Karácsonyikaktusz
| Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
| Ez a szócikk feltüntet forrásokat, de azonosíthatatlan, hol használták fel őket a szövegben. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts lábjegyzetekkel ellátni az állításokat! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye |
A karácsonyikaktuszok közé a Schlumbergera (korábban Zygocactus) nemzetség epifita kaktuszfajai mellett a Hatiora gaertneri faj tartozik. A karácsonyikaktusz korábbi neve Zygocactus truncatus volt, helytelenül Epiphyllum truncatum néven is forgalmazták.
Kedvelt szobanövények, mert fejlett töveik minden évben karácsony táján virágoznak. Fontos, hogy a szorosabb értelemben vett karácsonyikaktuszt (Schlumbergera × buckleyi) ne keverjük össze a hálaadásikaktusszal (Schlumbergera truncata) és a húsvétikaktusszal (Hatiora gaertneri). A hálaadásikaktusz levelei széle "fűrészes", a karácsonyié "sima, lekerekített". A húsvétikaktusz virága pedig nem olyan összetett, mint a karácsonyikaktuszé.
Élőhely szerkesztés
Brazíliából származnak, ahol a trópusi, vagy szubtrópusi őserdők fáin élnek. Gyökereikkel az ágak elágazásaiban és a fakéreg repedéseiben összegyűlő - sokszor igen kevés - szerves anyagból táplálkoznak.
Lakásban tartva ezek a kaktuszok nem szeretik a túl száraz levegőt, a nagy hőingadozást és a változó környezetet. Nem kedvelik a tűző napot.
Télen nem túlfűtött, de nem is fűtetlen helyen, fényhez közel, kissé párás helyen érzik jól magukat.
Rendszertan, felépítés szerkesztés
A karácsonyikaktuszokat a kaktuszfélék Cactoideae ("Valódi kaktuszok") alcsaládjának Rhipsalideae nemzetségcsoportjába sorolták be. Eredeti termőhelyükön hat fajukat különítették el, de mivel ezek egymással jól beporozhatók, a kereskedelemben szinte mindig hibridjeikkel találkozhatunk; főleg a lila, a cseresznyepiros, a rózsaszín és a fehér virágú változatokkal.
Kis termetű, sűrűn elágazó cserje, kb. 30 cm-esre nő meg.
Szártagjai laposak, erősen fogazott címerpajzs alakúak, elágazó füzérekben sorakoznak. Egy-egy szártag kb. 4,5 cm hosszú és kb. 2,5 cm széles. Kezdetben felfelé ívelnek, de később a többi szártag kifejlődése után lehajlanak.
Tövisei nincsenek, a szártagok ízeinél 1-3 finom, rövid sörte fejlődik ki. Virágzási ideje hosszan elnyúlhat: ha jól érzi magát, októbertől akár februárig is hozhatja a hajtások csúcsán nyíló virágait. A virágok hossza 6–8 cm.
Tartása szerkesztés
Mivel meglehetősen igénytelen növény, sokféle hibás kezelést is képes elviselni. Magyar nevét azért kapta, mert megfelelő körülmények között tartva karácsony táján virágzik. Ha ezt akarjuk, július-augusztusban kevés vizet és tápanyagot adjunk neki. Ezalatt az új levelek beérnek, és végükben virágkezdemények alakulnak ki. Imitálni tudjuk a természetes élőhelyét, ha nyáron lombos fa ágai közé akasztjuk a cserepet.
Ősztől, kb. 15 °C-os hőmérsékleten csak mérsékelten öntözzük, de a bimbók megjelenéséig rendszeresen párásítsuk. Virágzás alatt bővebben öntözzük és tápoldatozzuk. Arra kell csak figyelnünk, hogy 22 °C fölé ne menjen a hőmérséklet, mert melegben a virágzás kb. két hétre rövidülhet.
A fejlődő növényt ne forgassuk; legjobb ennek érdekében a cserepet megjelölni. Virágzás után a növény elveszti fényét, ami a kb. két hónapig tartó nyugalmi időszak elejét jelzi.
Házilag könnyen szaporítható, ezért hálás növény. Amikor a virágzást követő tavasszal fejlődni kezd, tehát ledobott virágai helyén új levélkezdemények jelennek meg, akkor 2-2 ízközös hajtásait válasszuk le a régi tőről, és tűzdeljük őket homok és rostos tőzeg keverékébe. Szobaablakban rendszeresen párásítsuk szaporítványainkat! Ha meggyökeresedtek, elkezdhetjük óvatosan tápoldatozni, ami után át is ültethetjük őket.
Kevés kártevője ismert. A fehér gyapjasmoly megjelenése túl száraz környezetre vall. Kézi tisztogatással és esőztető, lágy vizes öntözéssel ez többnyire megszüntethető. Ápoláskor jusson eszünkbe szülőhazája és természetes környezete!
A rothadásra nagyon érzékeny: ne hagyjuk, hogy a víz megálljon alatta!