelenti, hogy a nők életében és emberi méltóságuk, egyenlőségük megőrzésében központi szerepet játszik, hogy szabad akaratukból házasodjanak össze egy olyan társsal, akik maguk választottak.[1] A Római Katolikus Egyházban a kényszerházasság elegendő indok a házasság érvénytelenítéséhez; házasság csak akkor számít érvényesnek, ha abba mindkét fél szabadon beleegyezett. A Kiegészítő Egyezmény a rabszolgaság eltörléséért szintén tiltja az olyan házasságok létrejöttét, ahol a nőnek nincsen joga ellentmondani a szülei, családja vagy más személy akaratának.[2] Ennek megakadályozásának érdekében megköveteli egy bizonyos minimális életkor meglétét.[3]

A kényszerházasság nem egyenlő az elrendezett házassággal, amelyben a felek beleegyezésével a szüleik vagy egy kerítő keres számukra megfelelő házastársat, azonban a kettő között nincsen éles határvonal. Az elrendezett házasság során az egyénnek lehetősége van visszautasítani a házassági ajánlatot, kényszerházasság esetén nincsen. Azonban a társadalmi és családi nyomás, a szülőknek való megfelelési kényszer és a családi elvárások tisztelete miatt a kettő gyakran nem sokban különbözik egymástól.[4][5] Kényszerházasságok a mai napig gyakoriak a föld különböző részein, főként Dél-Ázsiában és Afrikában.

Partner által kikényszerített házasságról akkor van szó, ha egy nem házastársi kapcsolatban élő pár egyik fele erőlteti ki a házasságot erőszakkal vagy fenyegetéssel.[6]

A latin 'raptio' szó a nők tömeges elrablására utal, melynek célja a házasságra való kényszerítésük vagy rabszolgaként (főleg szexrabszolgaként) való tartásuk, mely már az ókor óta előfordul.

Történelmi áttekintés

szerkesztés

A történelem során, főként a 18. század előtt a házasságokat a családok szervezték meg egymás között.[7] A gyakorlat kultúrák szerint különbözött, de általában belefoglaltatott a nő apától való függésének átruházása a férjre. A 18. század végén és a 19. század elején az Európában kialakult értelmiségi mozgalom, valamint a romantika során kezdett teret nyerni a szerelmi házasság új és haladó ideája. A 19. században a házassági gyakorlat Európa-szerte különbözött, de az elrendezett házasságok általában a társadalom felső rétegében voltak gyakoriak. A 19. és 20. századi emancipáció során a házassági jogi gyakorlat drámai változásokon ment keresztül, főleg a tulajdon és gazdasági helyzet tekintetében.[8] Oroszországban a 20. század kezdetéig az elrendezett házasság volt a norma, melyek legtöbbje endogám volt.[9] A 20. század közepéig a legtöbb nyugati országban kihirdették a családjog keretében a házastársak jogi egyenlőségét. Svájc, Görögország, Spanyolország és Franciaország az európai országok között utolsóként hirdette ki a nemek egyenjogúságát az 1980-as években. Az európai országok a 21. században figyeltek fel a kényszerházasság jelenségére, amikor olyan országokból érkeztek bevándorlóik, ahol a kényszerházasságok mindennapiak. Az Isztambuli Egyezmény megtiltja a kényszerházasságokat. 1969-ben Sierra Leone Különleges Bíróságának Fellebbviteli Tanácsa a háborúban a nők házasság céljából történő elrablását és fogva tartását emberiesség elleni bűntetté nyilvánította.[10][11] A Bírói Tanács a Charles Taylor döntés értelmében úgy határozott, hogy a 'kényszerházzaság' kifejezés helyett erre a háborús gyakorlatra inkább 'házastársi rabszolgaság'-ként kellene hivatkozni (2012).[12] 2013-ban fogadták el az ENSZ első határozatát a gyermek-, korai és kényszerházasságok ellen. A határozat szerint ezek során olyan emberi jogok sérülnek, amelyek megfosztják az egyéneket attól, hogy az életüket az erőszak minden formájától mentesen éljék, és korlátozzák az olyan emberi jogok élvezését, mint a tanuláshoz, vagy a legmagasabb elérhető egészségügyi színvonalhoz való jog, beleértve a szexuális és reproduktív egészséget. Ebben a határozatban kimondták azt is, hogy a gyermek-, korai- és kényszerházasságok megakadályozását a 2015 utáni fejlesztési tervekben napirendre kell tűzni.[13][14][15]

