Mozart: c-moll szerenád
Wolfgang Amadeus Mozart egyik művének címe a c-moll szerenád nyolc fúvós hangszerre, K. 388 (K. 384a), amely 1782 nyarán Bécsben keletkezett. Már hangneménél fogva különbözik a szerenádzenék átlagából, hiszen a sötét és szenvedélyes c-moll hangnem kevéssé alkalmas az éji zenék érzelmes-könnyed hangulatának felkeltésére. Néhány évvel később vonósötösre is átírta ezt a darabot (K. 106/516/b)
| Mozart: c-moll szerenád | |
| szerenád | |
 | |
| Zeneszerző | Wolfgang Amadeus Mozart |
| Opusszám | K. 388/384a (Köchel-jegyzék) |
| Megjelenés | 1782 |
| Hangnem | c-moll |
Az igazi fúvószene voltaképpen külön csoport Mozart kamarazenei művei között, a szó eredeti értelmében nem is kamarazene, mert szabadtéri előadásra szánták. Mozart az 1780-as évek elején több jelentékeny fúvósdarabot is komponált.
Ha figyelembe vesszük, hogy Mozart, ahogyan egyik apjának írt levelében tudósítja, különösen nagy sietséggel komponálta ezt a darabot, akkor megérthetjük, hogy még a gyorsan tető alá hozott, alkalmi műveiben sem volt képes zenei igényességét háttérbe szorítani. Maga Mozart is érezhette, hogy e műve nem szerenádnak való, ezért mintegy két évvel később vonósötösre dolgozta át a darabot.
Tételek szerkesztés
Allegro szerkesztés
Különös és rendhagyó mindjárt az első tétel rendkívül hosszú (22 ütemre terjedő) főtémája, amely önmagában is felér egy kisebb drámával. Az egész tétel rendkívül erős szenvedélyek összecsapásának mozgalmas színtere.
Andante szerkesztés
A lassú második tétel is vívódásról, befelé zokogó fájdalomról vall. Lüktető belső szólamaival, határozott, éles, sokszor kiugró hangsúlyaival, a belső formaszervezés szokatlan egyéniességével messze túlmutat az alkalmi utcai muzsika keretein.
Menuetto in Canone szerkesztés
A felirata ("in Canone") is ellenpontozó szövésmódot jelez, és ez igazán távol áll a sétálás közbeni esti muzsikálás hagyományos igényeitől.
A Menüett sok tekintetben Ludwig van Beethoven scherzo-tételeinek előfutára: hangulata az első tételével rokon. Triójában haydni mintára rák-kánont alkalmaz a komponista. Ez a technika egyébként barokk előképeken nyugszik.
Allegro szerkesztés
A zárótétel variációsorozat, amelynek hangszeres ötletei messze sokrétűbbek, mint azt a műfaj megkövetelte volna. A Don Giovanni előképével találkozhatunk: nevezetesen azoknak a fáklyáknak a fényét, amelyek a híres szextettben Donna Anna és Don Ottavio megjelenését kísérik, és amelyeknek zenei megfelelőjét a kürtök hangoztatják a zenekarban. A szerenád fináléjának ötödik variációja kezdődik ezzel a kürtmotívummal.
