Főmenü megnyitása

Komacu Akihito herceg (小松宮彰仁親王 Komatsu-no-miya Akihito shinnō, 1846. február 11.1903. február 18) japán herceg. A Fusimi no mija tagja, a japán császári család sinnoke ágának leszármazottja, amely esélyes volt a Krizantém Trón, azaz a japán császári trón megszerzésére miután a fő uralkodói ág kihalt.

Komacu Akihito herceg
(小松宮彰仁親王)
Prince Komatsu Akihito.jpg
Született 1846. február 11.
Kiotó
Elhunyt 1903. február 18. (57 évesen)
Tokió
Állampolgársága
Házastársa Arima Yoriko
SzüleiPrince Fushimi Kuniie
Foglalkozása katona
Kitüntetései
  • Bath-rend lovagja nagykereszttel
  • Order of the Rising Sun, 1st class
  • Grand Cordon of the Supreme Order of the Chrysanthemum
  • Supreme Order of the Chrysanthemum with collar
Sírhely Toshimagaoka Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz Komacu Akihito herceg témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

FiatalkoraSzerkesztés

Akihito herceg születési nevén Josiaki herceg, Fusimi Kuniie herceg hetedik fia.1858-ban Ninkó császár, az akkori uralkodó örökbe fogadta, mint jövendőbeli trónörökösét. Születésekor Japán a Edo-bakufu uralma alatt állt. Gyerekkorában buddhista papi pályára szánták, és a számára kijelölt helyen: Kiotóban, Ninna- dzsi monzeki templomában, az itt lévő papok arisztokratikus vagy császári származásúak voltak. Itt vette fel a Ninnadzsi no mija Josiaki (仁和寺宮嘉彰) címet. 1867-ben a Meidzsi Restauráció miatt otthagyta szerzetesi hivatását és visszatért a világi életbe. A Bosin-háború idején császári erőket vezetett Oszakára, Jamatóra, Sikokuba és Aizuba, hogy megdöntse a Tokugava shógunátust. 1869-ben Josiaki herceg feleségül vette Arima Jokiót (1852. június 18. – 1914. június 26.) Arima Jorisige lányát, aki a Kurume Birtok daimjó-ja volt. 1870-ben Meidzsi császár nekiadta a Higasifusimi-no-mija címet.

Hadi pályafutásaSzerkesztés

Josiaki herceg Angliában katonai taktikákat tanult 1870 és 1872 között.

Összességében elmondható róla, hogy kiváló katonai taktikus volt, sok szamuráj lázadást vert le a Meidzsi Restauráció kezdetén. többek között a Szaga lázadást 1874-ben, és a Szacuma lázadást 1877-ben. Az uralkodó kinevezte altábornagynak az újonnan létrehozott császári japán hadseregben, és megajándékozta őt a Felkelő Nap Rendje kitüntetéssel.

1882-ben megváltoztatta a családnevét Komacu no mija -ra, és a keresztnevét "Josiaki"-ról "Akihitó"-ra, és így vált a közismert "Komacu no mija Akihito herceg"-gé.

Komacu herceg 1890-ben tábornoki rangra emelkedett és az Első Császári Őrosztály parancsait teljesítette. Ő volt a névleges parancsnoka a Japán Expedíciós Erőknek az első sino-japán háborúban (1894–1895) és a tagja lett a Legfőbb Katonai Tanácsnak. 1895-ben a nagybátyja, Arisugava Taruhito herceg halála után Komacu herceg a Japán Birodalmi Hadsereg vezetőjévé vált, és megkapta a helyőrség tiszteletbeli rangját.

Diplomáciai karrierjeSzerkesztés

Komacu Akihito herceg a Meidzsi kormány ideje alatt diplomáciai feladatokat teljesített. 1886-ban Angliában, Franciaországban, Németországban és Oroszországban is megfordult Meidzsi császár küldöttjeként.

1887-ben Isztambulba utazott, hogy megpecsételje az Oszmán- és a Japán Birodalom közötti kapcsolatot. Komacu herceg itt találkozott az Oszmán Birodalom vezetőjével II. Abdul-Hamid szultánnal. 1902 júniusában a herceg visszatért az Egyesült Királyságba, hogy képviselje Meidzsi császárt VII. Eduárd király koronázási ceremóniáján, és meglátogatta Franciaországot, Spanyolországot, Belgiumot, Németországot és Oroszországot.

Kései éveiben pártfogója volt a Japán Vöröskereszt Szövetségének , valamint a Dai Nippon Butoku Kai-nak, és még több jótékonysági intézmény részese is volt.

Komacu Akihito herceg utódok nélkül halt meg Komacu no mija címét fivére, Higasifusimi Jorihito herceg örökölte. Azonban, hogy fennmaradjon a Komacu családi név 1910-ben Kitasirakava Josihisza negyedik fiát átkeresztelte Komacu Teruhisza-vá, aki megkapta a főnemességi márki (Japánban: kosaku) címet is.

ForrásokSzerkesztés

  • Cortazzi, Hugh (2003) Britain and Japan (Japan Library Biographical Portraits). RoutledgeCurzon.
  • Dupuy, Trevor N. (1992). Harper Encyclopedia of Military Biography. New York: HarperCollins Publisher Inc.
  • Fujitani, T; Cox, Alvin D (1998) Splendid Monarchy: Power and Pageantry in Modern Japan. University of California Press.
  • Jansen, Marius B., Gilbert Rozman (1968) Japan in Transition: From Tokugawa to Meiji. Princeton University Press.
  • Paine, S. C. M (2002). The Sino-Japanese War of 1894-1895: Perceptions, Power, and Primacy. Cambridge University Press.