Főmenü megnyitása

A kajakpóló a kajak-kenu sport az ICF (International Canoe Federation) és az MKKSZ (Magyar Kajak-Kenu Szövetség) által is hivatalosan elismert szakága. Ez egy labdajáték, melyet csapatonként 5 játékos játszik speciális kajakpóló kajakban ülve. A játékidő 2×10 perc. A pálya egy 35×23m méretű vízfelületen helyezkedik el. A kapu egy kosárpalánk méretű a víz felett 2m-re elhelyezkedő keret.

Tartalomjegyzék

Rövid ismertetőSzerkesztés

Mint a legtöbb kapura játszott labdajátékban itt sem ismeretlen a következő fogalmak: zöld/sárga/piros lapok, szöglet, oldalbedobás, kapus, középkezdés, büntető, szabaddobás és nem utolsósorban a gól, mert a mérkőzés győztes csapata az, amelyik a több gólt dobta.

Egy profi kajakpóló mérkőzés nagyon látványos és izgalmas sok technikai és taktika elemet tartalmaz. Ezek a végrehajtásához több év gyakorlás és tapasztalat szükséges mind egyéni, mind csapat szinten. Sok az ütközés és a közvetlen egy-egy elleni küzdelem, ennek megfelelően a játékosoknak megfelelő védőfelszerelést sisakot és mellényt kell hordaniuk.

TörténetSzerkesztés

A BCU (British Canoe Union) állítása szerint kajakpólót már 1880 szeptemberében is játszottak a Hunter-i Quay-ban Skóciában. Ekkor azonban még farönkökön ülve, kéttollú evezővel vezették a labdát a kapu felé. Mivel a rönkök labilisak voltak nehéz volt rajtuk megmaradni így ritka volt a gól, mert mindenkinek a rönkökön való fennmaradás jelentette a legnagyobb gondot.

Az Angol kajak könyvekben az első írásos bizonyíték az 1950-es évek közepéről lelhető fel. Mindemellett Németország elismerten az első nemzet, aki kajakpólót játszott. Az 1920-as évekből a németországi Essen-ben találhatók olyan trófeák és kajak kézikönyvek, amelyek jól dokumentálják az akkori versenyeket. A játék e korai változatát futballpálya nagyságú területen és a futballban használt, -hasonló- méretű kapura játszották. A kajak, amit ehhez használtak 4,5 méter hosszú volt és a játék 40 perces félidőkből állt.

A holland verzió szerint akkoriban vízilabdakaput és röplabdát használtak. Gólt csak lapáttal lehetett lőni, és ha a játékos egyszer már kézbe vette a labdát, nem lőhetett kapura.

A kajakpóló Ausztráliában, 1952-ben jelent meg az után, hogy a nemrég alakult Australian Canoe Federation értesült a létezéséről az ICF-től (International Canoe Federation; Nemzetközi Kajak–Kenu Szövetség. A kajakpóló megérkezése egybeesett a melbourne-i olimpia előkészületeivel, ezért az Ausztrál kajakosok nagy lelkesedéssel próbálták ki a tengerentúlról érkező új sportágat. 1953-ban az NSW volt a házigazdája a Thrid Australian Sprint Championships-nek Penrith-ben a Nepean folyón. A kajakpólóért való rajongás akkora volt a kajakosok körében, hogy itt meg is rendezték az eseményekkel egybekötve az első hazai póló versenyt.

Az 1950-es években a kajakpólót nyílt kajak tornákon játszották, fakormányos hajókban és olyan lapáttal, ami minden labdakezelésnél meghajlott. A játék e verziója erősen különbözött az Angliában a késő 1960-as években kialakulttól. Ezt a B.A.T. (Baths Advanced Trainer) nevű, Alan Byde által tervezett hajókban játszották. Ezt a hajótípust kifejezetten a téli uszodai edzésekhez fejlesztették ki. Eme formáját a játéknak szórakozásként sok sydney-i klubban űzték az 1960-as évek végén, 1970-es évek elején, amikor is Ray Abrahall Sydneyből részt vett egy Westminster Marathon emlékversenyen, ahonnan hazahozott egy BAT-ot és javasolta az NSW Kajak Szövetségnek, hogy vezessék a kajakpólót hivatalos keretek közé.

