Karavella
A karavella egy könnyű, nagy manőverezőképességű, magas oldalfalú vitorlás hajó, amelyet a 15-17. században főleg a spanyolok és a portugálok használtak nagy távolságú utakra.[1] Legfőbb kiválósága abban rejlett, hogy az ún. latin vitorlának köszönhetően képes a szél ellen haladni.[1][2] Figyelemre méltó sebességre is képes volt.[1]
Etimológia szerkesztés
A nemzetközileg használt szó a francia caravelle nyomán[3] a portugál caravela szóból ered.[4]
Úgy tűnik, hogy a portugál szó a caravo vagy carabo szóból származik, amely pedig a görög κάραβος (karabosz) szóból, a Földközi-tengeren használt könnyű hajó nevéből.[5][6] Erre az ősi, vitorlás hajótípusra latinul carabus néven utalnak.[7]
Mások szerint e portugál szó arab eredetű, a karib vagy "qârib" szóból.
Első dokumentált portugál használata 1255-ből származik, a nyomtatott dokumentumok utolsó hivatkozása pedig 1766-ból származik, ami arra utal, hogy a kifejezést az idők során több hajóra is alkalmazták.[8]
Története szerkesztés
Portugáliában fejlesztették ki, ősei valószínűleg arab hajók másolatai voltak. Első írásos említését 1255-ből ismerjük. A hajót a 15-16. században tökéletesítették.
Magas oldalfala, egy fedélzete és egy tatfelépítménye volt.
Korai típus szerkesztés
A korai típus kicsi, de erős, kb. 20 brt vízkiszorítású hajó, két-három árbócán általában latinvitorlái, vagy vegyes (két négyszögletű és egy latin) vitorlái voltak. Legénysége 20 főből állt. Ez teljesen megfelelt eredeti funkciójának: a 13. században az első karavellák part menti halászhajók voltak. Később ilyen, úgynevezett latin karavellákon jutottak el a portugál hajósok Nyugat-Afrika partjai mentén az Aranypartig, sőt valamivel még azon túl is. Az egyszerű hajónak számos előnyös tulajdonsága volt, köztük a legfontosabb az, hogy szél ellen is tudott vitorlázni.[9]
Kései típus szerkesztés
A kései típus hossza jellemzően 20–25 m közötti, szélessége 6–7 m, vízkiszorítása 200–400 brt. Ez az ún. „keresztvitorlás karavella” az orrárbóc alatt is keresztvitorlát kapott, és az árbóckosár, vagyis a kas fölött kasvitorlával gazdagodott. A hátsó árbócán maradt a latinvitorla. A vízkiszorítással az árbócok száma is nőtt: a végén már négyárbócos karavellákat is építettek. A keresztvitorlás karavella tengerjáró képessége korában kiemelkedően jó volt; egyike volt az első olyan hajótípusoknak, amelyeken lehetett élesen szél felé vitorlázni.
Ilyen hajókon indult expedícióira egyebek közt Kolumbusz Kristóf (három hajójából a Niña és a Pinta volt karavella,[1] a Santa Maria karakk) és Vasco da Gama is.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d caravel | Definition, Significance, & Facts | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com. (Hozzáférés: 2022. február 15.)
- ↑ Karavella, a XV. századi űrhajó (magyar nyelven). hirklikk.hu. (Hozzáférés: 2022. február 15.)
- ↑ karavella | Magyar etimológiai szótár | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. február 15.)
- ↑ CARAVELLE : Etymologie de CARAVELLE. www.cnrtl.fr. (Hozzáférés: 2022. február 15.)
- ↑ (spanyolul) Carabela no Dicionário usual da Real Academia Espanhola
- ↑ Diccionario marítimo español, Martín Fernández de Navarrete, 1831 (GoogleBooks)
- ↑ Sleeswyk, André (1998. április 25.). „Carvel-planking and carvel ships in the North ο f Europe”. Archaeonautica 14 (1), 223–228. o. DOI:10.3406/nauti.1998.1208.
- ↑ Caravela - Instituto Camões. [2021. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. február 15.)
- ↑ François Place: Hajósok könyve, Elektra Kiadóház, 2000
Források szerkesztés
- Marjai József-Pataky Dénes: A hajó története, Budapest, Corvina kiadó, 1979
- Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 561. o. ISBN 963-9257-02-8
- A karavellától az iskolahajókig - 1.