Wikipédia

George Herbert, Carnarvon 5. grófja

brit arisztokrata, a Tutanhamon-sír felfedezésének finanszírozója
(Lord Carnarvon szócikkből átirányítva)

George Edward Stanhope Molyneux Herbert, Carnarvon 5. grófja, DL (Highclere vára(wd), 1866. június 26. – Kairó, 1923. április 5.), 1890 előtt Lord Porchester angol arisztokrata, aki főként arról ismert, hogy ő finanszírozta az ásatást, melynek során felfedezték Tutanhamon sírját a Királyok völgyében.

George Herbert, Carnarvon 5. grófja
Született1866. június 26.[1][2][3][4]
Highclere vára
Elhunyt1923. április 5. (56 évesen)[1][2][3]
Kairó
Állampolgárságabrit
HázastársaAlmina Herbert, Carnarvon grófnéja (1895. június 26. – 1923. április 5.)[5][6]
Gyermekei
  • Henry Herbert, Carnarvon 6. grófja
  • Evelyn Beauchamp
SzüleiEvelyn Stanhope
Henry Herbert, Carnarvon 4. grófja
Foglalkozása
  • antropológus
  • politikus
  • régész
  • fotográfus
  • egyiptológus
  • arisztokrata
  • necropolis scholar
Tisztségea Lordok Háza tagja
Iskolái
Halál okatüdőgyulladás
SírhelyeBeacon Hill
A Wikimédia Commons tartalmaz George Herbert, Carnarvon 5. grófja témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Családi háttere és neveltetése szerkesztés

Hampshire-ben, családja highclere-i birtokán született, apja Henry Herbert, Carnarvon 4. grófja(wd), kiemelkedő tory államférfi, anyja a gróf első felesége, Lady Evelyn Stanhope, akinek szülei Anne Stanhope, valamint George Stanhope, Chesterfield 6. grófja voltak. Féltestvére Aubrey Herbert volt. Születésétől kezdve a Lord Porchester címet viselte. Az Eton College-be és a cambridge-i Trinity College-be járt. 1885-ben megörökölte a derbyshire-i Bretby Hallt anyai nagyanyjától, Anne Elizabeth chesterfieldi grófnétól, 1890-ben pedig apjától a grófi címet.[7]

 
Lady és Lord Carnarvon 1921 júniusában

1895. június 2-án Lord Carnarvon feleségül vette Almina Victoria Maria Alexandra Wombwellt, Alfred de Rothschild bankár házasságon kívül született lányát[8] a westminsteri Szent Margit-templomban. Rothschild kifizette Carnarvon meglévő adósságait és £500 000 hozományt adott lányával.[9] A házaspárnak két gyermeke született: 

  • Henry George Herbert, Carnarvon 6. grófja (1898. november 7. – 1987. szeptember 22.), felesége Anne Catherine Tredick Wendell (meghalt 1977-ben), egy fiuk (a 7. gróf) és egy lányuk született. 1936-ban elváltak. A gróf 1939-től 1947-ig Tilly Losch színésznővel élt házasságban.
  • Lady Evelyn Leonora Almina Herbert (1901. augusztus 15. – 1980. január 31.), férje Sir Brograve Beauchamp baronet, akitől egy lánya született.[10]

Lóversenyek szerkesztés

Carnarvon, aki házasságának köszönhetően rendkívüli vagyonra tett szert,[9] eleinte versenylovak tulajdonosaként és vakmerő autóvezetőként lett híres. 1901-ben súlyos autóbalesetet szenvedett a németországi Bad Schwalbach közelében; teljes mértékben sosem épült fel belőle.[11] 1902-ben alapította a Highclere Stud tenyészfarmot, telivér versenylovak tenyésztésére.[12] 1905-ben az új Newbury Lóversenypálya egyik stewardja lett; családja azóta is kapcsolatban áll a lóversenypályával. Unokája, a 7. gróf 1969 óta II. Erzsébet versenymenedzsere és a királynő egyik legközelebbi barátja volt.