Ez a verziója a játéknak, amely Angliából érkezett 1 méter oldalhosszúságú, négyzet alakú kaput használt és nem szabályozta az ellenfél hajóval való támadását, de tiltotta a kézzel történő támadást. Ez a játék eddig játszott formájától erősen különbözött Eleinte a csapatok nehezen fogadták el a nagy változást, de végül ösztökélték őket az érdekes újdonságok, és tudomásul vették azt.

1976-ra a kajakpóló hivatalosan is elfogadta a BCU 1972-es kajakpóló szabálykönyvét.

Hónapokon belül sikeresen megrendeződött az első ezen szabályok szerint folyó kieséses verseny és beütemezték az első Állami Kajakpóló Bajnokságot. 1973-ban, Németországban (NSZK) a célterületet egy 1,5×1 méteres, két méter magasságba emelt palánk jelentette. Ez több gólt eredményezett, de a gól megítélésénél problémát jelentett, ha a palánkot oldalról érintette a labda, vagy ha a kapus lapátja a labda és a palánk közé szorult. Később egy 1 méter átmérőjű kört vágtak a palánkba és az ezen átjutott labda számított gólnak. 1974-ben, Angliában alakították ki először a ma is elfogadott kaput és raktak először hálót a kapukeretre.

Az 1980-as években nagyon sok változata létezett a játéknak, így az ICF létrehozott egy bizottságot, amely a sokféle létező szabályból kialakított egy egységes szabálykönyvet. Ezt először az 1987-ben megrendezett World Sprint Titles-en használták Duisburgban, ahol a kajakpólót, mint bemutató sportágat játszották. 1988-ban az ICF ülésén a kajakpólóval foglalkozó bizottság az addig területenként eltérő formában játszott játék szabályait egyesítette. Ez lehetővé tette a sportág további fejlődését, valamint nemzetközi találkozók létrejöttét 1991-ben rendezték az első Európa Kupát, 1993-ban az angliai Sheffieldben az első Európa-bajnokságot, majd ugyanitt 1994-ben az első világbajnokságot.

A kajakpóló magyarországi történeteSzerkesztés

Az 1980-as évek elején, Vaszary Zoltán[1] egyik németországi útja során találkozik a sportággal és egy nagypályás német típusú kajakpóló hajót[2] hoz Magyarországra. A hajó hazai igényeknek megfelelő módosítását és az első 12 hajó legyártását a HUPOL-PLASZTIK Kisipari Termelő Szövetkezet (Nagy János, Borsos Tamás)[3] végezte el majd, 1988-ban, sportági támogatásként Hotorán György kezdeményezésére egy csapatnyi (6 db) hajót a HUPOL a BHSE. rendelkezésére bocsát, majd a második csapat hajóit a BHSE. megvásárolja. Ezzel sportági kezelésbe került az a hajópark amellyel megkezdődhetnek az edzések.

Ennek előzménye, hogy 1988-ban Hotorán György felfigyel egy rövid ICF közleményre,[4] a szöuli olimpián kialakított egységes kajakpóló szabályrendszerről, mely által lehetővé vált a sportág nemzetközi fejlődése. Hotorán György meglátja a lehetőséget a kajakpóló mediaképességében valamint, hogy ebben az új és fejlődő sportágban lehetőség lenne a labdarúgás mintájára Bajnokcsapatok Európa Kupáját (BEK.) rendezni, bízik a magyar kajakosok felkészültségében amely konvertálható a kajakpólóra.

