Kadocsa Gyula

(1880–1962) magyar entomológus, egyetemi tanár, a rovartan tudósa

Kadocsa Gyula (született: Kaufmann Gyula, Magyarkimle, 1880. február 20.Budapest, 1962. február 26.) egyetemi tanár, a rovartan tudósa.

Kadocsa Gyula
Tolnai Új Világlexikona 1. 1926.
Tolnai Új Világlexikona 1. 1926.
SzületettKaufmann Gyula
1880. február 20.
Magyarkimle
Elhunyt1962. február 26. (82 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaentomológus,
egyetemi tanár
IskoláiMagyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia (–1902)
KitüntetéseiKossuth-díj (1955)
SírhelyeFarkasréti temető (48/2-1-29)[1][2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Kadocsa Gyula témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

 
Kadocsa Gyula emléktáblája Mosonmagyaróváron

1899-ben Győrött érettségizett, s 1902-ben szerezte diplomáját a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián. 1904-től 1908-ig Linhart professzor mellett dolgozott a természetrajzi tanszéken. 1909-től végleg elkötelezte magát a rovartan mellett, s a budapesti Állami Rovartani Állomáson folytatta munkáját egészen annak megszűnéséig. 1933-tól a Növényvédelmi Kutató Intézet vezetője lett 1945-ig, közben és utána folyamatosan tanított 1949-ig. 1947-ben nevezték ki rendkívüli egyetemi tanárrá. Kutatási eredményeit mintegy 1200 könyvben, tanulmányban, cikkben tette közzé. 1955-ben Kossuth-díjjal ismerték el munkásságát. 1957-ben megszerezte a mezőgazdasági tudományok doktora fokozatot. Több tudományos társaságnak volt alapító és vezetőségi tagja. 1952-től haláláig a Növényvédelmi Kutató Intézet munkatársaként dolgozott. A Frivaldszky-emlékplakett arany fokozatát 1954-ben kapta meg. 1962. február 6-án hunyt el Budapesten.

Emlékezete szerkesztés

Mosonmagyaróváron utcát neveztek el róla.

Fontosabb művei szerkesztés

  • Konyhakerti növényeink állati ellenségei (Bp., 1924);
  • Mezőgazdasági növényeink fontosabb állati ellenségei (Bp., 1925);
  • Gazdasági állattan. A hasznos és kártevő állatok ismertetése (Bp., 1929)

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés