Keleti sémi nyelvek

A keleti sémi nyelvek a sémi nyelvek mind földrajzilag, mind nyelvileg egyik legjobban megragadható, a másik két nagy csoportjától – a nyugati és a déli sémi nyelvektől markánsan elkülönülő ága. Jelenlegi ismereteink szerint két kihalt nyelv tartozik ide, az egész Közel-Keleten óriási jelentőséggel bíró akkád és a helyi jelentőségű, de nyelvészetileg igen fontos eblai.

Keleti sémi nyelvek
Beszélikholt nyelv
Terület Közel-Kelet, az egykori Mezopotámia és a mai Szíria
NyelvcsaládAfroázsiai nyelvcsalád
   sémi ág
    keleti sémi nyelvek
     akkád nyelv, eblai nyelv
Írásrendszer ékírás

Mindkét nyelv a sumér ékírást vette át, majd igazította saját igényeihez, szintén a sumér hatott nyelvszerkezetére, szókincsére is.

JellegzetességeiSzerkesztés

Legfontosabb hangtani jellegzetessége – mely a többi sémi nyelvtől markánsan elkülöníti – a sémi nyelvészetben torokhangzóknak hívott mássalhangzók (álef, , chet, ajin, ghajin) eltűnése és e hangzóba való összevonása:

  • *baʿal > akk. bél úr
  • *haykal > akk. ekallu(m) palota, templom (sum. É.GAL).

JegyzetekSzerkesztés


IrodalomSzerkesztés

  • Faber, Alice: Genetic Subgrouping of the Semitic Languages. In: Robert Hetzron (ed.): The Semitic Languages. Routledge, London, 1997. pp. 3-15.
  • Rubin, Aaron D.: The Subgrouping of the Semitic Languages, Language and Linguistics Compass, vol. 1., 2007
  • Dobos Károly Dániel: Sém fiai – A sémi nyelvek és a sémi írásrendszerek története (Pázmány Egyetem eKiadó és Szent István Társulat: Budapest, 2013) 65-117.

Külső hivatkozásokSzerkesztés