1989 februárjában bemutatják az új sportágat a sajtó és az MKKSZ képviselőinek. A sportágat síkvízi olimpiai és világ bajnokok is támogatták jelenlétükkel és játékukkal. A BHSE "A" csapatában olyan kajak világnagyságok is játszottak mint Gyulay Zsolt, Csipes Ferenc, Hódosi Sándor, Kulcsár Gábor. Még ez év májusában ifj. Granek Istvánnak köszönhetően meghívták a BHSE csapatát a Göttingenben megrendezett nemzetközi tornára, majd Hotorán György menedzselésével 1989. szeptember 30-án megrendezik az I. INTERTRAVERZ Kupát a Nemzeti Sportuszodában melyen az Ausztrál, Angol, Német, Osztrák csapatok mellett már a Magyar Válogatott is szerepel. Novemberben sor kerül az I. Magyar Kajakpóló Országos Bajnokságra, amelyen 10 csapat indul. Bajnok a BHSE "B" csapata[5] Kovács József, Granek István, Waltner István, Romhányi Zoltán, Perlaki Gábor, Majoros Zoltán, Balogh Ádám. Ettől kezdve ismeri el a Magyar Kajak-Kenu Szövetség a kajakpólót, mint önálló szakágat és felkérik Hotorán Györgyöt a kajakpóló szakágvezetőjének.[6] 1993 januárjában megrendezésre kerül az első utánpótlás bajnokság nyolc csapat részvételével Diák Kajakpóló Bajnokság néven, melyet a KSI csapata nyert.

A kezdeti lendület után a sportágban is érezhető volt a rendszerváltás utáni csökkenő állami támogatás, illetve a szövetségen belüli változások kedvezőtlen hatása. Szerencsére a nehézségek ellenére sem szűnt meg a sportág és 2000-ben is 7 csapat részvételével zajlik az Országos Bajnokság, ahol már külön női mezőny is indult.

A játék iránt –annak ellenére, hogy kevesen láttak még ilyen versenyeket- újra növekvő érdeklődés tapasztalható. Ez elsősorban a sportág látványosságának, izgalmasságának és az extrém sportok iránti –Magyarországon is növekvő- figyelemnek köszönhető.

Bajnok csapatok
Év Férfi Női Férfi Ifi
1989 BHSE B - -
1990 MULTI SE - -
1991 MULTI SE - -
1992 BHSE A - -
1993 ? - KSI A
1994 BHSE - ?
1995 BHSE - Multi SE
1996 TATABÁNYA - -
1997 MULTI SE A - -
1998 BHSE - -
1999 MULTI SE A - -
2000 MULTI SE A TATABÁNYA -
2001 MULTI SE A Oroszlány -
2002 MULTI SE A Oroszlány -
2003 Oroszlány Multi SE Női -
2004 Multi SE Multi SE Női -
2005 Oroszlány - -
2006 Oroszlány - -
2007 Oroszlány - -
2008 KSI - -
2009 KSI BHSE női

Alapvető szabályokSzerkesztés

 
A játéktér

JátéktérSzerkesztés

A játéktérnek derékszögű, téglalap alakúnak kell lennie, amennyiben lehetséges 3: 2 hosszúság: szélesség aránnyal. Ideális hossza harmincöt (35) méter és a szélessége huszonhárom (23) méter. A vízmélységnek legalább 90 cm-nek kell lennie a pálya teljes területén. A pálya fölött legalább 3 méter magasságban, illetve a bekerített játéktér mentén legalább 1 méteres sávban akadályok nélküli szabad tér szükséges. A víz felszínén az oldal- és a gólvonalakat jelzéssel kell ellátni. A kapu 1 m magas és 1,5 m széles függőlegesen álló keret, 2 m-re a vízfelszín felett.

FelszerelésSzerkesztés

  • Labda: tömeg: 400-450 g; átmérő: 68,5-71 cm (férfi kategória), illetve 65-67 cm (női és ifjúsági kategóriában)
  • Kajak: maximum 310 cm és minimum 210 cm hosszú, maximum 60 cm, minimum 50 cm széles hajók. A legkisebb száraz súly: 7 kg (ütközőt is beleszámítva).
  • Lapát: Minimális vastagsága 5mm. A lapát maximális hossza 220 cm, lapáttollak maximális mérete 50x25 cm.
  • Egyéb: Minden játékosnak kötelező a vállakat fedő öltözetet, illetve számmal ellátott mellényt és rácsos sisakot viselnie a játék alatt. Előírás egy csapaton belül az azonos színű felszerelés is.