A gyermekházasságok a történelem során gyakoriak voltak, de a 19. és 20. században elkezdték megkérdőjelezni ezeket. A gyermekházasságokat gyakran tekintik kényszerházasságoknak, mivel a gyermekek (főként a fiatalok) a házasságról a családjuk befolyásolásának hatására nem minden információt figyelembe véve döntenek.[16] A nyugati országokban az utóbbi évtizedekben a házasság természete drámai változásokon ment keresztül. Átértékelődött a gyermekszülés fontossága és leegyszerűsödött a válás folyamata. Ezek következményeként a családi és társadalmi nyomás csökkent, a párválasztás szabadsága pedig megnőtt.[17]

A történelmi időkben a kényszerházasságokban szükség volt arra, hogy a fogoly (rabszolga vagy hadifogoly) integrálódjon a fogva tartó közösségébe és elfogadja sorsát. John R. Jewitt például 3 évet töltött a Nootka törzs fogságában a Csendes Óceán Északnyugati partvidékén 1802 és 1805 között. A törzsfőnökök tanácsa úgy döntött, hogy amennyiben megházasodik és feleségén és annak családján keresztül örökre fogva tartóival marad, megbocsátanak neki. A halálbüntetés alternatívája a kényszerházasság volt, így a kettő közül a kisebb rosszat választotta.[18]

Tekintélyelvű kormányok a tervezett népességi mutatók megtartása érdekében alkalmaztak kényszerházasságokat. Kambodzsában a Khmer Rouge rezsim szisztematikusan kényszerítette az embereket arra, hogy házasodjanak, ezzel fenntartva a forradalom folytatásához szükséges népességszámot.[19]

Ebben a korszakban a feleket falu vezetője vagy egy magas rangú vezető felkereste és értesítette arról, hogy össze kell házasodniuk, valamint a szertartás helyéről és idejéről. A házasulandó felek gyakran az esküvőn látták egymást először. A szülők vagy más családtagok nem vehettek részt sem a házastárs kiválasztásában, sem a szertartáson.

A Khmer Rouge szerint a szülői beleegyezés nem volt szükséges, hiszen a rezsim volt a nép anyja és apja. Ezeken a házassági szertartásokon legalább három, de akár 160 pár is összeházasodott.[20]

A kényszerházasságok okai

szerkesztés

Számos tényező vezethet olyan kultúrák kialakulásához, amelyekben elfogadják illetve ösztönzik a kényszerházasságokat. Ezeknek a házasságoknak a célja többek között a családi kapcsolatok erősítése, nemkívánatos viselkedés és szexualitás, a házasságon kívüli terhesség megakadályozása, a „nem megfelelő” kapcsolatok megelőzése, kulturális és vallási normák megőrzése, a vagyon családban tartása, a szegénységből való kitörés vagy bevándorlás megkönnyítése.

Következmények

szerkesztés

Következmények az áldozatok és a társadalom számára

szerkesztés

A korai és kényszerházasságok hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek, kifejezetten a nők szegénységi spirálba és tehetetlenségbe sodródjanak. A legtöbbjük rossz bánásmódnak, erőszaknak és nemi kényszerítésnek van kitéve. Azok a nők, akiket fiatalon adnak férjhez, jobban ki vannak téve a férjük dominanciájának, valamint a nemi és utódnemzési egészségi színvonaluk is alacsonyabb. A fiatal feleségek jobban ki vannak téve a HIV-fertőzés veszélyének és az egészségük veszélybe kerülhet. A legtöbb házasságra kényszerített lány nem részesül megfelelő oktatásban és gyakran írástudatlan. A fiatalok általában röviddel a házasság előtt kilépnek az oktatásból.[21]

