Dalok esetén a kadencia, kadenciarend, vagy sorzárlat a sorok utolsó hangjainak magasságai a dal utolsó hangjához képest. A dalok kadenciarendje csoportosítási szempontot ad például a népzenekutatásban. A kadenciarend meghatározását Ilmari Krohn(de) használta először a finn népdalok rendszerezésére.[1] Bartók Béla 1912-ben javasolta az eredeti Krohn-rend a módosítását, azaz hogy a magyar népdalok esetén a fő kadencia szerinti rendezést alkalmazzák.[2]

Jelölése szerkesztés

Hangköz Feljebb Lejjebb
prím 1
kis szekund ♭2 ♯ VII
nagy szekund 2 VII
kis terc ♭3 VI
nagy terc 3 ♯ V
kvart 4 V
tritónusz ♯4 ♯ IV
kvint 5 IV
kis szext ♭6 III
nagy szext 6 ♯ II
kis szeptim 7 II
nagy szeptim ♯7 ♯ I
oktáv 8 I
 
[3]

A sorvégi záróhang magasságát arab számokkal adjuk meg, ha azok magasabbak a strófazáró hangnál az alábbiak szerint: 1=prím (azonos hang), 2=nagyszekund, 3=nagyterc stb. A hangközöket a szám elé írt ♭ fél hanggal csökkenti, a ♯ fél hanggal növeli.

Ha a hang alacsonyabb a dal utolsó hangjánál, a viszonyítási alap az utolsó hangnál egy oktávval mélyebb. Ekkor a hangközöket római számokkal jelöljük. Ebből következik, hogy egy római és a vele azonos arab számmal jelölt két kadencia oktáv távolságra van egymástól.

A dalokat nemzetközi megállapodás alapján úgy transzponálják, hogy utolsó hangjuk G legyen.[2][4][* 1] A G-ről induló előjegyzés nélküli (mixolíd) skálában pedig nagyterc és nagyszext van.

A főkadenciát zárójelbe teszik, mely nyomtatásban olykor keretezve vagy karikázva jelenik meg. Négysoros népdaloknál ez csaknem mindig a második sor utolsó hangja. Az utolsó sor kadenciája a fenti szabályok szerint mindig 1, ezért ezt fel sem tüntetjük.[4][* 2]

 


Példák szerkesztés

  • A Madárka, madárka ötsoros strófájának végződései például rendre D, A, A, A, D.[* 3] A strófazáró hang tehát D, mely tonikához a többi fokot viszonyítjuk. Ennek megfelelően D első fok, A pedig ötödik fok. Az utolsó sor triviális 1-ét a szabályok szerint elhagyva a népdal kadenciarendje tehát 1 5 (5) 5.
  • Az Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt kezdetű magyar népdal négysoros strófájának sorzárlatai rendre: G, C, D, C. A második sor tonikán álló zárlata a strófát két félperiódusra osztja. Megállapítható, hogy ez lesz a főkadencia, melyet zárójelezve jelölünk. A kadenciarend ennek megfelelően: 5 (1) 2.
  • Az Az hol én elmegyek négy sorzárlata: A, F, C, D, azaz a D tonikához viszonyítjuk a fokokat. Arab számmal jelöljük az első kettőt, mivel a strófazáró tonika felettiek, de római számmal a harmadikat, mely az alatt található. Így a kadenciarend: 5 (♭3) VII.

Megjegyzések szerkesztés

  1. Bartók és Kodály Krohn javaslatával összhangban így ír erről: „Népdalban nincs jelentősége az abszolút hangmagasságnak, s az énekes úgyis mindent áthelyez a maga hangteijedelmébe.”
  2. Az igen gyakori négysoros strófát négy sorzárlat alakítja ki, melyek közül a második és a negyedik a legteljesebb kadencia, melyeket Bartók „főkadenciáknak” nevezett. (Lásd: Autentikus kadencia) A második sorzárót jelölő számot ezért emelik ki írásban.
  3. Ezek a hangok a kottázás módjától függnek, valójában csak a sorzáradékok foka mondható meg. Példaképpen azonban egy adott kottázás záróhangjai használhatók.

Hivatkozások szerkesztés

  1. Ilmari Krohn (1903. Augusztus). „Welche ist die beste Methode, um Volks- und volksmäßige Lieder nach ihrer melodischen (nicht textlichen) Beschaffenheit lexikalisch zu ordnen?”. Sammelbände Der Internationalen Musikgesellschaft 4 (4). (Hozzáférés: 2016. december 1.)  
  2. a b Bereczky 2002, 19. o.
  3. Bereczky 2002, 30. o.
  4. a b Bartók–Kodály 1923.

Források szerkesztés