Kínai feketerigó

madárfaj

A kínai feketerigó (Turdus mandarinus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a rigófélék (Turdidae) családjába tartozó faj.[1]

Kínai feketerigó
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Rigófélék (Turdidae)
Nem: Turdus
Faj: T. mandarinus
Tudományos név
Turdus mandarinus
Bonaparte, 1850
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kínai feketerigó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kínai feketerigó témájú médiaállományokat és Kínai feketerigó témájú kategóriát.

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Charles Lucien Jules Laurent Bonaparte francia ornitológus írta le 1850-ben.[2]

Alfajai szerkesztés

  • A Turdus mandarinus mandarinus fészkelőhelyei Kína középső és déli vidékein találhatóak.[3] Részben költözőmadár, ezért Hongkong, Laosz és Vietnám számít telelési területének. A hím koromfekete, míg a nőstény barnás árnyalattal koromfekete és mellénél halványabb színezetű.[4] Nagyobb egyedszámú alfaj.
  • A Turdus mandarinus sowerbyi, melyet James Sowerby, brit naturalistáról és illusztrátorról neveztek el, Kelet-Szecsuantól Kujcsouig fészkel. Részben költöző madár, ezért bizonyos egyedei Kína déli részein és Indokínában töltik a telet. Hasonlít a mandarinus alfajra, de kisebb nála és mellkasa sötétebb.

Előfordulása szerkesztés

Kína területén fészkel, telelni délre vonul eljut Bhután, Dél-Korea, Kambodzsa, Hongkong, India, Japán, Laosz, Makaó, Mianmar, Nepál, Srí Lanka, Tajvan, Thaiföld és Vietnám területére is.

Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, gyepek és cserjések, valamint szántóföldek, ültetvények és vidéki kertek. Vonuló faj.[5]

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5]

Jegyzetek szerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. szeptember 8.)
  2. Avibase. (Hozzáférés: 2020. szeptember 8.)
  3. MacKinnon, J., & Phillipps, K. (2000). A Field Guide to the Birds of China. Oxford University Press. Oxford. ISBN 0-19-854940-7
  4. Robson, Craig. A Field Guide to the Birds of Thailand. New Holland Press (2004). ISBN 1-84330-921-1  p228
  5. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. szeptember 8.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés