Kolorizmus
Kolorizmus tágabb értelemben a festészetben a színbeli megjelenítés elsődlegességét jelenti a kép egyéb alkotóelemeivel szemben (rajz, vonal, tömeg stb.)
Szűkebb értelemben kolorit (a latin „color” szín szóból) színrendszert, színvilágot jelent, mely egy festő műhelyében vagy csak egyetlen képen jelentkezik. A színek természete szerint beszélünk aztán sötét, világos, hideg, meleg, tompa, izzó, stb. színekről.
A festészet egész történetén végigvonul a kolorizmus kérdésköre, először a reneszánsz és a barokk stílus keretében jelentkeztek híres koloristák, de a romantika, majd a realizmus keretében is számos koloristát ismerünk, köztük ott van nagy festőnk, Munkácsy Mihály. A modern festészeti irányzatok is bőségesen élnek a kolorizmus eszközeivel, a francia impresszionisták, az expresszionisták, a nagybányai művésztelep alkotói, stb.
Galéria
szerkesztés-
Raffaello Sanzio: Krisztus feltámadása (1490-1502)
-
Peter Paul Rubens: Lerma herceg lovasportréja (1603)
-
Eugène Delacroix:Nyár (1856-1863)
-
Munkácsy Mihály: Reggel a nyaralóban (1881)
-
Camille Pissarro: A pontoise-i kert (1877)
Források
szerkesztés- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
- Művészeti kislexikon. Szerk. Végh János. Budapest : Corvina, 2006. Kolorit lásd 121. p.