Kváderkő

négyszöghasáb alakú építőkő
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2021. augusztus 30.

A kváder szabályos alakra, általában négyszög alapú hasábbá faragott építőkő. Fontos ismertető jegye, hogy nem vakolják be, tehát a fal síkján látható marad.

Falrészlet kváderkövekkel (Machu Picchu)

Jellemzői

szerkesztés

A szabályos megmunkálásnak köszönhetően a beépített kváderkövek érintkező felületei pontosan illeszkednek egymáshoz; belőlük soronként azonos méretű falazat építhető. Szabadon maradó oldalaikat gyakran fugával illesztik (MNL).

Felhasználása

szerkesztés

Eleinte főleg a várépítésben használták. Általában a várak sarkait, illetve az ajtók, ablakok, lőrések kereteit rakták ki belőle. Nagyon ritkán az egész várat ilyennel burkolták (Sulinet).

A reneszánsz építészet kedvelt eleme volt a nyers felületű kváderkövekből épített „rusztikafalazat”. Máig előszeretettel használják épületek sarkainak armírozására.

A 19. századi historizáló építkezés kedvelt formaeleme a „kváderezés”, azaz a rakott kváderkövekhez hasonlóan, vízszintes vagy hálós fugával, mélyítéssel kialakított vakolat (MNL).

Nevének eredete

szerkesztés

Az összetett szó első tagja latin eredetű, német közvetítéssel: a német Quader (kváderkő, téglatest) szó a latin quadrumból (négyzet), illetve az azonos tövű quattuor számnévből ered.[1]

A homlokoldal megdolgozásának módjától függően lehet:

  • csiszolt felületű,
  • rovátkolt,faragott
  • nyers megjelenésű (rusztikus),
  • enyhén domborodó ('párna'),
  • lapos gúla alakúra metszett ('gyémánt') stb. (MNL)
  1. Kváderkő szócikk. In Tótfalusi István: Magyar etimológiai nagyszótár. Budapest: Arcanum Adatbázis. [2001]. = Arcanum DVD Könyvtár, 2. ISBN 9639374121