Jogi következmények

szerkesztés

Az. hogy a kényszerházasság megtámadható-e a helyi jogalkotás függvénye, az áldozatok bizonyos esetekben válásért vagy semmissé nyilvánításért folyamodhatnak. Némely jogrendszerben házasság kényszerítése büntetőeljárást von maga után.[22][23][24] Angliában és Walesben a Matrimonial Causes Act 1973 értelmében a kényszerházasság megtámadható.[25]

A kényszerházasságokhoz gyakran kapcsolódik erőszak a házasságon belül, a házasságra való kényszerítés során, vagy a visszautasítás büntetéseként. Extrém esetekben azokat a lányokat és nőket, akik nem engedelmeskednek megölik, ezzel állítva helyre a család „becsületét” (lásd becsületgyilkosság).[26][27][28]

Összefüggések a hozománnyal és a menyasszony árával

szerkesztés

Az olyan hagyományok őrzése, mint a hozomány és a menyasszony ára hozzájárulnak a kényszerházasságok fennmaradásához.[29][30][31] A hozomány az a pénzösszeg vagy vagyon, amit a feleség, vagy a feleség családja ad a férjnek a házasság létrejöttével.[32] A menyasszony árát a férj vagy a férj családja fizeti ki a menyasszonynak a házasságért. A hozomány fizetésének gyakorlata főleg Dél-Ázsiában elterjedt, a menyasszony árát pedig Afrika szub-szaharai részén (lásd még: Lobolo) és Délkelet-Ázsia egyes részein fizetik (például Kambodzsában vagy Thaiföldön).

Házasság és emberrablás

szerkesztés

A történelem során az asszonyrablás bevett gyakorlat volt, de a mai napig előfordul néhány országban, főleg Közép-Ázsiában, a Kaukázusban és Afrika egyes részein. A férj gyakran barátai segítségével rabolja el a lányt vagy nőt, akiket ezután a leendő férj gyakran megerőszakol, hogy a szüzességét elvesztett lányra alacsonyabb árat tudjon kialkudni és törvényesíthesse a házasságot.[33][34][35] A nőnek legtöbbször nincs más választása, mint elfogadni a házassági ajánlatot. Amennyiben visszamegy a családjához, kiközösítésnek teszi ki őket, hiszen a közösség szemében már „tisztátlan”.[36]

Kényszerházasság viták elrendezésére

szerkesztés

A kényszerházasság gyakran családok közötti viták következménye, ahol azzal oldják meg a nézeteltérést, hogy az egyik család felajánl a másiknak egy nőt.[37] A Vani Pakisztánban elterjedt kulturális szokás, melynek során egy lányt kényszerítenek házasságra, egy a férfirokonai által elkövetett bűntény büntetéseként. A Vani a kényszerített gyermekházasság egy formája, a döntést a büntetésvégrehajtás e formájáról a jirga, a falu öregjeinek a tanácsa hozza meg.[38][39][40]

Özvegy-öröklés

szerkesztés

Az özvegy-öröklés vagy menyasszony-öröklés olyan kulturális és társadalmi szokás, melynek során az elhunyt férj özvegyének össze kell házasodnia a férj egy férfirokonával, gyakran a fiútestvérével. Ez a gyakorlat főleg Afrika egyes részein elterjedt, és összefüggésbe hozzák a HIV/AIDS elterjedésével is.[41]

Kényszerházasságok fegyveres konfliktusokban

szerkesztés

Konfliktus sújtotta területeken a lányoknak és nőknek gyakran össze kell házasodniuk a konfliktus valamelyik oldalán harcoló férfiakkal. Ez a gyakorlat az utóbbi időben Sierra Leonéban, Ugandában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban gyakori. A történelem során a nőket hadizsákmánynak tekintették, akiket elraboltak, megerőszakoltak és házasságra vagy szexrabszolgaságra kényszerítettek.[6] Mivel a nők tulajdonnak számítottak, észszerű volt őket az ellenség eltulajdonítható ingóságaként kezelni.[42]

