Klavarioid gombák
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
A klavarioid vagy clavarioid gombák (Fungi clavarioidei)[1] más néven bunkószerű gombák,[1] bunkógombák, korallgombák azon bazídiumos gombák csoportja, melyek felálló, egyszerű (bunkószerű) vagy elágazó (korallszerű) termőtesttel rendelkeznek, s talajon, korhadó növényi maradványokon, vagy holt fán fejlődnek. A klavarioid (Clavaria-szerű) elnevezés eredetileg a Clavaria gombanemzetség gombáira utalt, de ma már ismeretes, hogy a klavarioid gombák nem alkotnak egyetlen rendszertani csoportot, hanem több, egymástól távoli rokonságban levő gombacsoportban fordulnak elő. S habár maga az elnevezés informálissá vált (azaz már nem rendszertani név), mégis gyakran használják tanulmányokban, vagy kutatják magát a csoportot.
Történetük
szerkesztésA Clavaria egyike volt azon nemzetségeknek, amit még Carl von Linné alkotott meg 1753-as Species Plantarum című művében: ez a nemzetség minden olyan gombát tartalmazott, amely felálló, bunkó alakú vagy elágazó (korallszerű) termőtesttel rendelkezett, és sok olyan fajt is, amit ma már a tömlősgombák közé sorolnak. Később 1200-nál is több fajt soroltak ebbe a nemzetségbe.[2] A mikroszkóp használatának elterjedésével a 19. század második végén a nemzetség legtöbb tömlősgomba-tagját felismerték és átsorolták őket tömlősgomba-nemzetségekbe. Ezt követően még mindig a Clavaria nemzetségbe sorolták a bazídiumos gombafajok többségét egészen Marinus Anton Donk 1933-as, majd Edred John Henry Corner 1950-es munkásságáig. Donk felülvizsgálta a holland Clavaria-fajokat, s a korábbi nemzetségből három új nemzetségbe (Clavariadelphus, Ramariopsis és Ramaria) sorolt át fajokat.[3] Corner hatalmas monográfiájában bevezette a többi, ma is létező nemzetséget.[4] DNS-vizsgálatok igazolták a klavarioid gombák különbözőségét, s fajait nem csupán más nemzetségekbe, hanem különböző családokba, sőt különböző rendekbe sorolták át.[5][6]
Megjelenésük és rendszertani helyzetük
szerkesztésA legtöbb klavarioid gomba egyszerű vagy elágazó termőtesttel rendelkezik, ami felálló (egyedül a Deflexula nemzetségben fordulnak elő fáról lelógó formák). Spóráik a bunkók vagy a korallágak oldalán fejlődnek, termőrétegük (hymenium) pedig sima vagy barázdált, esetenként szemölcsös vagy finoman tüskés.
Legnépesebb nemzetségük jelenleg a Ramaria. A Ramaria-fajok termőteste korallszerűen elágazó, spóráik színe az okkersárgától a barnáig változhat. A Clavariadelphus nemzetség a Ramariához közeli rokonság, nagy, bunkó alakú termőtestet fejlesztenek.[6]
A Clavaria nemzetség a legújabb felfogás szerint a fehér spórájú fajokat tartalmazza; egyes fajaik termőteste bunkószerű, egyeseké korallszerű. Nem egyértelműen különböztethető meg tőle két másik nemzetség, a Clavulinopsis és a Ramariopsis.[5]
A Typhula nemzetségbe számos kis, néha parányi méretű, egyszerű termőtestű faj tartozik.
A fentieken kívül az alábbi, kisebb nemzetségekben is klavarioid gombák találhatók: Alloclavaria, Aphelaria, Artomyces, Chaetotyphula, Clavariachaete, Clavicorona, Clavulina, Ertzia, Lachnocladium, Lentaria, Lepidostroma, Multiclavula, Pterula, Scytinopogon, Sulzbacheromyces.
Élőhelyük és elterjedésük
szerkesztésA legtöbb klavarioid gomba szaprotróf életmódot folytat és erdei avarban vagy mohás füves területeken él. Kevés fajuk fán vagy bomló lágyszárúakon és lehullt faleveleken nő. Néhány fajuk, különösen a Clavulina és a Ramaria nemzetségben, ektomikorrhizálisak, azaz élő fásszárúakkal olyan szimbiózisban élnek, amely során a gombák gombafonalai nem hatolnak be a növény gyökerébe (a gyökérsejtek sejtfalába), hanem csak köpenyt képeznek a gyökérsejtek körül és úgynevezett Hartig-hálót a gyökérsejtek közti járatokban. Az Ertzia-, a Multiclavula-, a Lepidostroma- és a Sulzbacheromyces-fajok zuzmókban élnek együtt moszatokkal.
A klavarioid gombák világszerte elterjedtek, habár néhány nemzetség – mint például az Aphelaria és a Lachnocladium –, elsősorban trópusi területeken fordul elő.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Bunkószerű gombák (Fungi clavarioidei). In John Wilkinson – Stefan Buczacki: Gombák. Fordította: Babos Lórántné. A fordítást az eredetivel egybevetette: Bohus Gábor. A fedélterv Vida Győző munkája. Budapest: Gondolat Könyvkiadó. 1989. 180 (180–185). o. = Fürkész könyvek (ISSN 0237-4935), ISBN 963-282-214-5
- ↑ http://www.indexfungorum.org/Names/names.asp?strGenus=Clavaria
- ↑ Donk M. A. (1933): Revision der Niederländischen Homobasidiomycetae-Aphyllophoraceae. Amsterdam: Rijks Universiteit te Utrecht.
- ↑ Corner E. J. H. (1950): A monograph of Clavaria and allied genera. Cambridge: University Press.
- ↑ a b Bryn T. M. Dentinger – David J. McLaughlin: Reconstructing the Clavariaceae using nuclear large subunit rDNA sequences and a new genus segregated from Clavaria. (angolul) Mycologia, XCVIII. évf. 5. sz. (2006) 746–762. o. ISSN 0027-5514 doi Hozzáférés: 2018. június 3. Online ISSN 1557-2536. A cikk a PubMed-NCBI honlapján (Hozzáférés: 2018. június 3.)
- ↑ a b Andrea J. Humpert – Eric L. Muench – Admir J. Giachini – Michael A. Castellano – Joseph W. Spatafora: Molecular phylogenetics of Ramaria and related genera: evidence from nuclear large subunit and mitochondrial small subunit rDNA sequences. (angolul) Mycologia, XCIII. évf. 3. sz. (2001) 465–477. o. ISSN 0027-5514 doi Hozzáférés: 2018. június 3. Online ISSN 1557-2536
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Clavarioid fungi című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.