A kkStB 380 sorozat egy hegyipályai gyorsvonati szerkocsisgőzmozdony-sorozat volt a cs. kir. osztrák Államvasutaknál (k. k. österreichise Staatsbahnen, kkStB).

KkStB 380 sorozat
kkStB 380 sorozat
kkStB 380.100 sorozat
BBÖ 380 sorozat
FS 479 sorozat
JDŽ 07 sorozat
Pályaszám
kkStB 380.01–02, 380.100–125, BBÖ 380, JDŽ 07-001-007, FS 479,001-009, DRB 58.951-961, ÖBB 985.122, 126
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés2-10-0
Nyomtávolság1 435 mm
Hajtókerék-átmérő1 410 mm
Futókerék-átmérő995 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség70 km/h
Hossz18,023 m
Magasság4,570 m
Mereven ágyazott tengelyek távolsága5 010 mm
Teljes tengelytávolság8 670 mm
Üres tömeg72,5 t[1] / 72,9[2] t
Szolgálati tömeg80,4 t[1] /81,1[2] t
Tapadási tömeg70,0 t
Gőzvontatás
Jelleg1E h4v
Tengelytávolság szerkocsival14 841 mm
Hengerek
Száma4
Nagynyomású henger(ek) átmérője390 mm
Kisnyomású henger(ek) átmérője630 mm
Dugattyú lökethossza720 mm
Gőznyomás16 at
Tűzcsövek
Száma164
Füstcsövek
Száma24
Rostélyfelület4,60 m²
Sugárzó fűtőfelület15,5 m²
Csőfűtőfelület175,6 m²
Túlhevítő felület49,4 m²
Szerkocsi
Típusa9, 56, 156, 256, 76, 86, 88
SablonWikidataSegítség

Története szerkesztés

A túlhevítős gőzmozdonyok megjelenésekor a kkStB túlhevítővel felszerelt 280-asokat rendelt a Tauernbahn részére. A StEG által 1909-ben megépített első mozdonyok (380.01-02) kitűnően beváltak. Teljesítményük 1645 LE volt, melyet 2100 LE csúcsértékig lehetett fokozni. Ezzel 23%-kal meghaladta a 280-as és 50%-kal a 170-esek teljesítményét, sőt fölülmúlta a 310-es sorozatét is. Szakmai körökben azt tartják, ez a mozdony volt Karl Gölsdorf legsikeresebb alkotása.

További 26 db-ot rendeltek, melyeknél a kisnyomású hengerek síktolattyúit hengeres tolattyúkra cserélték. A 380.101-125 pályaszámú mozdonyokat a StEG, a bécsújhelyi és a floridsdorfi mozdonygyárak szállították 1911 és 1914 között.

A 380-asokat még a Wocheinerbahn-nál és az Arlbergbahn-nál átalakították, ahol olajtüzeléssel is felszerelték.

1918 után kilenc mozdony az Olasz Államvasutakhoz került FS 479 sorozatként, hét db a Jugoszláv Államvasutakhoz JDŽ 07 sorozatként, 12 pedig az Osztrák Szövetségi Vasutakhoz (BBÖ), melyek Daberg tápvízelőmelegítő-szivattyúval és légnyomásos fékkel voltak felszerelve. 1938-ban 11 db a Német Birodalmi Vasút (DRB) állományába került 58.951-961 pályaszámokkal, melyek közül egy sem élte túl a második világháború végét, valamennyit selejtezték.[3]

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a kkStB 380 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Az eredeti szócikk forrásai szintén ott találhatóak.

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b 380,01-02 mozdony adatai
  2. a b 380.102-126 pályaszámú mozdonyok adatai
  3. Egyes források szerint azonban néhány példányt még több évig használtak, s az utolsó az ÖBB-nél csak 1961-ben lett selejtezve

További információk szerkesztés

Irodalom szerkesztés

  • Verzeichnis der Lokomotiven, Tender, Wasserwagen und Triebwagen der k. k. österreichischen Staatsbahnen und der vom Staate betriebenen Privatbahnen nach dem Stande vom 30. Juni 1917, 14. Auflage, Verlag der k. k. österreichischen Staatsbahnen, Wien, 1918
  • Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918, Verlag Slezak, 1978. ISBN 3-900134-40-5
  • Helmut Griebl, Josef-Otto Slezak, Hans Sternhart, BBÖ Lokomotivchronik 1923–1938, Verlag Slezak, Wien, 1985, ISBN 3-85416-026-7
  • Heribert Schröpfer: Triebfahrzeuge Österreichischer Eisenbahnen. Dampflokomotiven BBÖ und ÖBB, Alba, Düsseldorf 2002 (Eisenbahn-Fahrzeug-Archiv, Band A.1), ISBN 3-87094-185-5
  • Johann Blieberger, Josef Pospichal: Enzyklopädie der kkStB-Triebfahrzeuge, Band 3. Die Reihen 61 bis 380. bahnmedien.at, 2010, ISBN 978-3-9502648-6-9
  • Johann Stockklausner: Dampfbetrieb in Alt-Österreich, Verlag Slezak, Wien, 1979, ISBN 3-900134-41-3