Kilépés kényszerházasságból

szerkesztés

A kényszerházasság felbontása a világ sok részén különösen nehéz. Afrikában a menyasszony ára a legfőbb akadálya a házasságból való kilépésnek. Ha a menyasszony árát kifizették, a lány a férj és annak családjának a tulajdonává válik. Amennyiben a lány ki akar lépni a házasságból, a férj visszakövetelheti az összeget, amit a lány családja gyakran nem tud, vagy nem akar visszafizetni.[43][44][45]

Országok szerint

szerkesztés

Dél-Afrikai Köztársaság

szerkesztés

Dél-Afrikában az ukuthwala során fiatal lányokat rabolnak el és kényszerítenek házasságra, gyakran a szüleik beleegyezésével, mely főleg a vidéki területeken elterjedt gyakorlat.[46][47] Az érintett lányok gyakran fiatalkorúak, sokszor nyolc évesnél is fiatalabbak.[48] 2009-es médiajelentések szerint havonta több, mint 20 lány hagyja abba tanulmányait az ukuthwala miatt.[49]

A világon Nigériában a legmagasabb a gyermekházasságok aránya;[50][51] szintén itt a legmagasabb a termékenységi index.[52] Az élelmiszerhiány miatt sok lányt adnak el feleségnek.[53] Azokat a nőket, akik megpróbálnak kilépni a kényszerházasságokból, a családjuk gyakran kiközösíti őket, így prostitúcióra kényszerülnek, hogy fenn tudják tartani magukat.[54]

Madagaszkár

szerkesztés

Madagaszkáron elterjedt a kényszerházasság. A lányokat a családjuk adja férjhez, akik elhitetik velük, hogy amennyiben elutasítják a házassági ajánlatot, átok száll rájuk.[55][56] Néhány esetben a férj sokkal idősebb a feleségnél, és annak halála után az özvegyet a társadalom kirekeszti és diszkriminálja.[57]

A Human Rights Watch jelentése szerint Malawiban széles körben elterjedt a gyermek- és kényszerített házasság, a lányok fele 18 éves kora előtt megy férjhez.[58] A menyasszony árának gyakorlata, helyi elnevezéssel a "lobolo" gyakori Malawiban és nagy szerepet játszik a kényszerházasságok fennmaradásában. Az özvegyek megöröklése is hagyomány Malawiban. A házasság után a feleség jogai és szabadsága erősen korlátozottak; a lányokat a házasságra való felkészítés során a férjüknek való alárendelt szerepükre tanítják.[59]

Mauritánia

szerkesztés

Mauritániában a kényszerházasság három fő formában jelenik meg: házasság egy unokatestvérrel (ez a maslaha), házasság egy gazdag férfival gazdasági nyereség reményében, és poligám házasság egy befolyásos férfival.[60]

Kártérítési házasság

szerkesztés

A kártérítési házasság (helyi nyelven vanni, swara vagy sang chatti) során a hagyomány szerint fiatal lányokat kényszerítenek házasságra hogy azzal törzsi viszályokat oldjanak meg. Ez a gyakorlat Pakisztánban és Afganisztánban elterjedt. Bár Pakisztánban illegális, Haibar-Pahtúnhva tartományban gyakori.

