Kandó Kálmán Műszaki Főiskola

A Kandó Kálmán Műszaki Főiskola főiskolai szintű, műszaki mérnöki képzést biztosított. 2001-ben olvadt be a Budapesti Műszaki Főiskola, majd később az Óbudai Egyetem karai közé.

Kandó Kálmán Műszaki Főiskola ( Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola Kandó Kálmán Műszaki Főiskola )
Az iskola 1901, Pártos Gyula által tervezett épülete
Alapítva	1969. március 4.
Bezárva	2000. január 1.
Típus	főiskola
Elérhetőség
Cím	1086 Budapest, Tavaszmező utca 15.
Elhelyezkedése
Kandó Kálmán Műszaki Főiskola Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 27″, k. h. 19° 04′ 42″47.490881, 19.07829
A Wikimédia Commons tartalmaz Kandó Kálmán Műszaki Főiskola témájú médiaállományokat.

Megalakulása

A Magyar Királyi Állami Mechanikai és Órásipari Szakiskolát 1898-ban hozta létre az akkori kereskedelemügyi miniszter, négyéves oktatási idővel, melynek keretei között még a hároméves Órásipari Tanonciskola is működött. Első igazgatója Szegedi Árpád okleveles gépészmérnök volt. Ebben az időben 20 szakiskolai és 57 tanonc járt az intézménybe. 1901-ben költözött be a Pártos Gyula építész tervei alapján készült Tavaszmező utca 15. szám alatti épületbe, melyben megszűnéséig üzemelt.

1920-ban az iskola neve Magyar Királyi Állami Mechanikai és Elektromosipari Szakiskolára változott, jelezve az egyre erősödő elektrotechnikai irányt. 1924-től 1949-ig Vigh Bertalan volt az igazgató, akinek irányítása alatt az iskola megőrizte a már megszerzett jó hírnevét; a háború utáni nehéz időkben az intézmény eszközeit maga állította elő.

1924-től a képzési időt 3 évre csökkentették, de mivel ez nem vált be, további változásokat hajtottak végre 1927 és 1933 között, melynek végén a 3+2 éves szakoktatási rendszer Magyarországon egyedülállóként volt elérhető. Szintén 1927-től indult az esti villamosipari felnőttképzés, ami 2 év előtanfolyamból és 2 év szaktanfolyamból állt, mely az ország első felnőttek számára indított esti tagozata volt.

A Tavaszmező utcai épületet 1937-ben bővítették.

1940-ben alakult az intézményen belüli Magyar Királyi Rendőrségi Rádióműszerész Szakiskola 3 éves tanulmányi idővel, mely 1945-ig működött, és a rendőrség számára képzett műszaki munkaerőt.

Nagy jelentőségű változást hozott az 1941-es év, amikor a közoktatásügyi miniszter rendeletére megindult a villamosipari képzés, és az intézmény a Magyar Királyi Állami Kandó Kálmán Villamosipari Középiskola nevet kapta, Kandó Kálmán, a nagyvasúti villamos vontatás feltalálójának tiszteletére. Ebben az évben jött létre az erősáramú, gyengeáramú villamosipari és műszerészipari osztály. A főiskolai rang elnyerését a háború eseményei akadályozták meg.

1945-től az intézmény neve rendszeresen változott, az oktatási rendszerben való helyét keresve.

Kandó Kálmán Híradás- és Műszeripari Technikum

Elnevezése 1955-től Kandó Kálmán Híradás- és Műszeripari Technikum, feladata a híradásipari, optikai és műszerészipari technikusok képzése, nappali és esti, 4 éves évfolyamokon. 1957-re a nagy érdeklődés miatt tízszeres túljelentkezés volt, így szigorú felvételi vizsga segített a jelentkezők közötti válogatásban. Igazgatója ebben az időben dr. Izsák Miklós okleveles gépészmérnök volt.

1950-ben törvényerejű rendelet intézkedett egységes technikumi rendszer megteremtéséről. Gépipari oktatási intézmények alakultak villamosiparivá, és új iskolák is létesültek. Óbudán, a Nagyszombat utca 19-ben így jött létre a később Bláthy Ottó Erősáramú Ipari Technikum nevet kapott középiskola, a XIII. kerületi Üteg utcában pedig a Villamosenergiaipari Technikum. Említésük azért szükséges, mert később mind a kettő beolvadt a létrejövő műszaki főiskolába.

A hatvanas évek elején az a (később átmenetinek bizonyult) elképzelés alakult ki a szakképzés rendszeréről, hogy a technikumi oktatást felsőfokúvá kell átszervezni, a középfokú technikumok kifutó rendszerben történő megszüntetésével. (A középfokú technikusok oktatását a megfelelő irányú szakközépiskolák elvégzését követő egy éves képzéssel tervezték megvalósítani.) 1962 májusában kormányrendelet született a felsőfokú technikumok létrehozásáról. Ennek következtében jött létre három új intézmény Budapesten. A Felsőfokú Híradás- és Műszeripari Technikum (a Kandó mellett), a Felsőfokú Villamosgépipari Technikum (a Bláthynál) és a Felsőfokú Villamosenergiaipari Technikum (az Üteg utcában).

