Kovrig Béla

(19200–1962) szociológus, politikus, pedagógus

Kovrig Béla (Budapest, 1900. április 8.Milwaukee, 1962. december 19.) szociológus, politikus, egyetemi tanár.

Kovrig Béla
Kovrig Béla.png
Életrajzi adatok
Született1900. április 8.
Budapest
Elhunyt1962. december 19. (62 évesen)
Milwaukee, USA
Ismeretes mint politikus
Pályafutása
Szakterület szociológia
Munkahelyek
Kolozsvári M. Kir. Ferenc József TE nyilvános rendes tanár, dékán, rektor
A Wikimédia Commons tartalmaz Kovrig Béla témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

A budapesti tudományegyetemen tanult, itt doktorált államtudományból (1920) és jogtudományokból (1921). Az egyetem elvégzése után a politikai pályát választja. 1923-ban Bethlen István miniszterelnök személyi titkára, majd a miniszterelnökség nemzetiségi és kisebbségi osztályán fogalmazó volt. 1927-től a Népjóléti és Munkaügyi Minisztériumban dolgozott, majd az Országos Társadalombiztosítási Intézet aligazgatója, igazgatója, igazgatási főosztályvezetője volt. Törvények (pl. az öregségi és rokkantsági biztosításról szóló törvény, 1928) kidolgozója. 1935–1938 között meghívott szakelőadó a Budapesti Műszaki Egyetemen. Teleki Pál miniszterelnök megbízásából a miniszterelnökségen dolgozott 1939–1940-ben.

1940–1944 között egyetemi tanár a kolozsvári tudományegyetemen. Különböző tisztségeket is vállalt, így 1941–1942-ben az újonnan alapított Közgazdaságtudományi Kar dékánja, az egyetemi tanács elnöke, 1942–1943-ban pedig rektor volt. 1944-ben az Új Erdély felelős szerkesztője.

Társadalomtudósként támogatta számos keresztényszociális szervezet (például a KALOT, az EMSZO, a Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezete, a Szociális Testvérek Társasága) tevékenységét.

A második világháború után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban, majd az Újjáépítési Minisztériumban dolgozott. Tanított budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, majd az Agrártudományi Egyetemen, végül 1947-től az egri székhelyű Magyar Katolikus Állami- és Jogtudományi karon – közkeletű nevén: az egri Jogakadémián. Szakértője volt a Barankovics-féle Demokrata Néppártnak.

1948-ban kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. 1949-től haláláig a milwaukee-i Marquette Egyetemen a szociológia tanára volt.

MunkásságaSzerkesztés

KönyveiSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Borbély István: Kovrig Béla társadalompolitikája. In: Katolikus Szemle 15. (1963, Róma) 4. sz. 301–308.
  • Hámori Péter: Kísérlet egy „propagandaminisztérium” létrehozására Magyarországon. A Miniszterelnökség V. Társadalompolitikai Osztályának története 1938–1941. In: Századok 131. (1997) 2. sz. 353–382. [1]
  • Incze Miklós: Magyar történet- és társadalomtudományi műhelyek a kolozsvári magyar egyetemen (1940–1949) In: Erdélyi Múzeum, 59. kötet, 1997. 3-4.füzet.
  • Kurecskó Mihály: Dekonspiráció az „egyházi reakcióban” - egy beszervezés története Kovrig Béla, az áldozat szemszögéből. In: Archivnet, 17. évfolyam (2017) 3. szám. [2]
  • László T. László: Adatok a magyarországi katolikus ellenállás történetéhez. I. A Katolikus Szociális Népmozgalom megalakulása és célkitűzései. In: Katolikus Szemle 30. (1978) 1. sz. 14–25. [3]
  • Petrás Éva: A nemzeti kommunizmus egy polgári olvasata. Kovrig Béla szociológus kommunizmusképe. In: Metszetek bolsevizmusról, sztálinizmusról. Kronosz, 2018. [4]
  • Petrás Éva: Egy tudós útja a szociálpolitikától a kereszténydemokrácia felé. In: A modern magyar katolikus politizálás arcképcsarnoka. Bp. Barankovics István Alapítvány - Gondolat Kiadó, 2019. 107-121. old [5]
  • Szecskó Károly: Kovrig Béla feljegyzése a II. világháború alatti ellenálló tevékenységéről. In: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok. 20. (2008) 3–4. sz. 99–102. [[6]