Főmenü megnyitása

Kismayo (Szomáli nyelven: Kismaayo, arabul: كيسمايو, Kīsmāyū) kikötőváros Szomália déli részén, az autonóm Jubaföld régióban, melynek kereskedelmi központja is. Az ország harmadik legnagyobb városa.

Kismayo (Kismaayo)
Kismayo.jpg
Közigazgatás
Ország Szomália
Tartomány Kismayo
Népesség
Teljes népesség73 300 fő (2011) +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság0 m
Terület42 km²
IdőzónaEAT (UTC+ 2)
Elhelyezkedése
Kismayo (Szomália)
Kismayo
Kismayo
Pozíció Szomália térképén
d. sz. 0° 21′ 37″, k. h. 42° 32′ 55″Koordináták: d. sz. 0° 21′ 37″, k. h. 42° 32′ 55″
A Wikimédia Commons tartalmaz Kismayo témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

Kismayo az Indiai-óceán partján fekszik, az ún. Juba-völgyben, Mogadishu-tól 485 km-re délkeletre, a kenyai határtól mintegy 180 km-re.

TörténeteSzerkesztés

A hagyomány szerint Kismayo egy kis halászfaluként jött létre a középkor folyamán. Történetének korai szakaszában az Ajuuran Szultánsághoz tartozott, majd miután a 17. században ez az államalakulat megszűnt létezni, a Geledi Szultánság vette birtokába a térséget. A 19. század végén északról a Harti klánhoz tartozó pásztorok érkeztek és telepedtek le a településen, nekik köszönhetően kezdett Kismayo fontos kereskedelmi központtá válni. 1836-ban egész Jubaföld a Maszkati és Ománi Szultánság fennhatósága alá került és ez így is maradt 1861-ig, mikor a Zanzibári Szultánság kivívta függetlenségét a Maszkatival szemben, Kelet-Afrika jelentős részét uralma alá hajtva.

1890-ben Zanzibár a gyarmatosító Brit Birodalom protektorátusa lett, majd a zanzibári szultán 1895-ben lemondott az ország összes kelet-afrikai birtokáról Nagy-Britannia javára. Ezzel Jubaföld és vele együtt Kismayo Brit Kelet-Afrika része lett. A brit uralom a kismayói kereskedelem megerősödését hozta magával. 1925-ben a britek közvetítésével megegyezés jött létre a terület két legerősebb szomáli klánja, a Harti és az Ogaden között, melyben felosztották egymás között Jubaföldet. A terület nagyobbik részét az Ogaden klán kapta meg, a Harti klán a Liboi - Kismayo útvonaltól délre fekvő jubaföldi területeket kapta meg. Kismayo maga is a Harti klán uralma alatt maradt, de az Ogaden klán vezetői szabad bejárást kaptak a kikötőhöz.

1926-ban Jubaföld nagy része, így Kismayo is olasz gyarmat lett, melyet a britek adtak az olaszoknak első világháborús érdemeik elismeréséért. Az olaszok az újonnan szerzett területen létrehozták Olasz-Szomáliföldet. Az olasz uralom alatt a Harti klán megtartotta vezető szerepét a térségben, mely megmaradt azután is, hogy a britek 1941-ben visszafoglalták Olasz-Szomáliföldet. Kismayo 1960-ban a függetlenné váló Szomália része lett.

A város szerepében jelentős változás állt be a szomáliai polgárháború kitörését követően. A konfliktus kezdeti szakaszában több helyi milícia is harcolt a város feletti uralomért, majd 1993 márciusában amerikai tengerészgyalogosok érkeztek a városba az UNOSOM II misszió keretében békefenntartási céllal, 1994-re azonban az utolsó ENSZ-katona is elhagyta a várost.[1] Ezt követően 1998-ban a városban kiáltották ki Jubaföld függetlenségét, melyet azonban az Egyesült Szomáliai Hadsereg már 1999-re felszámolt, az év folyamán elfoglalva Kismayót is, majd 2001-ben kismayói székhellyel megalapították a Juba-völgyi Szövetséget. A szövetség még ugyanabban az évben szövetségre lépett a szomáliai kormánnyal.[2]

2006-ban az Iszlám Bíróságok Szövetsége elnevezésű iszlamista szervezet foglalta el Jubaföld nagyobbik részét, a várossal együtt, majd bevezette a saría törvénykezést. 2007-ben azonban a szomáliai kormány a ras kamboni csatában az etióp hadsereg segítségével legyőzte az iszlamistákat, helyreállítva uralmát a város felett. A vereség következtében az Iszlám Bíróságok Szövetsége darabjaira hullott és kivált belőle az Al-Shabaab iszlamista milícia is, mely folytatta a harcot a kormány és az etióp csapatok ellen. 2008 végére az iszlamisták sikeresen elfoglalták Jubaföld nagy részét, Kismayóval együtt, mely rövidesen az egyik székhelyükké vált.[3][4] 2012 szeptemberében azonban a Szomáliai Nemzeti Hadsereg és az Afrikai Unió (AMISOM) együttes hadereje heves harcok után visszafoglalta a települést, helyreállítva a kormány fennhatóságát.[5]

Népesség és oktatásSzerkesztés

A lakosság hozzávetőlegesen 180 000 főt tesz ki, nagyobbik része a szomáli népcsoporthoz, azonbelül a Harti, Ogaden és Marehan törzsekhez tartozik, kisebb részük a szomáli bantu néphez illetve a bajuni[6] néphez tartozik.

A városban több elemi iskola is működik, a város legmagasabb szintű oktatási intézménye a Kismayoi Egyetem, melyet 2005-ben alapítottak.

ForrásokSzerkesztés

  1. http://www.nytimes.com/1994/12/12/world/world-news-briefs-last-un-peacekeepers-prepare-to-leave-somalia.html
  2. Archivált másolat. [2013. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 11.)
  3. Archivált másolat. [2008. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 30.)
  4. Archivált másolat. [2009. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 30.)
  5. https://archive.is/20130416073008/www.dailytimes.com.pk/default.asp?page=2012%5C10%5C02%5Cstory_2-10-2012_pg4_2
  6. http://www.ucs.mun.ca/~dnurse/bajuni_database/general_document.pdf
  • Oliver, Roland Anthony: History of East Africa, Clarendon Press, 1976.