Karkari csata
A karkari csata Asszíria délnyugati terjeszkedésének egyik fontos állomása. Az asszír haderő szembetalálta magát az erős védelmi koalícióba tömörülő szíriai királyságok seregeivel. A csata jelentősége lemérhető azon a tényen, hogy III. Sulmánu-asarídu nagyméretű sztélét állíttatott „győzelme” emlékére, holott az eredmény legalábbis megkérdőjelezhető.
| Karkari csata | |||
 | |||
| III. Sulmánu-asarídu győzelmi sztéléje a karkari csatáról | |||
| Konfliktus | Asszíria szíriai terjeszkedése | ||
| Időpont | I. e. 853 | ||
| Helyszín | Karkar (Qarqar) | ||
| Eredmény | asszír vereség | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
| Beavatkozó | |||
| Ország | Egyiptom | ||
| Térkép | |||
 Karkar
Pozíció Szíria térképén
| |||
 é. sz. 35° 44′ 34″, k. h. 36° 19′ 50″35.742778°N 36.330556°EKoordináták: é. sz. 35° 44′ 34″, k. h. 36° 19′ 50″35.742778°N 36.330556°E | |||
Előzményei
szerkesztésA szíriai védelmi koalíciók II. Assur-nászir-apli idején jöttek létre, mivel ez az uralkodó rendkívüli veszélyt jelentett a térség összes államára nézve. Ekkor még különálló tömbként, az észak-szíriai (urartui orientációval) és a dél-szíriai (egyiptomi szövetséggel) egység létezett. A kettő közti választóvonal nagyjából az Arvád–Hamát magasságban húzódott.
Sulmánu-asarídu elődjének – II. Assur-nászir-apli – reformjai nem arattak osztatlan sikert az asszír nemesség körében, mindenekelőtt a székhelyváltással másodrangúvá váló Assur városában. Sulmánu-asarídu számára már a hatalomátvétel is nagy gonddal járt. Elkeseredetten próbálta elismertetni uralmának jogát az országban, s nemcsak mert a nagy hódító halála után mindenki megpróbált szabadulni, de saját nemessége is ellene volt. Mikor már eléggé szilárdnak látta a helyzetét, Szíria ellen vonult. Kénytelen volt ezt tenni, mivel az asszír uralkodók elsődleges feladata hadjáratok vezetése volt, hadifoglyok, hadizsákmány és területek szerzése. I. e. 859-ben és 856-ban Urartu volt a célpontja, de – bár csapatai mélyen behatoltak a Van-tó körzetébe – jelentősebb eredményt nem tudott elérni, urartui területeket nem tudott annektálni. I. e. 855–854-ben Agúsi és Jahan ellen indult hadba, valószínűleg nagyobb sikert remélt a kis szíriai királyságok ellen, mint az urartui hegyi harcok eredményei voltak. Sikereket akart felmutatni, ezért a korabeli világban addig példátlan méretű hadsereget állított fel, amely még akkor is így van, ha csak a felét hisszük el annak, amit a karkari sztéléjén állít.
Az előzményekhez szervesen hozzátartozik, hogy Asszíria az i. e. 876. évben elérte a Földközi-tengert Hatarikka, Bít Agúsi és az Alalah–Ugariti Királyság (Hattina) meghódításával. II. Assur-nászir-apli halála után azonban e három királyság korábbi területe elszakadt Asszíriától. Hattina helyén létrejött Jahan, Hatarikka és Bít Agúsi egyesült területein pedig Agúsi. Ezzel újra elzárult a föníciai tengerpart Asszíria elől.
A csata
szerkesztésAz Eufráteszen átkelő Sulmánu-asarídu hosszú útszakaszon akadálytalanul haladt. Elfoglalta Aleppót is, majd ettől délkeletre megütközött Hamát királyával, Irhulenivel. A hamáti had jelentősebb veszteségek nélkül hátrált ki a csatából, de ez azzal járt, hogy a védtelenül maradt Hamát városát az asszírok kifosztották.
Hamát után az asszírok észak felé kanyarodtak az Orontész mentén, feltehetőleg Kinalua, Jamhad fővárosa volt a céljuk, aminek elfoglalásával már gyakorlatilag ki is jutottak volna a tengerpartra, mert Ugarit elpusztulása (a tengeri népek támadása miatt, i. e. 12. század) után ezen a partszakaszon nem maradt jelentősebb település. Ezen az útvonalon az egyébként jelentéktelen Karkar város mellett vette fel a harcot a kor körülményei között nagyon gyorsan összeálló egyesült szíriai haderő, amelyet a helyőrségekből összevont erőkből álló, körülbelül ezer fős egyiptomi osztag is támogatott.
A csata lefolyása nem rekonstruálható, arról a források nem beszélnek. Sulmánu-asarídu a győzelmi sztélén 14 000 megölt ellenségről számol be, számtalan elfogott szekér és ló zsákmány mellett, és egyértelműen saját győzelemnek állítja be.
