Kis bunkóscsápúsáska

rovarfaj

A kis bunkóscsápúsáska (Myrmeleotettix maculatus) a sáskafélék családjába tartozó, Eurázsiában honos sáskafaj.

Kis bunkóscsápúsáska
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Egyenesszárnyúak (Orthoptera)
Család: Sáskafélék (Acrididae)
Nem: Myrmeleotettix
Tudományos név
Myrmeleotettix maculatus
(Thunberg, 1815)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kis bunkóscsápúsáska témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kis bunkóscsápúsáska témájú médiaállományokat és Kis bunkóscsápúsáska témájú kategóriát.

Megjelenése szerkesztés

A kis bunkóscsápúsáska testhossza a hím esetében 10-15 mm, a nőstény 11-16 mm. Kis termetű (az egyik legkisebb hazai sáska), karcsú testalkatú, nagy fejű faj. A hím csápvége bunkós, sötét és kifelé görbül, a csáp kb. fele olyan hosszú, mint a test. A nőstény csápvége csak kissé szélesedik ki. Alapszíne zöld, barna vagy fekete, szabálytalan sötét vagy világos foltokkal. A nőstények változatosabb színűek, élénkzöldek vagy vörösesek is lehetnek. A torpajzs élei befelé törnek, néha sötét alapon fehér csík hangsúlyozza őket. A torpajzs oldallebenyének hátsó sarkában fehér folt lehet. A térdek sötétek. A sötét pettyes szárny a nőstényeknél a hátsó térdig ér, a hímek esetében kissé túlhaladja azt.

Énekében egy strófa 10-20 egymást szabályosan követő, zizegő cirpelésből áll; kb. fél másodpercig ciripel és utána ugyanilyen hosszú szünetet tart.

Hasonló fajok szerkesztés

A homoki bunkóscsápúsáska, a barna tarlósáska és a szőke tarlósáska hasonlít hozzá.

Elterjedése szerkesztés

Eurázsia mérsékelt égövi területein honos a Brit-szigetektől egészen Mongóliáig. Skandináviában egészen a sarkkörig hatol. Az Alpokban 2500 méterig megtalálható. Magyarországon mindenütt előfordul, de nem gyakori.

Életmódja szerkesztés

Meleg, száraz, inkább meszes talajú, ritkás növényzetű gyepek, sztyepprétek, homokpuszták, sziklagyepek, alpesi legelők, erdőszélek lakója. Növényevő; füvek, lágyszárú növények, mohák leveleivel táplálkozik.

Kifejlett egyedeivel júniustól októberig találkozhatunk. A nőstény a laza, száraz talajba rakja petéit, amelyek a hőmérséklettől függően a következő évben vagy két év múlva májusban kelnek ki. A lárvák négyszer (a nőstények néha ötször) vedlenek.

Magyarországon nem védett.

Kapcsolódó cikkek szerkesztés

Források szerkesztés