Egyiptológia szerkesztés

Lord Carnarvon lelkes amatőr egyiptológus volt. 1903-tól feleségével együtt gyakran telelt Egyiptomban, ahol műkincseket vásároltak angliai gyűjteményük számára.[11]

 
Lord Carnarvon, lánya, Lady Evelyn Herbert és Howard Carter a Tutanhamon újonnan felfedezett sírjához vezető lépcső tetején, 1922 novemberében. [13]

1907-ben a lord a Théba közelében lévő Deir el-Bahariban található nemesi sírok feltárását kezdte szponzorálni. A feltárás vezetésével Howard Cartert bízta meg,[14] akit Gaston Maspero, az Egyiptomi Régészeti Hivatal vezetője javasolt neki. 1912-ben Carnarvon és Carter publikálták Five Years’ Exploration at Thebes, című művüket, melyben addigi ásatásaikról számoltak be.[15]

1914-ben Lord Carnarvon megkapta a Királyok völgyében folyó ásatások koncesszióját, mert Theodore Davis lemondott róla. A munka vezetését Carter vette át. Az első világháború idejére a feltárások abbamaradtak, de 1917-ben folytatódtak.[11] 1922-ig nem sok jelentős leletet találtak, és Lord Carnarvon úgy döntött, ez az utolsó év, amikor még finanszírozza az ásatást.[16] 1922. november 4-én azonban Carter táviratot küldött neki Angliába, ezzel a szöveggel:

„Végre sikerült csodálatos felfedezést tennünk a völgyben: egy érintetlenül lepecsételt, csodálatos sírra bukkantunk, érkezéséig ugyanígy zártuk vissza. Gratulálok!”.[11]

Bár 1903-as autóbalesete óta mozgássérültként élt,[17] Lord Carnarvon visszatért Egyiptomba, lánya, Lady Evelyn kíséretében. A sírt november 29-én nyitották meg hivatalosan, a Régiségek Legfelsőbb Tanácsa felügyelete alatt. Ugyanakkor november 26-án és 27-én Carter, asszisztense, Arthur Callender, Lord Carnarvon és Lady Evelyn több engedélyezetlen látogatást is tett a sírban,[18] és jelen voltak, amikor Carter apró vágást ejtett a bejárat jobb felső sarkában. Carter egy gyertya fényénél kémlelt be a nyíláson. Carnarvon kérdésére – „Lát valamit?” – Carter azt felelte: „Igen, csodálatos dolgokat!”[19] Ezután beléptek a sírba,[20] az ókor óta elsőként. Callender kábeleket húzott ki az elektromos világításhoz, melynek fényében különféle tárgyak váltak láthatóvá: aranyozott kerevetek, ládák, trónok és szentélyek. Két másik, lepecsételt bejáratot is találtak, melyek egyike a sírkamrába vezetett;[18] a bejáratokat Tutanhamon két, életnagyságú szobra őrizte. A sírkamra bejáratán kisebb lyukat találtak, melyen át Carter, Carnarvon és Lady Evelyn bekúsztak a helyiségbe.[21]

Lord Carnarvon 1922 decemberében visszautazott Angliába, majd 1923 januárjában újra Egyiptomba ment, hogy jelen legyen a sírkamra hivatalos megnyitásán, amelyre február 16-án került sor.[22] A megnyitás előtt az ásatásról való tudósítás exkluzív jogát eladta a The Times-nak. Ez segített a munkálatok finanszírozásában, de kiváltotta a többi újság neheztelését, valamint az egyiptomi hatóságokét is, amiért az egyiptomi sajtót is kizárták.[23]

Február végén a lordnak nézeteltérése támadt Carterrel, valószínűleg az ásatást felügyelő egyiptomi hatóságokkal való bánásmód miatt, ezért az ásatást egy időre félbe kellett hagyni. A munkálatok március elején indultak újra, miután Carnarvon elnézést kért.[23] Ez volt a lord utolsó jelentősebb tevékenysége az ásatással kapcsolatban, mivel nem sokkal később súlyosan megbetegedett.