Szemben álló erők
szerkesztésA két fél haderejét csak az asszír forrásokból, mégpedig a fentebb már említett győzelmi sztéléről ismerjük. Az asszír hadsereg 120 000-es adata teljes mértékben képtelenség a kor infrastrukturális lehetőségeit tekintve. Nemcsak a hadtáp, vagy a víz biztosítása lett volna lehetetlen, de maga a sereg mozgatása is.
Az asszír adatok az ellenfél erejére vonatkozóan az alábbiakat tartalmazzák (megjegyzendő, hogy az egyiptomiakkal együtt 11 tételben, ugyanakkor 12 király szövetségéről van szó):[3]
| ország | uralkodó | szekér | lovas | gyalogos | |
|---|---|---|---|---|---|
| 1. | Dimasq | Hadad-Ezrá[4] | 1200 | 1200 | 20 000 |
| 2. | Hamát(u) | Irhuleni | 700 | 700 | 10 000 |
| 3. | Izrael | Akháb | 2000 | – | 10 000 |
| 4. | Büblosz(?)[5] | I. Sipit-Baál(?) | – | – | 500 |
| 5. | Egyiptom[6] | II. Oszorkon (nem személyesen) | – | – | 1000 |
| 6. | Irkáta | (?) | 20 | – | 10 000 |
| 7. | Arvád | Matinu-Baáli | – | – | 200 |
| 8. | Uszanat | (?) | – | – | 200 |
| 9. | Szianu | Adunu-Baáli | 30 | – | 10 000 |
| 10. | Maáin | Gindibu | – | 1000 (tevés) | – |
| 11. | Bet-Rehób[7] | Baasza | – | – | ?000 |
| összesen | 3950 | 1900 + 1000 | 62–63 000 |
Ezek az adatok is meglehetősen irreálisak, tekintve például Irkáta 10 000 főnyi gyalogságát. Ez a szám többszörösen meghaladja ennek a kicsiny településnek a teljes lakosságszámát. A 20 harci szekér említése még valós adat lehet, ennek figyelembe vételével itt is 2-300 gyalogos harcosról lehetett szó. Ugyanez vonatkozik Szianura is. Nem szabad elfelejteni, hogy a híres kádesi csatát saját korának két szuperhatalma vívta (Egyiptom és Hatti), a szemben álló erők pedig aligha haladhatták meg jelentősen a 20–20 000 főt.
A sztélé felsorolásában jelentős tényező, hogy ez az első említése a délarábiai Maáin királyságnak, és a tevegelő araboknak.
Következményei
szerkesztésSulmánu-asarídu még hosszú időn keresztül próbálkozott Szíria meghódításával, főképp az i. e. 845-ös, Urartu királyával, I. Szardurival vívott supriai csata után. Hadad-Ezrá még hatszor, Irhuleni legalább kétszer hadakozott még az asszírokkal, ami azt jelzi, hogy Sulmánu-asarídunak legfeljebb a csatatér maradhatott a kezén, de nem törte meg a szíriai királyságokat. Az asszíroknak azonban várni kellett, amíg a felettébb hatékonynak bizonyuló szíriai koalíció felbomlott. Ennek egyik végső állomása volt a Damaszkusz és Izrael között lezajló rámót-gileádi csata (egyébként jelentéktelen határmenti csetepaté egy városért), amelyben Akháb izraeli király életét vesztette. A védelmi egység hiányában végül az asszírok Hamátu és Dimasqe elfoglalásával jutottak stratégiai előnyhöz, amelyet kihasználva i. e. 825-ben – az eredeti célpontot – Agúsit is elfoglalták. Sulmánu-asarídu halálával azonban Asszíria rögtön visszaszorult az Eufráteszen túlra, és csak i. e. 738–721 között érte el nyugaton újra a hasonló pozíciót.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Asszír adatok, valószínűleg túlzóak
- ↑ Minden adat Sulmánu-asarídu sztéléjéről származó érték
- ↑ Az adatok Kőszeghy Miklós: Áháb utolsó háborúja című tanulmányából származnak.
- ↑ Az Adad-Idri alak is előfordul
- ↑ pontosabban KUR Gu-a-a. Minthogy Bübloszt általában KUR Gu-ub-la alakban írták, az azonosítás bizonytalan, talán egy közelebbről ismeretlen Kúebeli városról van szó.
- ↑ pontosabban KUR Mu-us-ra, nem biztos, hogy Egyiptomról van szó.
- ↑ A KUR A-ma-na-a-a kifejezés jelentheti az Amanus-hegységet és Ammont is, de ez a névalak eddig máshonnan nem ismert.
Források
szerkesztés- Az ókor nagy csatái (i. e. 1285 – i. sz. 451) – Kádestől Catalaunumig. Budapest: Ventus Libro Kiadó (2007). ISBN 978-963-9701-54-0
- Kőszeghy Miklós (2010). „Áháb utolsó háborúja (Rámót-Gileád)”. Ókor IX (1), 23. o. ISSN 1589-2700.