Afganisztán

szerkesztés

A fiúgyermekek előnyben részesítése és az ennek következményeként kialakult nemek közötti arány a menyasszonyok hiányát okozta, ami kényszerházasságokhoz vezet.[61] Jasvinder Sanghera, akit a családja 16 évesen kitagadott, mert visszautasított egy házassági ajánlatot, alapította meg a Karma Nirvana nevű jótékonysági szervezetet, melyhez havonta több, mint 600 hívás érkezik.[62]

Mint Dél-Ázsia több részén, a lányok Nepálban is tehernek számítanak a családjuk számára a hozomány miatt. A szülők gyakran azért adják még fiatalon férjhez a lányaikat, mert később egy idősebb és műveltebb férfi magasabb hozományt követelhet.[63] Mivel az özveggyé vált asszonyok gyakran elvesztik társadalmi státuszukat, a kormány a probléma megoldásaként 2009-ben azoknak a férfiaknak, akik özvegyen maradt nőt vettek feleségül pénzügyi támogatást (50 000 nepáli rúpiát) nyújtott. A rendelet ellen megalázó és kényszerházasságokat ösztönző volta miatt számos özvegy- és emberjogi csoport tiltakozott.[64]

A Reproductive Health Matters folyóirat 2004-ben megjelent cikke szerint Sri Lankán a fegyveres konfliktusok miatt terjedtek el a kényszerházasságok. A családok attól féltek, hogy lányaik a házasság előtt elveszítik szüzességüket (amelynek a konfliktusok miatt nagyobb valószínűséget tulajdonítottak) és ezzel csökken az esélyük arra, hogy később férjhez menjenek.[65]

Amerikai Egyesült Államok

szerkesztés

Becslések szerint pakisztáni lányok százait utaztatják ki évente New York környékéről Pakisztánba, hogy ott kényszerházasságot kössenek.[66] Azokat akik ellentmondanak, megfenyegetik vagy kényszerítik. A John Jay College of Criminal Justice az AHA Alapítvány megbízásából készített tanulmányt New Yorkban a kényszerházasságok előfordulási arányáról,[67] melynek eredményei kétértelműek voltak.[68] A National Center for Victims of Crime Conference szerint kevés a kényszerházasságok ellen hozott jog és törvény, bár több általános, nem specifikus rendelkezés alkalmazható.[69][forrás?] A Fraidy Reiss által alapított Unchained at Last szervezet egyedülálló az USA-ban, kényszerházasságok vagy elrendezett házasságok áldozatainak nyújt ingyenes jogi tanácsadást.[70][70]

A kényszerházasságok Kanadában a bevándorló közösségek körében elterjedtek.[71] Egészen a közelmúltig nem övezte nagy figyelem a kényszerházasságokat, ami a gyakorlatot megvédte a jogi közbeavatkozástól is.[72] 2015-ben a 'Bill S-7' keretében felvették a bűncselekmények közé, azóta a kényszerházasság a Kanadai Büntető Törvénykönyv szerint bűncselekménynek számít.[73][74]

Statisztika

szerkesztés
  • Dél-Ázsiában 18 éves kor alatt: 48%
  • Bangladeshben 15 éves kor alatt: 27,3%
  • Afrikában 18 éves kor alatt: 42%
  • Nigerben 15 éves kor alatt: 26%
  • Kirgizisztánban 18 éves kor alatt: 21,2%
  • Kazahsztánban 18 éves kor alatt: 14,4%