Halála szerkesztés

 
Lord Carnarvon sírja a Beacon Hillen

1923. március 19-én Carnarvont megcsípte egy szúnyog, és a seb borotválkozás közben megsérült, majd elfertőződött. Április 5-én a lord meghalt a kairói Continental-Savoy Hotelban, a korabeli jelentések szerint vérmérgezésben, amely tüdőgyulladássá súlyosbodott.[24] Április 14-én Lady Almina Carnarvon hazaszállította férje testét Angliába.[25] Sírja tükrözi a régészet iránti érdeklődését: egy ősi dombra épült erőd területén található, a Beacon Hillen, ahonnan kilátás nyílik a lord ősi családi fészkére, Highclere várára. Carnarvon felesége, Lady Almina később újra férjhez ment.

Lord Carnarvon halála után a Királyok völgyében talált leletek az egyiptomi kormány tulajdonába kerültek. Örökösei 1930 áprilisában 35 000 fontot kaptak cserébe.[26]

Legendák személye körül szerkesztés

Az újságok szenzációhajhász híreinek köszönhetően[23] a popkultúrában megjelent a fáraó átkának legendája, melynek újabb tápot adott Sir Arthur Conan Doyle felvetése, mely szerint Carnarvon halálát azok az „elementálok” okozták, amelyeket Tutanhamon papjai alkottak a sír őrzésére. Howard Carter „marhaságnak” nevezte a feltételezést, és annyit fűzött hozzá, hogy „az egyiptológus gondolkodásmódját (...) nem a félelem jellemzi, hanem a tisztelet és az áhítat (...) az ostoba babonák teljességgel távol állnak tőle.”[27]

A történetek némelyike egyértelműen csak kitaláció, például az, hogy a sírkamra falán átokszöveget találtak.[23] Egy tanulmány kimutatta, hogy azok, akik részt vettek a sír felfedezésében és kiürítésében, átlagban nem rendelkeztek az átlagosnál alacsonyabb élettartammal.[28] A The Lancet nevű orvosi folyóirat dokumentumok és tudományos források vizsgálata alapján megállapította, hogy Carnarvon halálának nagy valószínűséggel nem volt köze Tutanhamon sírjához – ezzel megcáfolta azt az elméletet, amely szerint a sírban talált toxikus gombák jelenléte szerepet játszott a lord halálában. Bár a lord egyike volt azoknak, akik többször is beléptek a sírba, a szintén ott járt 25 európai közül senki nem betegedett meg az ezt követő hónapokban. Carnarvon halálának hivatalos oka „'[arci] orbánc (a bőr és az alatta lévő lágy szövetek streptococcus-fertőzése) hatására kialakuló tüdőgyulladás'; a tüdőgyulladás alighanem csak egyike volt a folyamatosan terjedző fertőzés hatására kialakult komplikációknak, amelyek végül több szerv leállását eredményezték”. A The Lancet szerint a lord korábban is hajlamos volt súlyos és gyakori, a tüdőt érintő fertőzésekre, „valószínűleg egy akut hörghurut is a halálát okozhatta volna, és ebben a legyengült állapotban immunrendszerét könnyedén legyőzte az orbánc”.

A populáris kultúrában szerkesztés

  • Carnarvon alakja több filmben, videojátékban és tévés produkcióban felbukkan:[29]
    • Harry Andrews alakítja a Columbia Pictures Television 1980-as, The Curse of King Tut's Tomb című filmjében.
    • Julian Curry alakítja az IMAX 1998-as, Mysteries of Egypt című dokumentumfilmjében.
    • Julian Wadham alakítja a BBC 2005-ös, Egypt című dokudrámájában.
    • Sam Neill alakítja az ITV 2016-os, Tutankhamun című sorozatában.
  • A múmia című 1999-es filmben Evelyn Carnahan alakját Carnarvon lányáról nevezték el.[30] A szereplő meg nem nevezett apját „az egyiptológia egyik legnagyobb pártfogójaként” említik.
  • A NetHack nevű, szöveges videójátékban a régész küldetés vezetőjét Lord Carnarvonnak hívják.
  • Carnarvon vidéki rezidenciája, Highclere vára a Downton Abbey televíziós sorozat forgatási helyszíne, leszámítva az alagsori jeleneteket, amelyek egy londoni stúdióban készültek, mivel Highclere-ben ezt a helyet Carnarvon egyiptomi gyűjteménye foglalja el.

