Egyiptomi lélekfogalom

az ókori egyiptomiak lélekről alkotott elképzelése
(Ka (lélek) szócikkből átirányítva)

Az ókori egyiptomiak lélekfölfogása igen összetett és filozofikus tartalommal töltött. Eszerint az élő ember testből és három szellemi erőből áll, az utóbbiak a , és az ah.

Szerkesztés

D28

A (kꜣ) középponti fogalom, ez különbözteti meg az élőlényeket az élettelenektől. Ez az istenek teremtő ereje és lelke. A az emberben lakozó erő, amely életben tartja őt, az ősöktől származik és az utódokban folytatódik.[1] A hieroglif jele a két könyökben feltartott kar, amely az ember belső energiájának, életerejének szimbóluma.[2]

A határozza meg a jellemet és a személyiséget, és túléli az embert. Azt mondják az elhunytról, hogy "ká"-jához megy, azaz újra egyesül vele a túlvilágon.[1]

A -nak a túlvilágon is fontos szerepe van, mivel halhatatlan, és a földi élet befejezése után biztosítja az egyén számára az örök fennmaradáshoz szükséges életerőt, ugyanakkor ehhez szüksége van táplálékra, a sírba rendszeresen elhelyezett étel- és italáldozatokra.

A , mint második én (alter ego), tovább él a holtak szobraiban és képeiben.[1]

Szerkesztés

G53
G29

A , amelyet többnyire madár alakkal, emberfejjel ábrázolnak, szellemi lélek, a "saját lélek" ősoka.[1] Léleknek fordítják, de nem felel meg teljesen annak a lélekfogalomnak, amelyet ma használunk.

Az istenek, a királyok, sőt minden ember egyszeriségének és egyediségének meghatározója. Amikor az ember meghal, átmenetileg elhagyja a holttestet, majd újra visszatér bele.[1]

A Koporsószövegek és a Halottak Könyve alapján sokan úgy értelmezték, hogy -val a hétköznapi emberek nem rendelkeztek a haláluk előtt, de Az Életunt beszélgetése lelkével című költemény – amelyben egy öngyilkosságra készülő ember beszélget saját lelkével – ellentmond ennek.

A Piramisszövegek szerint minden halandó halála után egyesül Ozirisszel, majd miután egyesült vele, felmegy az égbe, és ott a napisten -vel együtt egyetemes bá-vá válik.

AhSzerkesztés

ah
G25

A többnyire madárként ábrázolt ah (akh) a harmadik fontos lélekfogalom. Leginkább bóbitás íbiszként ábrázolták. A Piramisszövegekben bukkan először fel a fogalom. Az ah és az emberi test azonos, ah viszont az éghez, a test pedig a földi létbe tartozik. Az ember e legszellemibb része csak a halála után bontakozik ki igazán. Annyira szorosan kapcsolódik a túlvilághoz, hogy az ah magát az elhunytat is jelöli.[1]

GalériaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Szimbólumtár: Pál József, Újvári Edit: Szimbólumtár, Balassi Kiadó, 2001
  • Vallástörténeti olvasókönyv: Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008