Közönséges tengerimakk

A közönséges tengerimakk (Semibalanus balanoides) az állkapcsilábas rákok (Maxillopoda) osztályának Sessilia rendjébe, ezen belül az Archaeobalanidae családjába tartozó faj.

Közönséges tengerimakk
Táplálkozó közönséges tengerimakkok
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Rákok (Crustacea) Osztály: Állkapcsilábas rákok (Maxillopoda) Alosztály: Thecostraca Alosztályág: Kacslábú rákok (Cirripedia) Öregrend: Thoracica Rend: Sessilia Alrend: Balanomorpha Öregcsalád: Balanoidea Család: Archaeobalanidae Alcsalád: Semibalaninae Nem: Semibalanus Pilsbry, 1916 Faj: S. balanoides
Tudományos név
Semibalanus balanoides (Linnaeus, 1767)
Szinonimák
Balanus balanoides Linnaeus, 1767 Lepas balanoides Linnaeus, 1767
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Közönséges tengerimakk témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges tengerimakk témájú médiaállományokat és Közönséges tengerimakk témájú kategóriát.

Előfordulása

A közönséges tengerimakk az Atlanti-óceánban, az Északi-tengerben és a Balti-tenger nyugati részében fordul elő. Gyakran kilométer hosszúságú tömött sávokat alakít ki, például az angliai parton 20 centiméterrel az apályvonal alatt 1 négyzetméter területen 40 000 egyedet számoltak meg.

Alfaja

• Semibalanus balanoides calcaratus Pilsbry, 1916

Megjelenése

A közönséges tengerimakk a rögzült életmódhoz messzemenően alkalmazkodott. 6 csipkés szélű, fehéres lemezből összetett, laposabb vagy meredekebb kúp alakú házának átmérője 5-15 milliméter. A hatszögletű nyílást azonos színű fedőlemez zárja. A kőkemény lemezek kettős falúak, és mészlemezkék merevítik azokat. Olyan építésmód ez, amely nagy szilárdságot biztosít. A lemezek széle késélességű, az ember könnyen megsértheti rajtuk magát.

Életmódja

A közönséges tengerimakk számára aljzatként minden elképzelhető hely megfelel: az erős hullámverésnek kitett sziklák, kövek és cölöpök, hajótestek, bóják, de puhatestű állatok héjára, rákok páncéljára, szivacsokra, tengeri teknősök házára, sőt, akár a cetek hatalmas testére is rátelepednek. Az állatok azt is elviselik, ha hosszabb ideig szárazra kerülnek. A tajtékzónában, ahol települési sűrűségük még mindig jelentős, naponta néhány csepp vízzel beérik, pedig ott tekintélyes hőmérséklet-változásoknak is ki vannak téve. Ez idő alatt képesek a levegőből felvenni az oxigént. Táplálékszerzés céljából kinyújtják pillás szőrű kacslábaikat. Ezek szétterpesztve kúp alakú szűrőkészüléket alkotnak, melyben a belesodródott tápdús, lebegő részecskék fennakadnak. Táplálkozáskor az állat lábaival összehangoltan és ütemesen csapkod a száj irányába.

Szaporodása

A megtermékenyített petékből lárvák fejlődnek, melyek egy ideig még a köpenyüregben maradnak, mielőtt önálló életüket megkezdik. Mivel a közönséges tengerimakkok a hajókon is megtelepszenek, és gyors növekedésük révén nemsokára a hajófenék nagy felületét beborítják, ezzel nagy gazdasági károkat okoznak. A hajókról a nemkívánatos ránövéseket folyamatosan el kell távolítani.

Képek

• 
  Közönséges tengerimakkok
• 
  a Wight-sziget partjain
• 
  Az állatok közelről
• 
  Múzeumi példányok

Források

• Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6  
• Semibalanus balanoides (Linnaeus, 1767) WoRMS