Kotu

A kotu vagy kotus láptalaj a kiszáradt, lecsapolt vagy feltöltődött síklápok helyén kialakult, szervesanyagokban mérsékelten gazdag, 10-25%-os humusztartalmú láptalaj. Az egykori lápok helyén először magasabb szervesanyag-tartalmú tőzegtalaj képződik, ennek további humifikálódása során alakul ki a kotu. Száraz állapotában könnyen porlik.

A Nagykunság, a Nagy- és a Kis-Sárrét, a Bodrogköz vidékén a mocsaras, lápos területet, illetve annak korhadt növényzetét, az ebből visszamaradt laza talajt nevezték így a környék lakói.

Források

• Természettudományi lexikon III. (Gy–K). Főszerk. Erdey-Grúz Tibor. Budapest: Akadémiai. 1966. 849. o.
• Természettudományi lexikon IV. (L–N). Főszerk. Erdey-Grúz Tibor. Budapest: Akadémiai. 1967. 31. o.
• Új magyar tájszótár III.: K–M. Főszerk. B. Lőrinczy Éva. Budapest: Akadémiai. 1992. 517. o. ISBN 9630518104