Kanapé
A francia eredetű kanapé (canapé) kényelmes háttámlával és karfákkal ellátott széles, kárpitozott ülőbútor, legalább két személy részére.[1]
ElnevezéseSzerkesztés
A magyar nyelv a német Kanapee szót vette át, mely alapja a latin canopeum (baldachin, azaz mennyezetes ágy). Ez a görög kónópeion (szúnyoghálós ágy) szóra vezethető vissza, mely forrása a kónóposz, azaz szúnyog.[2] Szinonímái: szófa, pamlag, dívány, kerevet.[3]
LeírásaSzerkesztés
Huzata lehet textil, műbőr, valódi bőr, esetleg velúr. Vannak kanapék, melyek úgynevezett fekvőfotellel rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy az ülőfelület egy bizonyos része meg van nyújtva, oda a lábakat lehet föltenni. A bútorfajta speciális típusa a kanapéágy, amely ülő és fekvőbútorként is funkcionálhat.
TörténeteSzerkesztés
.jpg)
.jpg)
Az ősember faágakat, avart, száraz füvet helyezett halomba és arra feküdt le. Később ezt a fekhelyet állatbőrökkel takarta le. Az ókori közel-keleti civilizációkban jelent meg az ágy az időszámításunk előtti 30. században, Egyiptomban jelentek meg az első kezdetleges fekhelyek és gazdagon díszített kanapék, amelyeket az uralkodók számára készítettek.[4] A mai modern ülőbútorok, köztük a kanapé klasszikus formái a görög, majd a római kultúrában fogantak. Az ókori ágy ülőhelyként is funkcionált. Nagyobb összejövetelek alkalmával a vendégek az uralkodó ágya mellett kaptak kényelmes ülőhelyet. A görögök és rómaiak is követték ezt a keleti szokást, és ágyaikat kanapéként használták.[5] A reneszánsz korban elterjedt ülőbútor volt a festett, fából készült, faragott támlával és karfával ellátott, ládaszerű, kárpit nélküli cassapanca.[6] A 17. században XIII. Lajos korától kezdődően ezt a hagyományt a kényelem fokozásának igényével alakítottak tovább Franciaországban, .[7] A magyarok lakta területeken, a Tiszántúlon és Erdélyben elterjedt a ládás alsó részű, illetve a padágyként kialakított kanapé. Gyakran pad vagy lóca volt a kanapé neve. A kanapé mindig asztalosbútor volt, többnyire egyszínű sötétre festetten, de néhol a menyasszonyi ládák stílusában terjedt el.[8]
1920 és 1930 között, letisztult formákkal és vonalakkal megjelentek az Art déco ihlette puha borítású kanapék. Végül, a klasszikus kanapék utolsó generációja után jelentek meg minden sokszínűségükkel a ma ismert népszerű ülőbútorok.[9] Le Corbusier francia építész,[10] Charles Eames amerikai formatervező, Arne Jacobsen[11] és Flemming Lassen[12] skandináv dizájnerek forradalmian megújították a modern kanapékat, akik szép, ugyanakkor funkcionális bútorokat készítettek a tömegfogyasztás igényeinek megfelelően.[13][14][15]
ForrásokSzerkesztés
- A kanapé szó jelentése - Wikiszótár
- Művészettörténeti ABC. Terra, Budapest, 1961.
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Művészettörténeti ABC 204. old.
- ↑ Tótfalusi István. Magyar szótörténeti szótár. Budapest: Anno, 251. o. (2001). ISBN 9633751780
- ↑ A magyar bútornevek eredete. (Hozzáférés: 2020. június 24.)
- ↑ Ezt biztosan nem tudtad a kanapéról. (Hozzáférés: 2020. június 23.)
- ↑ Furniture History. (Hozzáférés: 2020. június 24.)
- ↑ Dr. Lukács Zsófia: XVII. századi ülőbútorok és megnevezéseik. (Hozzáférés: 2020. június 24.)
- ↑ Ülőbútorok történelme. [2020. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 23.)
- ↑ Magyar néprajzi lexikon kanapé. (Hozzáférés: 2020. október 5.)
- ↑ Histoire du canapé (francia nyelven). canape.in. (Hozzáférés: 2020. június 24.)
- ↑ Az örök darab Le Corbusier bútorok. (Hozzáférés: 2020. június 24.)
- ↑ Swan. (Hozzáférés: 2020. június 24.)
- ↑ Mingle, 'Fame standard' fabric-Colours. [2020. június 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 24.)
- ↑ 5 perc történelem: A kanapé. (Hozzáférés: 2020. június 24.)
- ↑ Miatta a skandináv dizájn a lakberendezés alapvetése – Az Arne Jacobsen-sztori. (Hozzáférés: 2020. június 24.)
- ↑ LES CANAPÉS. (Hozzáférés: 2020. június 24.)