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Forced Marriage című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  1. Ethics - Forced Marriages: Introduction. BBC, 1970. január 1. (Hozzáférés: 2015. szeptember 29.)
  2. Supplementary Convention on the Abolition of Slavery, Article 1, (c)
  3. Supplementary Convention on the Abolition of Slavery, Article 2
  4. FAQ’s. Karma Nirvana. [2014. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 10.)
  5. Archivált másolat. [2016. december 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 28.)
  6. a b Types of Forced Marriage. Forced Marriage Project - Agincourt Community Services Association. [2014. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 11.)
  7. Jodi O'Brien (2008), Encyclopedia of Gender and Society, Volume 1, SAGE Publications, page 40-42, ISBN 978-1412909167
  8. family - kinship :: Family law. Encyclopedia Britannica
  9. Hutton, M. J.. Russian and West European Women, 1860–1939: Dreams, Struggles, and Nightmares. Rowman & Littlefield (2001). ISBN 0-7425-1043-3 ; see Chapter 1
  10. Forced Marriage: Exploring the Viability of the Special Court for Sierra Leone's New Crime Against Humanity. ssrn.com
  11. Valerie Oosterveld: IntLawGrrls. intlawgrrls.com
  12. Advancing International Criminal Law: The Special Court for Sierra Leone Recognizes Forced Marriage as a ‘New’ Crime Against Humanity. ssrn.com
  13. Stuart, Hunter. „Country With The Most Child Brides Won't Agree To End Forced Child Marriage”, Huffington Post, 2013. október 16. 
  14. UN Takes Major Action to End Child Marriage. Center for Reproductive Rights
  15. Girls Not Brides: States adopt first-ever resolution on child, early and forced marriage at Human Rights Council. Girls Not Brides
  16. Eradicating child marriage in Africa - FORWARD UK. FORWARD
  17. marriage. Encyclopedia Britannica
  18. A Narrative of the Adventures and Sufferings of John R. Jewitt, only survivor of the crew of the ship Boston, during a captivity of nearly three years among the savages of Nootka Sound: with an account of the manners, mode of living, and religious opinions of the natives.digital full text here
  19. Natalae Anderson, Documentation Center of Cambodia, Memorandum: Charging Forced Marriage as a Crime Against Humanity, 1 (September 22, 2010).. [2017. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 28.)
  20. Anderson, 2.
  21. @PlanUK: Children's charity focused on girls' rights & disaster relief. Plan UK. (Hozzáférés: 2015. szeptember 29.)
  22. "Forced Marriage etc.
  23. "Forced marriage law sends 'powerful message'".
  24. "UK makes forced marriage illegal as pursues campaign of 'British values'" Archiválva 2014. november 11-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  25. "Matrimonial Causes Act 1973". legislation.gov.uk. 
  26. Archivált másolat. [2017. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 28.)
  27. BBC - Ethics - Honour crimes. bbc.co.uk
  28. https://tspace.library.utoronto.ca/bitstream/1807/17543/1/cultureofhonour.pdf
  29. BBC - Ethics - Slavery: Modern slavery. bbc.co.uk
  30. http://www.ohchr.org/Documents/HRBodies/HRCouncil/RegularSession/Session21/A-HRC-21-41_en.pdf
  31. Fiji World News. undp.org.fj. [2011. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 8.)
  32. Dowry - Definition and More from the Free Merriam-Webster Dictionary. merriam-webster.com
  33. Ethiopia: Revenge of the abducted bride”, BBC News, 1999. június 18. 
  34. IRIN Africa - ETHIOPIA: Surviving forced marriage - Ethiopia - Children - Gender Issues. IRINnews
  35. Archivált másolat. [2013. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 3.)
  36. http://www.hrw.org/sites/default/files/reports/kyrgyzstan0906webwcover.pdf
  37. Vani: Pain of child marriage in our society Archiválva 2013. október 19-i dátummal a Wayback Machine-ben Momina Khan, News Pakistan (October 26, 2011)
  38. Nasrullah, M. (2013). „Effect of child marriage on use of maternal health care services in Pakistan”. Obstetrics & Gynecology 122 (3), 517–524. o. DOI:10.1097/AOG.0b013e31829b5294. 
  39. Forced child marriage tests Pakistan law Barbara Plett, BBC News (5 December 2005)
  40. Bedell, J. M.. Teens in Pakistan. Capstone (2009) 
  41. BBC NEWS - Africa - Kenyan widows fight wife inheritance”, bbc.co.uk 
  42. International Law and Sexual Violence in Armed Conflicts, by Chile Eboe-Osuji, p. 91
