Lakhelyelhagyási tilalom
A lakhelyelhagyási tilalom a tartózkodási hely és a lakóhely szabad megválasztásához való jogot korlátozó kényszerintézkedés, amit a büntetőeljárás eredményessége érdekében a terhelttel szemben kizárólag a bíróság jogosult elrendelni. A lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt álló a meghatározott területet, körzetet engedély nélkül nem hagyhatja el, a tartózkodási helyét, illetőleg a lakóhelyét nem változtathatja meg.[1][2]
Hatályos magyar szabályozása az 1998. évi XIX. törvény VIII. fejezet III. címében található.
Elrendelésének feltételei
szerkesztésA lakhelyelhagyási tilalom akkor rendelhető el, ha az előzetes letartóztatás elrendelésének feltételei fennállnak, azonban ezeken felül teljesül, hogy
- a bűncselekmény jellegére vagy
- a terhelt személyi és családi körülményeire (különösen az egészségi állapotára, idős életkorára) vagy
- a terheltnek az eljárás során tanúsított magatartására
tekintettel az előzetes letartóztatással elérni kívánt célok így is elérhetők.[3]
Elrendelése
szerkesztésA bíróság a határozatában előírhatja, hogy a terhelt meghatározott időközönként jelentkezzen a rendőrségen és a lakóhelyelhagyási tilalom célját biztosító egyéb korlátozásokat is előírhat.[4]
Külső hivatkozások
szerkesztésHivatkozások
szerkesztés- Fantoly Zsanett, Gácsi Anett Erzsébet: Eljárási büntetőjog - Statikus rész, Iurisperitus Bt, Szeged, 2013, ISBN 978-615-5411-03-8