Környezeti régészet
A környezeti régészet a régészet egyik 1970-es években kialakult al-területe, és amely a múlt társadalmainak és a környezetük közötti kapcsolatok rekonstruálására szolgál. A múltbeli környezetek, a múltbeli népek kapcsolatainak és az általuk lakott tájakkal való interakcióinak rekonstruálása régészek számára betekintést nyújt az antropogén környezet eredetéhez és fejlődéséhez, valamint az őskori adaptációkba és gazdasági gyakorlatokba.
Története
szerkesztésA környezeti régészet az elmúlt ötven év során jelent meg különálló tudományként, jelentősége az utóbbi években gyorsan növekedett, a legtöbb ásatási projekt beépített alkotóeleme lett.
A területen a multidiszcipináris és a környezeti régészek, valamint a paleoökológusok egymással párhuzamosan dolgoznak az anyagi kultúra kutatására szakosodott régészekkel és antropológusokkal annak érdekében, hogy átfogóbb képet kapjanak a múltbeli emberi életmódokról és az ember és a környezet kölcsönhatásairól.
A környezeti régészet gyakran magába foglalja a növényi és állati maradványok tanulmányozását annak érdekében, hogy megvizsgálhassák mely növény- és állatfajok voltak jelen az őskorban és, hogy a múltbeli társadalmak hogyan kezelték azokat. Ez magába foglalhatja a fizikai környezet tanulmányozását, valamint azt is, hogy a maihoz képest mennyire volt az hasonló vagy eltérő a múltban. Ezen elemzések fontos elemei a helyszín kialakulási folyamatai tanulmányozásának. Ez akkor hasznos különösen, ha a tárgyak hiányoznak a felderített, vagy feltárt helyről, például földmozgások (erózió) esetén.
Jelentős közreműködők
szerkesztés- Karl Butzer - a környezeti régészet egyik legjelentősebb úttörője volt.
- Louis Leakey - hatalmas mennyiségű kutatással járult hozzá e területhez. Leakey és felesége, Mary Leakey leginkább az afrikai emberi eredettel kapcsolatos munkájukról ismertek.
- Louis Binford - kifejlesztette a témával kapcsolatos középtávú elméletet. Ezen elmélet alapján a kutatók az emberek és a környezet kapcsolatát tanulmányozzák, amelyet modellekkel lehet ábrázolni.
- Eric Higgs - az ázsiai mezőgazdaság fejlődését és a „vízgyűjtő-elemzés” módszerét kutatta, amely a föld kiaknázását vizsgálja a föld lehetőségei alapján.
Alágai
szerkesztésA környezetrégészetet általában három almezőre osztják:
- Archeobotanika (növénytani maradványok vizsgálata
- Zooarcheológia (a fauna megmaradása)
- Geoarcheológia (a geológiai folyamatok vizsgálata és azok kapcsolata a régészeti leletekkel)
Egyéb kapcsolódó területei
szerkesztés- Tájrégészet
- Bioarcheológia
- Klimatológia
- Paleocologia
- Levéltári kutatások
Jelentősége
szerkesztésA környezeti régészet információt gyűjt az ember és környezete közötti kapcsolat más szempontjáról. Ezeket az összetevőket (más területeken alkalmazott módszerekkel együtt) kombinálva teljes mértékben megértjük a múltbeli társadalom életmódját és a környezettel való kölcsönhatásaikat.
A földhasználat, az élelmiszer-előállítás, a szerszámhasználat és a megszállási minták korábbi szempontjai megállapíthatók, és az ismeretek felhasználhatók az emberi és a környezet jelenlegi és jövőbeli kölcsönhatásaira. A régészeknek egyre nagyobb nyomás nehezedik annak bizonyítására, hogy munkájuk a tudományágon túlmutat. A környezeti régészet állításai szerint a múltbeli környezeti változások megértése elengedhetetlen a jövőbeli eredmények modellezéséhez olyan területeken, mint például az éghajlatváltozás, a talajtakarás változása, a talaj egészsége és az élelmezésbiztonság.
Források
szerkesztés- Wilkinson, Keith (2003). Környezeti régészet: megközelítések, technikák és alkalmazások. Stroud: Tempus. ISBN 0752419315
- G., Evans, John (2003). Környezeti régészet és társadalmi rend . London: Routledge. ISBN 0203711769
- Branch, Nick (2014). Környezeti régészet: elméleti és gyakorlati megközelítések. London: Routledge. ISBN 978-0340808719