Lira da gamba
A lira da gamba vonós hangszer, a lira da braccio nagyobb méretű, mélyebb hangolású rokona. Elsősorban Itáliában használták, nagyjából 1500 és 1700 között. A lira da braccióhoz hasonlóan akkordhangszer, ének kíséretére szolgál, de vele ellentétben nem da braccio tartásban, hanem – nagyobb mérete miatt – a játékos a lábai közé véve, da gamba módra játszik rajta. A héthúros lira da braccióhoz képest több, 9–20 húrral van felszerelve, használata, repertoárja sokoldalúbb.
| Lira da gamba | |
 | |
| Lira da gamba egy dán templom falfestményén | |
| Más nyelveken | |
| olasz: lira da gamba, lirone, lira doppia | |
| Besorolás | |
| kordofon → lant vonós | |
| Sachs–Hornbostel-féle osztályozás | 321.322-71 |
| Menzúra | 540–550 mm |
| Hangolás | G-g (burdon) c-c'-g-d'-a-e'-h-f#'-c#'[1] |
| Rokon hangszerek | lira da braccio, viola da gamba |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lira da gamba témájú médiaállományokat. | |
Egyéb elnevezései: lirne, lirone, gran lira, lira grande, lyra perfecta, lirone perfetto, lira doppia, arciviolata, arciviolatalira.
Leírása szerkesztés
A lira da gambának nagyjából hegedűformájú teste, lapos háta, rövid, széles, bundozott nyaka, levél formájú hangolófeje van, elölről kezelhető hangolókulcsokkal. Testmérete a tenor- és basszusgamba közé esik, de azoknál kevésbé mély, kávája fele olyan széles, mint a csellóé. A húrláb szinte teljesen egyenes, a tetőn az oldalsó hanglyukakon kívül rozetta is van. Két fogólap mellett futó búrdonhúrja és változatos számú fogólapon leszorítható húrja van.
A lira da gamba elsődleges zenei szerepe, hogy énekhang mellé, kitartott akkordokból álló kíséretet adjon. Húrozása, hangolása, a húrlábának görbülete ennek megfelelően úgy van ötletesen kitalálva, hogy három–hat húrján egyszerre lehessen játszani. Egymást követő húrjai nem folyamatosan egyre magasabb hangolásúak, hanem más sémát követnek: ezt francia kifejezéssel rentrant hangolási módnak nevezik. Ez által a lehető legtöbb akkordot többféle fordításban is le lehet fogni, vonóval meg lehet szólaltatni. Cerreto,[1] Praetorius[2] és Mersenne[3] a lira da gamba összesen ötféle hangolását ismerteti.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Scipione Cerreto: Della prattica musica vocale et strumentale (Nápoly, 1601)
- ↑ Michael Praetorius: Syntagma Musicum (1619)
- ↑ Marin Mersenne: L'harmonie universelle (1636)
Források szerkesztés
- szerk.: Stanley Sadie: The New Grove Dictionary of Music and Musicians. London: Macmillan (2000)