JátékszabályokSzerkesztés

A játékidő 2x10 perc (de minimum 2x7 perc), 3 perc (de minimum 1 perc) félidői szünettel. A mérkőzés nyertese a több gólt elérő csapat. Ha a rendes játékidő alatt eldöntetlen a mérkőzés állása, akkor büntető dobásokkal lehet a mérkőzést eldönteni. A hosszabbítás ideje 2x5 perc. A mérkőzés felügyeletét következő személyek végzik: két játékvezető, vonalbírók, ellenőrök, labdaellenőrök, eredmény- nyilvántartók: időmérők, eredményjegyző.

Minden csapat 10 játékosból állhat, ebből 8 játékos lehet egy mérkőzés alkalmával vízen de egyidejűleg csak 5 játékos tartózkodhat a pályán. A többi három a játéktéren kívül, az alapvonal mögött várakozik. Félidőkezdésnél minden pályán lévő játékos feláll a saját térfelén. A bíró középre dobja a labdát. Sípszóra mindkét csapatból egy-egy játékos indulhat a labdáért, a vízilabdához hasonló ráúszás helyett itt ráevezés van.

Egy gól akkor érvényes, ha a labda teljes terjedelmével túljutott a gólvonalon. Ezalatt a kapust elmozdítani szabálytalan. Egy adott időpontban az a védőjátékos tekinthető kapusnak, aki közvetlenül a kapuban tartózkodva feltartja az evezőjét a gól elhárítására.

Az ellenféllel való kontaktus korlátozottan lehetséges. A labdát birtokló játékost fél kézzel nyitott tenyérrel szabad borítani a vállán és az oldalán. Az ellenfél hajóját, felszerelését kézzel és lapáttal érinteni szabálytalan. Az ellenfél hajóján kézzel, lapáttal átnyúlni szabálytalan. Az ellenfélnek való merőleges ütközés nem megengedett.

Amennyiben a felborult játékos elhagyja a kajakját, nem vehet részt a további játékban, el kell hagynia a játékteret, le kell mennie az alapvonalon és feljöhet a cserejátékos.

Ha a labda elhagyta a játékteret akkor, az ellenfél kapja meg a labdát. A játéktérről kikerült labdát bedobással kell ismét játékba hozni. Tilos a labdát evezővel ütni, csak egykezes vagy kétkezes dobást lehet alkalmazni. A labdát öt másod percig tarthatja a kezében egy játékos, utána el kell dobnia legalább egy méterre, tilos ölbe tett labdával evezni.

A szabálytalanságokat lapokkal büntetik. A legalacsonyabb fokozat a zöld kártya, aki ebből hármat összegyűjt, az egy sárgát kap, ami két perces kiállítást jelent, két sárga pedig itt is pirosat ér, és egy végleges kiállítást von maga után.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Vaszary Zoltán visszaemlékezése. A Magyar Kajak-Kenu Szövetség akkori technikai igazgatója
  2. Széles, lapos, üvegszálas műgyanta hajótest, elöl-hátul habgumi ütközővel
  3. Borsos Tamás hajóépítő visszaemlékezése
  4. ICF Bulletin 1988 Seoul, International Canoe Federation - Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség
  5. Magyar Sport Enciklopédia a-k 2002. Kossuth Kiadó/392. oldal
  6. Kajakpoló

ForrásokSzerkesztés

  • Romhányi Zoltán: A kajakpóló
  • Rácz Tamás: A kajakpóló múltja, jelene és jövője
  • Beasley, Ian: Canoe Polo. Stern Turn Publishing, Victoria (Australien) 2006, ISBN 0-646-46661-5.
  • Claire Casucci: Kajakpóló története (Ausztráliából)
  • Lévai György főszerkesztő: Magyar Sport Enciklopédia Kossuth Kiadó 2002. ISBN 963-09-4281-X

Külső hivatkozásokSzerkesztés