Származása szerkesztés

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
16. Henry Herbert, Carnarvon 1. grófja
 
 
 
 
 
 
 
8. Henry Herbert, Carnarvon 2. grófja
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
17. Lady Elizabeth Wyndham
 
 
 
 
 
 
 
4. Henry Herbert, Carnarvon 3. grófja
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
18. John Dyke Acland
 
 
 
 
 
 
 
9. Elizabeth Kitty Acland
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
19. Lady Christian Harriet Fox-Strangways
 
 
 
 
 
 
 
2. Henry Herbert, Carnarvon 4. grófja
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
20. Henry Howard
 
 
 
 
 
 
 
10. Lord Henry Howard-Molyneux-Howard
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
21. Juliana Molyneux
 
 
 
 
 
 
 
5. Henrietta Howard
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
22. Edward Long
 
 
 
 
 
 
 
11. Elizabeth Long
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
23. Mary Ballard Beckford
 
 
 
 
 
 
 
1. George Herbert, 5th Earl of Carnarvon[10]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
24. Arthur Charles Stanhope
 
 
 
 
 
 
 
12. Philip Stanhope, Chesterfield 5. grófja
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
25. Margaret Headlam
 
 
 
 
 
 
 
6. George Stanhope, Chesterfield 6. grófja
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
26. Thomas Thynne, Bath 1. márkija
 
 
 
 
 
 
 
13. Lady Henrietta Thynne
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
27. Lady Elizabeth Cavendish-Bentinck
 
 
 
 
 
 
 
3. Lady Evelyn Stanhope
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
28. Lt-Col. Cecil Forester
 
 
 
 
 
 
 
14. Cecil Weld-Forester, Forester 1. bárója
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
29. Anne Townshend
 
 
 
 
 
 
 
7. Hon. Anne Weld-Forester
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
30. Charles Manners, Rutland 4. hercege
 
 
 
 
 
 
 
15. Lady Katherine Manners
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
31. Lady Mary Isabella Somerset
 
 
 
 
 
 

