Lórándházi István

Boldog Lórándházi István (15. század közepe – 1512. március) a pálos rend szentéletű[1] generális perjele.

Lórándházi István
Született 15. század közepe
Elhunyt 1512. március
Nemzetisége magyar
Foglalkozása a pálos rendi szerzetes, a rend generális perjele először 1496-1500, másodszorra 1504-1508 között

ÉleteSzerkesztés

Lórándházi István fiatalon lépett a rendbe. Elöljárói tisztét atyai szolgálatnak tekintette. Először 1496 és 1500 között, majd 1504 és 1508 között ismét a rend generális perjele. Életéről és szent haláláról betegápolója, Hadnagy Bálint számol be, aki Lórándházi perjelsége alatt annak titkáraként szolgált. Így jellemezte a Vitae fratrumban: „az én időmben egyetlen rendfőnököt sem lehet hozzád hasonlítani jámborságban”.[2] Ő írja, hogy a kétszer is megválasztott Tamás rendfőnököt ápolta.

Remete Szent Pál Budaszentlőrincen lévő ereklyéinek, csodatevő testének őrzőjévé választották rendtársai. Gyöngyösi Gergely hírt adott arról, hogy a szerzetesek a csodás eseményekről folyamatosan lajstromot vezettek. Azt állította, hogy amikor Lórándházi István még Budaszentlőrincen volt Remete Szent Pál ereklyéinek őre, akkor a mirákulumokat (csodás gyógyulásokat), többet, mint amennyit elődei azelőtt leírtak, elegáns stílusban feljegyezte. Úgy tűnik, hogy a szent ereklye mindenkori őrzőjének volt feladata ezeket írásba foglalni.[3]

Amikor testvére, Calixtus volt a perjel Villyén, helyreállította a monostort.[4]

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Hadnagy Bálint sorolja fel példaértékű jó tulajdonságait a Vitae fratrumban
  2. Gyöngyösi Gergely: I. Remete Szent Pál Remete Testvéreinek Élete. Varia Paulina III. Fráter György Alapítvány, Pilisszántó, 1998. 153-154. o.
  3. Sarbak Gábor: Hadnagy Bálint: Remete Szent Pál gyógyító csodái'. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 7.)
  4. Villye, Magyar Katolikus Lexikon