Lótuszselyem
A lótuszselyem a lótusz növény (Nelumbo nucifera) szárából kinyerhető, cellulóz alapú szál. Természetes rost, ritka és rendkívül exkluzív, mert a világban csak néhány szakértő kézműves műhely foglalkozik ezzel a nehéz kézi munkával.[1]
A manapság gyártott, lótuszselyemből készült selyemszövet Mianmarból (korábbi nevén Burma) származik, az újabb időkben itt készítették először. Ma már Vietnámban is működnek lótuszselyem-szövő műhelyek.[2][3] A rostszálak kinyerése és feldolgozása rendkívül munkaigényes művelet, ezért a lótuszselyem-szövetek és a belőlük készült termékek rendkívül drágák.[2][4]
A burmai lótuszselymet az indiai lótusz (Nelumbo nucifera) szárából nyerik. A lótusz vízinövény, amelynek nagy, sokszirmú, rózsaszín virága van.[5] A mianmari Inle-tóban és az ország több más helyén, tavakban termesztik.[5]
Története szerkesztés
A lótuszselyem-termelés titkát legendák övezik és valószínűleg Indiából ered. Régóta ismert volt Délkelet-Ázsiában, de aztán évszázadokra megfeledkeztek róla, mert előállítása bonyolultabb, mint a hernyóselyemé.[6]
A ma ismert lótuszselyem-szövés a mianmari Inle-tó környékéről, a Kyaingkhan nevű faluból származik. Az ottani intha nemzetséghez tartozó egyik asszony, Sa Oo készített először lótuszselyemből díszes palástot a helyi buddhista szerzetes számára az 1900-as évek elején, majd hasonlókat a Phaung Taw Oo Pagoda Buddha-szobrainak díszítésére.[7][5] A palástok készítésének Mianmarban egyébként is hosszú története van, még palástkészítő versenyeket is rendeznek.
Sa Oo halála után a lótuszselyem-szövés feledésbe merült és csak később, rokonai, Tun Yee és Ohn Kyi jóvoltából éledt újra, akik erre a mesterségre szövetkezetet alapítottak és korszerűsítették az eljárást.[5] 2017-ben Phan Thi Thuan, egy Hanoi közelében működő szövőmester vezette be ezt az eljárást Vietnámban.[3]
Feldolgozás szerkesztés
A lótusz leszedésére áprilistól októberig van lehetőség. Miután a lótusznövényt kiválasztották és kézzel leszedték, a szárat több helyen eltörik és kihúzzák a szár üregeiben elhelyezkedő 20–30 vékony (mintegy 5 μm vastagságú), ragadós szálakat. 3–5 lótuszszár szálait egyesítve állítják elő és csévélik fel a szövésre alkalmas fonalat. Ezt a műveletsort 24 órán belül el kell végezni, amíg a szálak még nedvesek. Egy-egy ilyen fonal mintegy 40 m hosszú. A fonalakból kézi szövőgépen állítanak elő mintegy 60 cm széles szövetet. A szövés folyamata során a szálakat gyakran vízzel nedvesítik, nehogy kiszáradjanak. Mintegy 20 ezer lótuszszárra van szükség ahhoz, hogy egy női ruha anyagának megfelelő mennyiségű szálat nyerjenek belőlük.[1][8]
Felhasználás szerkesztés
.jpg)
Kezdetben a lótuszselyem-szöveteket Buddha-szobrok díszítésére és buddhista szerzetesek palástja számára készítették, de ma már sokféle ruhadarabot (női ruhákat, blúzokat, sálakat, kendőket, kesztyűket, kalapokat, még férfiöltönyöket is) állítanak elő belőlük.[5][9] A vietnámi Phan Thi Thuan műhelyében húszan dolgoznak és havonta 10–20 db 25 cm hosszú kendőnek megfelelő mennyiségű lótuszszálat dolgoznak fel, amelyeket azután darabonként 200 dollárért értékesítenek.[1]
A lótuszselyem-szövet kinézetre egy len és hernyóselyem keverékéből készült szövethez hasonlít. Jó gyűrődésálló és légáteresztő tulajdonságú. Színe enyhén sárgás.[8]
Források szerkesztés
- ↑ a b c Shafiun Nahar Elma: Miért a világ legritkább szálasanyaga a lótuszselyem?. (Hozzáférés: 2021. január 11.)
- ↑ a b Floyd, Charlie: Lotus silk is one of the rarest fabrics in the world, but what makes it so expensive?. Business Insider . (Hozzáférés: 2021. január 5.)
- ↑ a b Fabric of Success: How ‘Lotus Silk’ Is Weaving Its Way Into Vietnam (amerikai angol nyelven). Agence France-Presse , 2020. augusztus 28. (Hozzáférés: 2021. január 5.)
- ↑ Win, Lei Lei: Lotus weaving (amerikai angol nyelven). The Encyclopedia of Crafts in WCC-Asia Pacific Region (EC-APR) . (Hozzáférés: 2021. január 6.)
- ↑ a b c d e Theingi Myint. Lotus Fiber Value Chain in Myanmar. Regional BioTrade Project (2018)
- ↑ Wilfried Stevens: Lotus Seide – ein edler Stoff. (Hozzáférés: 2021. január 12.)
- ↑ Chaw Su Hlaing (2016. április 25.). „Lotus Robe in Kyaing Khan Village Innlay Lake, Shan State (South): An Anthropological Perspective”. Dagon University Research Journal 7, 91-102. o.
- ↑ a b Legacy of the celestial flower : lotus fibre fabrics. (Hozzáférés: 2021. január 11.)
- ↑ Binkley, Christina. „New Luxury Frontier: A $5,600 Lotus Jacket”, Wall Street Journal, 2010. november 3. (Hozzáférés: 2021. január 6.) (amerikai angol nyelvű)
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Lotus silk című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.