A kisfarsang népi ünnep Mihály naptól (szeptember 29.) Katalin napig (november 25.) tart.[1]

Szeptember végére felforrt az újbor, s a gazdasági év lezárását is ünnepelték, mivel gazdasági alkalmazottak, cselédek, pásztorok Szent Mihály napjától Szent Mihály napjáig szerződtek el az ország több vidékén.[1]

A kisfarsang a karácsonyt megelőző mulatozás ideje volt,[2] a gazdasági év lezárulását ünnepelték. A telet megelőző munkák és azok lezárulásának ideje. Kisfarsang végeztével lezárult az őszi esküvők és bálok időszaka.[3][4]

A Katalin-napi bál országszerte elterjedt volt a parasztság és a polgárság körében egyaránt.[5]

Kisfarsangra nem volt jellemző az alakoskodás, a jelmezek és az álarcok viselése, mint a nagyfarsangra.[6]

A kisfarsang elnevezés a húsvét előtti időszakban is felbukkan a torkos csütörtök szinonimájaként.[7] A két ünnepnek csak az elnevezése azonos.

Források szerkesztés

  1. a b Szeptember. In Magyar néprajz : nyolc kötetben. Szerk. Paládi-Kovács Attila. Budapest: Akadémiai. 1988–. ISBN 963 05 4922 0  
  2. Bárkányi Ildikó: Az esztendő jeles napjaihoz és az élet fordulóihoz fűződő hagyományok. www.sulinet.hu (Hozzáférés: 2018. március 29.)
  3. November. In Magyar néprajz : nyolc kötetben. Szerk. Paládi-Kovács Attila. Budapest: Akadémiai. 1988–. ISBN 963 05 4922 0  
  4. Kalapis Zoltán: Élet, élet, csuda élet: bánsági és bácskai népismereti tudósítások. Újvidék: Forum. 2005. ISBN 86 323 0630 8  
  5. Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium 1. Budapest: Szent István Társulat. 1977. ISBN 963 360 044 8  
  6. Borbély Szilárd: A Fanni Hagyományai fikciókritikai olvasása. In Előzetes kérdések: Rohonyi Zoltán emlékkönyv. Szerk. Milbacher Róbert. Pécs: Virágmandula. 2014. ISBN 978-615-5339-67-7  
  7. A katolikus egyházi év ünnepei. In Magyar néprajz : nyolc kötetben. Szerk. Paládi-Kovács Attila. Budapest: Akadémiai. 1988–. ISBN 963 05 4922 0