Főmenü megnyitása

Koós József

juhász, dudás-furulyás

Koós József (Vilke, 1888 – Budapest-Rákospalota, 1985) borsosberényi pásztor, számadó juhász. Kitűnő dudás-furulyás volt. Dalai és játéka szerepel a Pátria lemezeken és Bartók Béla Magyar népdalok egyetemes gyűjteménye című könyvében is.[1]

Koós József
Életrajzi adatok
Született 1888
Vilke
Elhunyt 20. század
Pályafutás
Műfajok népzene
Hangszer duda, furulya, flóta, kanászkürt
Tevékenység pásztor

Tartalomjegyzék

ÉletrajzSzerkesztés

1888-ban született Vilkén. Korán elárvult, anyai nagybátyja nevelte fel Bánkon. Egész életében juhászkodott, már 10 éves korában kosokat terelt. Drégelypalánkról ment el az I. világháborúba 1920-ban, hat év után tért haza, ekkor került Borsosberénybe (itt készültek az interneten is elérhető felvételek, ezért emlegetik borsosberényi számadó juhászként). Később pásztorkodott Vadkerten, Kerecsenden Buttler bárónál - itt már három házasbojtára és egy legénybojtára is volt - majd Legénden, Horpács mellett Almáspusztán, még később Rétságon. A II. világháborúig a Károlyi birtokon volt juhász számadó hat évig, ekkor Újmajorban lakott a család, majd a háború után Rákospalotán építettek ikerházat, ahol fia és két lánya családjukkal együtt együtt élt, nagyobbik fia nem tért haza a háborúból. 97 éves korában hunyt el, családja körében ereje fogytáig zenélt.

A palóc vidéken jól ismert pásztorok közé tartozott, akik a magyar pásztorműveltség teljes spektrumát birtokolták akkoriban. Ez többek között a pásztorbotok faragását, furulyák, flóták készítését, és ezek megszólaltatását jelentette. Dudát kevesen készítettek, ő ehhez is értett.

Bartók Béla és Manga János is jól ismerték. Koós többször is invitálta id. Pál Istvánt (aki Bánkon volt falusi kanász, egy évben születtek) , hogy egyszer jöjjön el, és ő is mutassa be a „tanár uraknak” a dudálását, de ő kijelentette: „Tintafosóknak nem dudálok![2] .

Ifjabb Pál Istvánt - akit a Bánktól 2 km-re fekvő újvilági tanyán tanítgatott a dudálás fortélyaira -1935. augusztus 20-án elvitte magával a nógrádi várba, ahol is énekeikkel, dudálásukkal óriási sikert arattak. Ezek után többször is mentek együtt zenélni Pál Istvánnal. Két évvel később, 1937-ben a Pátria népzenei gramofonfelvételek keretében készült róla Budapesten a Magyar Rádió stúdiójában több felvétel.

Hangzó anyagSzerkesztés

CD-ROM kiadványok:

Fotók:

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Bartók Béla: Magyar népdalok egyetemes gyűjteménye. VII. kötet, 619. o.
  2. Agócs Gergely: Egy szürke és egy hamuszín galamb. Néprajzi diplomadolgozat. 1997.