Művei szerkesztés

Források szerkesztés

  1. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
  5. ↑ Kindred Britain
  6. ↑ p8095.htm#i80946, 2020. augusztus 7.
  7. ↑ Zoehfeld, Kathleen Weidner. 3, The Curse of King Tut's Mummy. Random House Books for Young Readers (2007). ISBN 978-0-375-83862-0 
  8. ↑ Seymour. „Lady Almina and the Real Downton Abbey by Fiona Carnarvon – review”, The Guardian, 2011. szeptember 15. 
  9. ↑ a b William Cross.. Carnarvon, Carter and Tutankhamun Revisited: The Hidden Truths and Doomed Relationships., 31 Published by author. 2016. o.. ISBN 9781905914364 
  10. ↑ a b Charles Mosley, editor, Burke's Peerage, Baronetage & Knightage, 107th edition, 3 volumes (Wilmington, Delaware: Burke's Peerage (Genealogical Books) Ltd, 2003).
  11. ↑ a b c d Bill Price.. Tutankhamun, Egypt's Most Famous Pharaoh., 119–128. Published Pocket Essentials, Hertfordshire. 2007. o. (2009. január 21.). ISBN 9781842432402 
  12. ↑ (1994) „Architecture”. House and Garden 160 (1–4), 54. o, Kiadó: Condé Nast Publications, Ltd.  
  13. ↑ Harry Burton’s photos of Tutankhamun’s Tomb, Griffith Institute Archive.
  14. ↑ Winstone, H. V. F.. Howard Carter and the discovery of the tomb of Tutankhamun, rev., Manchester: Barzan (2006). ISBN 1-905521-04-9 
  15. ↑ Carnavon, Earl of. Five Years' Exploration at Thebes (1912). OCLC 474563606 
  16. ↑ Carnarvon, Fiona. Highclere Castle. Highclere Enterprises, 59. o. (2011) 
  17. ↑ Cox, A. M. "The death of Lord Carnarvon", by Ann M. Cox; The Lancet; 7 June 2003.
  18. ↑ a b Howard Carter's diary entry for 25-27 November 1922
  19. ↑ Lord Carnarvon's description, 10 December 1922, quoted in: Howard Carter before Tutankhamun. London: British Museum, 141. o. (1992). ISBN 0-7141-0952-5 
  20. ↑ Reeves, C. N.. Valley of the Kings: the decline of a royal necropolis. London: Kegan Paul, 63. o. (1990). ISBN 0-7103-0368-8 
  21. ↑ Bill Price.. Tutankhamun, Egypt's Most Famous Pharaoh., 119–128. Published Pocket Essentials, Hertfordshire. 2007. o. (2009. január 21.). ISBN 9781842432402 
  22. ↑ Howard Carter's diary entry for 16 February 1923
  23. ↑ a b c d Bill Price.. Tutankhamun, Egypt's Most Famous Pharaoh., 130–132. Published Pocket Essentials, Hertfordshire. 2007. o. (2009. január 21.). ISBN 9781842432402 
  24. ↑ „Carnarvon Is Dead Of An Insect's Bite At Pharaoh's Tomb. Blood poisoning and ensuing pneumonia conquer Tutankhamun discoverer in Egypt.”, New York Times, 1923. április 5. (Hozzáférés: 2008. augusztus 12.) „The Earl of Carnarvon died peacefully at 2 o'clock this morning. He was conscious almost to the end.” 
  25. ↑ Howard Carter's diary entry for 14 April 1923.
  26. ↑ Egyptologist Howard Carter dies - archive, 1939
  27. ↑ Winstone, H.V.F. Howard Carter and the Discovery of the Tomb of Tutankhamun, Barzan, Manchester. 2006, p. 365. ISBN 1-905521-04-9
  28. ↑ Bill Price.. Tutankhamun, Egypt's Most Famous Pharaoh., 137–138. Published Pocket Essentials, Hertfordshire. 2007. o. (2009. január 21.). ISBN 9781842432402 
  29. ↑ Carnarvon (Character). IMDb.com. [2013. október 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 8.)
  30. ↑ Radio Times.com 23 Nov 2016 Did Howard Carter and Evelyn Carnarvon have a romantic relationship?. (Hozzáférés: 2018. január 14.)

További hivatkozások szerkesztés

  • (Howard Carterrel): Five Years' Explorations at Thebes - A Record of Work Done 1907-1911, ed. Paul Kegan, 2004 (ISBN 0-7103-0835-3).
  • Five Years' Explorations at Thebes
  • Fiona Carnarvon, Egypt at Highclere - The discovery of Tutankhamun, Highclere Enterprises LPP, 2009.
  • Fiona Carnarvon, Carnarvon & Carter - the story of the two Englishman who discovered the tomb of Tutankhamun, Highclere Enterprises LPP, 2007.
  • Elisabeth David, Gaston Maspero 1846-1916, Pygmalion/Gérard Watelet, 1999 (ISBN 2-85704-565-4).
  • Cross William, Carnarvon, Carter and Tutankhamun Revisited. The hidden truths and doomed relationships, Book Midden Publishing, 2016 (ISBN 978-1905914-36-4).
  • Cross William, Lordy! Tutankhamun's Patron As A Young Man , Book Midden Publishing, 2012 (ISBN 978-1-905914-05-0).
  • Cross William, The Life and Secrets of Almina Carnarvon : 5th Countess of Carnarvon of Tutankhamun Fame , 3rd Ed 2011 ( ISBN 978-1-905914-08-1).
  • Cross William, Catherine and Tilly: Porchey Carnarvon's Two Duped Wives: The Tragic Tales of the Sixth Countesses of Carnarvon, Book Midden Publishing, 2013 ( ISBN 978-1905914-25-8).
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=George_Herbert,_Carnarvon_5._grófja&oldid=26083838”