  43. Archivált másolat. [2015. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 28.)
  44. Archivált másolat. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 11.)
  45. Stange, Mary Zeiss, and Carol K. Oyster, Jane E. Sloan. Encyclopedia of Women in Today's World, Volume 1. SAGE, 496. o. (2011). ISBN 9781412976855 
  46. Archivált másolat. [2014. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  47. Sarah Condit: Child Marriage: Ukuthwala in South Africa. Genderacrossborders.com, 2011. október 28. [2013. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 11.)
  48. When 'culture' clashes with gender rights. Mail & Guardian, 2011. december 2. (Hozzáférés: 2013. január 11.)
  49. Lea Mwambene and Julia Sloth-Nielsen: Benign Accommodation? Ukuthwala, 'forced marriage' and the South African Children's Act. [2020. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 28.)
  50. Girls Not Brides: Niger. Girls Not Brides
  51. Archivált másolat. [2014. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 28.)
  52. The World Factbook. cia.gov. [2009. október 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 28.)
  53. World Vision Australia - Press releases > Children sold into marriage in Niger as food crisis worsens. worldvision.com.au. [2014. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 22.)
  54. UNICEF helps to begin changing attitudes towards early marriage in Niger. UNICEF, 2010. december 23. [2014. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 28.)
  55. Malagasy Women Wounded by Child Marriage and its Aftermath. unfpa.org. [2014. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 28.)
  56. Gender Equality and Infant Mortality. Magnificent madagascar
  57. Children of Madagascar. humanium.org
  58. Malawi: End Widespread Child Marriage - Human Rights Watch. hrw.org
  59. Archivált másolat. [2014. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 21.)
  60. United Nations High Commissioner for Refugees: Refworld - Mauritania: Prevalence of forced marriage; information on legal status, including state protection; ability of women to refuse a forced marriage. Refworld
  61. While India's girls are aborted, brides are wanted”, 2014. szeptember 3. 
  62. Girls escape forced marriage by hiding spoons in their clothes to set off airport metal detectors. Telegraph.co.uk, 2013. augusztus 16.
  63. Archivált másolat. [2014. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 1.)
  64. BBC NEWS - South Asia - Nepal widows dismiss marriage incentive”, bbc.co.uk 
  65. United Nations High Commissioner for Refugees: Refworld - Sri Lanka: Incidence of forced marriages and protection available to women (2004-2005). Refworld
  66. Katz, Nancie. (November 24, 2007). "Parents force daughters to fly home to Pakistan for arranged marriages" Archiválva 2009. augusztus 9-i dátummal a Wayback Machine-ben. The New York Daily News.
  67. "The AHA Foundation 2012 Annual Report" Archiválva 2013. április 8-i dátummal a Wayback Machine-ben, accessed 22 March 2013
  68. Marcus, Anthony, Popy Begum, Alana Henninger, Laila Alsabahi, Engy Hanna, Lisa Stathas-Robbins, and Ric Curtis. 2014. “Is Forced Marriage A Problem in the United States: Preliminary Results from a Study of Intergenerational Conflict over Marital Choice Among College Students at the City University of New York from Middle Eastern, North African, and South Asian Migrant Families”. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 28.)
  69. Forced Marriage in Immigrant Communities in the United States [archivált változat]. Washington, DC: National Center for Victims of Crime (2013. szeptember 9.). Hozzáférés ideje: 2015. szeptember 29. [archiválás ideje: 2016. március 4.] 
  70. a b Unchained at Last: Fraidy Reiss Helps Women Escape Forced and Arranged Marriages. Firstwivesworld.com, 2014. július 2. [2018. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 5.)
  71. Maryum Anis, Shalini Konanur, and Deepa Mattoo, "Who - If - When to Marry: The INcidence of Forced Marriage in Ontario"
  72. Reasons for forced marriage - Analysis of Data Collected from Field Workers - Report on the Practice of Forced Marriage in Canada: Interviews with Frontline Workers: Exploratory Research Conducted in Montreal and Toronto in 2008. justice.gc.ca. (Hozzáférés: 2015. június 15.)
  73. Criminal Code, RSC 1985, c C-46, s 293.1. Laws-lois.justice.gc.ca. (Hozzáférés: 2015. szeptember 29.)
  74. Criminal Code, RSC 1985, c C-46, s 293.2