A Kandóban 1962-ben indult felsőfokú technikumi esti tagozat, 7 féléves képzéssel, híradás-, műszeripari és automatika szakon. A következő két évben pedig a 6 féléves nappali tagozatot is elindították, ugyanezeken a szakokon.

Az új intézmények a középfokú technikumokkal egy épületben, közös igazgatással, de önálló tantestülettel működtek. Az oktatás egyre inkább főiskolai jelleget öltött: nem voltak közismereti tantárgyak, az elméleti és gyakorlati órák külön zajlottak, és a hallgató féléves vizsgákon adtak számot tudásukról. A Felsőfokú Technikum (és így a középfokú tagintézmény) igazgatója 1962-1964-ig Horváth János szakmérnök, 1964-1969-ig Dr. Balkányi György okleveles villamosmérnök volt.

A középfokú technikumi forma 1969-ig létezett, akkor végleg megszűnt. (A Kandó Technikum utolsó teljes évfolyama 1968-ban, az utolsó, egyetlen osztály 1969-ben végzett.)

Főiskolai képzés

1969. március 4-én jelent meg a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1969. évi 6. számú törvényerejű rendelete a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola létesítéséről.

A Főiskola feladatai között volt:

• híradásipari berendezés- és készülékgyártásra,
• műszeripari és automatika berendezések és elemek gyártására,
• híradásipari alkatrészgyártásra,
• villamosgép és készülékek gyártására, üzemeltetésére és karbantartására,
• szabályozott hajtású berendezések és vezérlők gyártására és üzemeltetésére alkalmas szakemberek képzése.

A főiskola gyengeáramú és erősáramú karokra tagozódott, nappali, esti és levelező tagozatokkal. A nappali 3, az esti és a levelező tagozat 4 éves volt.

1970 szeptemberétől a kihelyezett székesfehérvári tagozaton híradástechnikai, majd 1971-től számítástechnikai és számítógép-gyártási profillal folyt képzés.

A műszaki tanár szakok 1971-ben indultak 4 éves képzési idővel.

1990-ben az átszervezések következményeként megalakult a Társadalomtudományi Intézet, mely 1993-tól Gazdaság- és Társadalomtudományi Intézet néven működött.

Kandó Kálmán Műszaki Főiskola

1991-ben az intézmény neve Kandó Kálmán Műszaki Főiskolára változott. 1992-ben az intézmények nevein is módosításokat hajtottak végre, melynek eredményeképp a józsefvárosi intézetek az alábbiak lettek:

• Híradástechnika Intézet (HTI),
• Mikroelektronikai és Technológiai Intézet (MTI),
• Műszertechnikai és Automatizálási Intézet (MAI),
• Gazdaság- és Társadalomtudományi Intézet (GTI),
• Nyelvi Lektorátus (NyL),
• Tanárképző Tanszék (TT).
• valamint a Matematikai és Számítástechnikai Intézet „Matematikai Csoport” részlege.

Az Óbudai telephelyen lévő intézetek:

• Automatika Intézet (AI),
• Matematikai és Számítástechnikai Intézet (MSZI),
• Villamosenergetikai Intézet (VEI).

Székesfehérváron pedig a

• Számítógéptechnikai Intézet

működött.

1993-ban indult a Bánki Donát Műszaki Főiskolával és a Nottingham Trent University-vel közös integrált gépész-, villamosmérnök szak angol nyelven, 1994-ben pedig a műszaki menedzser szak 7 féléves képzéssel.

Megszűnése

2000. január 1-jétől az intézmény integrálódott a Bánki Donát, valamint a Könnyűipari Műszaki Főiskolával, és Budapesti Műszaki Főiskola néven egyesültek. Az intézmény 2010. január 1. óta Óbudai Egyetem néven folytatja tevékenységét, amelyen belül működik a Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kar (KVK)

Képtár

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Források

• Kandó Kálmán Műszaki Főiskola - múlt és jelen
• Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kar
• A Kandó Iskola 110 éves története 1., 2., 3..
• Az ipari szakoktatás és tanoncképzés története. Archiválva 2017. december 14-i dátummal a Wayback Machine-ben (Az ipari technikumokról is.)
• Iskolatörténeti kiállítás a BMF-en - 110 év távlatából. Edupress 2008.11.22.
• Krasznainé Kováss Enikő: A Kandó Iskola története 1898-tól napjainkig (Tanulmánykötet a 6. Báthory–Brassai nemzetközi konferencia előadásaiból, 142-160. old.; Budapest, 2015. május 27-28., Óbudai Egyetem Báthory–Brassai konferencia 1. kötet.)