Kathy Griffin
Kathleen Mary Griffin (Oak Park, Illinois, 1960. november 4. –) Grammy- és kétszeres Emmy-díjas amerikai humorista és színésznő.
| Kathy Griffin | |
.jpg) | |
| Született | Kathleen Mary Griffin 1960. november 4. (64 éves)[1] |
| Állampolgársága | amerikai |
| Foglalkozása | humorista |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Színészi pályafutása | |
| Aktív évek | 1980– |
| Díjai | |
| Emmy-díjak | |
| Legjobb reality műsor Kathy Griffin: My Life on the D-List (2007, 2008) | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kathy Griffin témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Több stand-upos önálló estet is készített az HBO-nak és a Bravónak. Utóbbi számára 16 különkiadást készített, amellyel bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe.[2][3] 2011-ben ő lett az első humorista, akinek egy év alatt négy önálló estjét adta le a televízió.[4]
Élete
szerkesztésKathleen Mary Griffin néven született Oak Parkban, Chicago külvárosában.[5] Szülei Mary Margaret "Maggie" Griffin (1920-2020) és John Patrick Griffin voltak. Mindketten ír-amerikai származásúak voltak.[6] Négy testvére van: Kenny, Joyce (2017-ben elhunyt), Gary (2014-ben elhunyt) és John. Gyerekkori énjét a következőként írta le: "egy gyerek, akinek mindig beszélnie kellett".[6] Bátyja, Gary és nővére, Joyce mindketten rákban hunytak el.[7]
Gyakran látogatta meg szomszédait, hogy a családjáról mesélhessen történeteket; itt fedezte fel a "szaftos sztori erejét".[6]
Kenny kábítószerfüggő és hajléktalan is volt. Kathy elmondása szerint "halála időpontjáig félt tőle", ugyanis erőszakos természetű volt. Amikor Kathy hét éves volt, Kenny - aki akkor harminc éves volt - bemászott az ágyába és a fülébe sugdolózott. Kathy erről egy szót sem szólt a szüleinek egészen huszonéves koráig, de eddigre már Kenny is bevallotta, hogy pedofil.[8]
Általános iskolában kialakult benne a szervezett vallás iránti utálat, mivel az apácák gyakran megbüntették őt és a többi "sebezhető" diákot.[9] A középiskolában musicalekben szerepelt, például Rosemary szerepét játszotta a How to Succeed in Business Without Really Trying-ben, illetve Hodel szerepét a Hegedűs a háztetőn-ben.[10] Végzős éve alatt profi színész szeretett volna lenni. Első televíziós szerepe a Chicago White Sox egyik reklámjában volt, ahol kis szerepet kapott. Ezt követően több chicagói ügynökséggel is szerződést kötött. 18 éves korában meggyőzte szüleit, hogy Los Angelesbe költözhessen.[10]
19 éves korában ellátogatott a The Groundlings nevű improvizációs csapat egyik fellépésére. Elmondása szerint "úgy gondoltam, hogy itt akarok lenni. Ez a legjobb dolog a világon."[11]
Az 1980-as években kezdett fellépni a Groundlings társulattal.[12] Ezt követően stand-upolni kezdett, és a Los Angeles-i alternatív humor szcéna tagjává vált. Janeane Garofalóval együtt alapított egy "Hot Cup of Talk" nevű társulatot, amely az 1998-as önálló estjének címe is lett.[13] A kilencvenes évek során több filmben és televíziós sorozatban is szerepelt.
