Lippija torony
A Lippija torony (máltaiul: Torri ta' Lippija ), más néven Ġnejna torony (máltaiul: Torri tal-Ġnejna )[1] kis őrtorony Máltán, Mġarr határán, a Ġnejnai-öbölben. Egyike azoknak az erődtornyoknak, amelyeket az 57. máltai nagymester építtetett a szigetek partvédelmi hálózatának részeként. Ez a legelső Lascaris-torony, 1637-ben készült el, tervezője Vincenzo Maculani olasz építész volt. 2003-ban restaurálták, jó állapotban van.
| Lippija torony | |
 | |
| Ország | Málta |
| Település | Mġarr |
| Építés éve | 1637 |
| Típus | torony |
| Tulajdonos | Málta kormánya |
| Elhelyezkedése | |
 Lippija torony
Pozíció Málta térképén
| |
 é. sz. 35° 55′ 23″, k. h. 14° 20′ 55″Koordináták: é. sz. 35° 55′ 23″, k. h. 14° 20′ 55″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lippija torony témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története szerkesztés
A Lippija torony Málta északnyugati partján, a Wardija gerinc szélén egy középkori őrhely helyére épült,[2] Jean-Paul de Lascaris-Castellar nagymester magisztrátusa idején 1637-ben. Vincenzo Maculani olasz építész tervezte, az építés költségeit pedig maga a nagymester finanszírozta. A toronytól látótávolságra két további erődített őrtorony épült ugyanebben az évben, a Għajn Tuffieħa- és a Nadur tornyok.
A máltai lovagrend hajóflottája a 16. századtól a “szent háború” jegyében egyfelől rendészeti feladatokat látott el és rendszeresen járőrözött a Máltai-szorosban, a Tirrén-tengeren, Szicília körül, és az Adria bejáratánál, védve a partvidékeket a portyázóktól és berberektől; másfelől viszont – ahogyan már rodoszi korszakukban is –, a lovagok maguk is rendszeresen hajtottak végre kalózakciókat az oszmán és az észak-afrikai vizeken.[3] Egy lehetséges támadás ellen a partvonal állandó őrzése és a partraszállás megakadályozása jelenthetett megoldást. A máltaiak nagyszabású védelmi rendszeréhez Lascaris nagymester összesen kilenc, azonos kialakítású kis tornyot építtetett. A tornyok feladata az volt, hogy őrhelyként működjenek: riasszák a helyőrséget és figyelmeztető lövéseket adjanak le a közelgő ellenségre. A tornyok a máltai szigetek partvédelmi hálózatának részeként éjjel tűz-, nappal füstjelekkel kommunikáltak egymással és a többi erődítménnyel.
A Lippija torony formailag teljesen megegyezik a többi, később épült Lascaris-toronnyal: alaprajza négyzetes, 6x6 méteres, 11 méter magas, kétszintes, lapostetős, amelyen mellvéd fut körbe. A belső tér két emeletes, a bejárat a szárazföld felőli oldalon, a felső emeleten nyílik, ahová eredetileg csak létrán vagy kötélhágcsón lehetett feljutni. Az alsó emelet ablaktalan, valószínűleg raktárként használták, a középső emeleten volt az őrhely és a katonák lakótere. A tetőre csigalépcső vezet.
A 2000-es évek elejére a Lippija torony elhagyatott volt és az összeomlás veszélye fenyegette. 2003-ban az Erőforrás- és Infrastrukturális Minisztérium restaurálta, jelenleg jó állapotban van.[4]
-
A torony látképe a Ġnejnai-öbölből -
A Lippija torony közelebbről, -
és napnyugtakor
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Lippija Tower című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Walk around the coast of Malta - 'from tower to tower'.. agius.com , 2012. május 1. [2015. szeptember 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 17.)
- ↑ (1984. május 1.) „Fortifications in the Middle Ages”. Civilization, Ħamrun 1, 33. o, Kiadó: PEG Ltd.
- ↑ Fodor Pál. „Máltai kalózok, török rabok és francia kereskedõk a Földközi-tengeren a 17. század elején”. Történelmi Szemle 1999 (3-4).
- ↑ „Lippija tower restoration taken in hand”, Times of Malta, 2003. július 21. (Hozzáférés: 2014. április 20.)