Kristóf Attila
író, újságíró
Kristóf Attila (írói álneve: Shriek Black) (Csikvánd, 1938. április 12. – Budapest, 2015. május 17.[1]) magyar író, újságíró. Testvére, Kristóf Ágota író, felesége Ujlaki Ágnes újságíró.
Kristóf Attila | |
Élete | |
Született | 1938. április 12. Csikvánd |
Elhunyt | 2015. május 17. (77 évesen) Budapest |
Nemzetiség | magyar |
Szülei | Kristóf Kálmán Turchányi Antónia |
Házastársa | Ujlaki Ágnes (1970-2015) |
Gyermekei | Kristóf Krisztina (1964) Kristóf Luca (1979) |
Pályafutása | |
Írói álneve | Shriek Black |
Jellemző műfaj(ok) | riport, bűnügyi regény |
Első műve | Az országból jelentjük (H. Barta Lajossal, riportok, 1967) |
Életpályája
szerkesztésSzülei: Kristóf Kálmán és Turchányi Antónia voltak. 1956 és 1960 között az ELTE BTK magyar-újságírás szakán tanult. 1960-tól a Magyar Nemzet munkatársa, 1983-tól főmunkatársa, 1991–1992 között főszerkesztő-helyettese volt. 1996 és 2000 között a szerkesztőbizottság tagja volt. 1997-től 2000-ig a Magyar Nemzet elnökeként dolgozott.
Művei
szerkesztés- Az országból jelentjük (H. Barta Lajossal, riportok, 1967)
- Hazai történetek (Ruffy Péterrel és Baróti Gézával, riportok, 1970)
- Pléhkrisztus (regény, 1972)
- A víz és az ember (riportok, 1972)
- A feledékeny gyilkos (bűnügyi regény, 1973)
- A csónakázó gyilkos (bűnügyi regény, 1975)
- A menyét éjszakája (bűnügyi regény, 1978)
- Bikkmakk (meseregény, 1979)
- Valakit mellém temettek (bűnügyi regény, 1981)
- A ház (regény, 1984)
- Konok zsaruk, hiszékeny gyilkosok (dokumentumregény, 1986)
„ | Oly korban születtem és nőttem fel, amely visszatekintve hasonlónak látszik Ézsaiás és Jeremiás korához; amikor egy kis ország vergődött nagyhatalmak szorításában, s ez vénségemre most visszatérni látszik. Nekem nem voltak prófétai vagy lázadó hajlamaim, életemben egyszer tüntettem, 1956-ban, s ha elégedetlen voltam talán néha a sorssal, nem hittem abban, hogy megváltoztathatom. | ” |
– Szemelvény Kristóf Attila Én nem tudom… című sorozatából.[2] |
- Oidipusz körbejár (regény, 1987)
- Vallomások egy iskoláról (riportok, 1987)
- A rögtönző gyilkos (bűnügyi regény, 1987)
- A dadogó gyilkos (bűnügyi regény, 1988)
- A vándorló halál (bűnügyi regény, 1989)
- A sátán tanítványai (bűnügyi regény, 1989)
- Egy év a konok zsarukkal (bűnügyi regény, 1990)
- Gyilkolj helyettem (bűnügyi regény, 1991)
- Szemed kialvó fénye (1991)
- Én nem tudom... (tárcák, 1994–1998)
- Kilóg a lóláb (publikációk, 1994)
- Ábrahám, Isten barátja (regény, 1997)
- A sátán nyelve (regény, 2000)
- A pokol pillangói (2002)
- Tények és titkok. Negyvenöt év a Magyar nemzetnél; Kairosz, Bp., 2004
- Sztálin utolsó álma (2006)
- A kék bagoly. Meseregény; Expomédia Kft., Bp., 2010
- Egy csomó csomó; Szalay Könyve, Kisújszállás, 2013
Díjai
szerkesztés- Rózsa Ferenc-díj (1967)
- Petőfi Sándor Sajtószabadság-díj (1993)
- Mikszáth Kálmán-díj (2012)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Archivált másolat. [2015. május 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 18.)
- ↑ Búcsú a tárcaírás doyenjétől - mno.hu 2015. május 19.
Források
szerkesztés- MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283