Önálló estjei
szerkesztés- HBO Comedy Half-Hour (1996)[14]
- Kathy Griffin: Hot Cup of Talk (1998)[15]
- Kathy Griffin: The D-List (2004)
- Kathy Griffin: Allegedly (2004)
- Kathy Griffin Is...Not Nicole Kidman (2005)
- Kathy Griffin: Strong Black Woman (2006)
- Kathy Griffin: Everybody Can Suck It (2007)
- Kathy Griffin: Straight to Hell (2007)
- Kathy Griffin: She'll Cut a Bitch (2009)
- Kathy Griffin: Balls of Steel (2009)
- Kathy Griffin: Does the Bible Belt (2010)[16]
- Kathy Griffin: Whores on Crutches (2010)
- Kathy Griffin: 50 and Not Pregnant (2011)
- Kathy Griffin: Gurrl Down! (2011)
- Kathy Griffin: Pants Off (2011)[17]
- Kathy Griffin: Tired Hooker (2011)[18]
- Kathy Griffin: Seaman 1st Class (2012)
- Kathy Griffin: Kennedie Center On-Hers (2013)
- Kathy Griffin: Calm Down Gurrl (2013)
- Kathy Griffin: Record Breaker (2013)
- Kathy Griffin: A Hell of a Story (2019)[19]
Diszkográfia
szerkesztés- For Your Consideration (2008)[20]
- Suckin' It for the Holidays (2009)[21]
- Kathy Griffin: Does the Bible Belt (2010)[22]
- I'll Say It (kislemez, a műsorának főcímdala, 2012).[23]
- I'll Say It - Remixes by Kathy Griffin (2012)[24]
Könyvei
szerkesztés- Official Book Club Selection: A Memoir According to Kathy Griffin. Ballantine Books (2009). ISBN 978-0345518569
- Kathy Griffin's Celebrity Run-Ins: My A-Z Index. Flatiron Books (2016). ISBN 978-1250115638
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Lea, Palmieri: Get a Sneak Peek Of Kathy Griffin's Love For Justin Bieber in Her New Bravo Special!. OK!. Northern & Shell, 2013. június 3. (Hozzáférés: 2013. június 11.)
- ↑ Kathy Griffin to be honored with record in, well, "Record Breaker" special. Guinness World Records, 2013. december 17. (Hozzáférés: 2016. január 3.)
- ↑ 'Rachael Ray': Kathy Griffin Explains 'Tired Hooker,' Inspiration For Comedy Specials (VIDEO). HuffPost, 2011. december 16. (Hozzáférés: 2018. március 25.)
- ↑ Kathy Griffin biography. Biography.com. (Hozzáférés: 2017. május 31.)
- ↑ a b c Griffin 2010, pp. 7–9, 11, 13, 15
- ↑ Kathy Griffin's 'Hero' Brother Dies of Cancer
- ↑ Kathy Griffin on Tyra – Part 2/5. YouTube
- ↑ Griffin 2010, pp. 20–21, 26
- ↑ a b Griffin 2010, pp. 32–33
- ↑ Griffin 2010, p. 48
- ↑ Performers: KATHY GRIFFIN: Alumni. The Groundlings . (Hozzáférés: 2016. február 4.)
- ↑ Lovece, Frank. „Fast Chat: Q & A with Kathy Griffin”, Newsday, 2006. június 18. (Hozzáférés: 2016. november 21.)
- ↑ "HBO Comedy Half-Hour" (1995) – Episode list. IMDB.
- ↑ Kathy Griffin: Hot Cup of Talk (1998) (TV). IMDB.
- ↑ That's a Rap! Filming Ends. KathyGriffin.net. (Hozzáférés: 2010. április 25.)
- ↑ Zakarin, Jordan. „Kathy Griffin Hints Marcus Bachmann Is Gay on the Late Late Show”, Huffington Post, 2011. szeptember 2. (Hozzáférés: 2011. szeptember 2.)
- ↑ Kathy Griffin kalls out Kim Kardashian in latest stand-up special. Entertainment Weekly. (Hozzáférés: 2011. december 21.)
- ↑ Kathy Griffin: A Hell of A Story. South by Southwest.
- ↑ Adolphson, Sue. „Can't get Enough of Kathy Griffin”, San Francisco Chronicle, Frank J. Vega, 2008. július 6., N12. oldal (Hozzáférés: 2008. július 8.)
- ↑ Hambrick, Greg: Kathy Griffin wins big as a Hollywood loser (angol nyelven). Charleston City Paper . [2020. augusztus 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. április 10.)
- ↑ 2011 Grammy Awards – complete list of nominees. Los Angeles Daily News. MediaNews Group, 2010. december 2. [2010. december 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 2.)
- ↑ I'll Say It – Single by Kathy Griffin
- ↑ I'll Say It – Remixes by Kathy Griffin
További információk
szerkesztés- Hivatalos oldal
- Kathy Griffin a Facebookon
- Kathy Griffin a PORT.hu-n (magyarul)
- Kathy Griffin az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Kathy Griffin az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Kathy Griffin a Rotten Tomatoeson (angolul)
