Lorica segmentata
A lorica segmentata a római legionariusok által használt lemezvért latin elnevezése.
Felépítése szerkesztés
A lemezvért különböző méretű, általában ívesre hajlított, nagyobbrészt téglalap alakú vaslemezekből állt össze. A vaslemezeket bőrszíjakkal kötötték össze, amelyek biztosították a rendszer flexibilitását. A bőrszíjakat bronz csapokkal, lemezkékkel kapcsolták a vaslapokhoz és némely vaslapot is egymáshoz. A lemezvért a legionarius testét a csípőtől a nyakig védte. Vállvértje könyök fölött ért véget.
Használata szerkesztés
Főszabályként hadjárat során - az éjjeli pihenés és a táboron belül tartózkodás idejét kivéve - mindig viselték a legionariusok. A vért alatt kivétel nélkül tunikát viseltek a harcosok, amely védte a testet a kidörzsölődéstől és némi plusz védelmet nyújtott. Nyakukban ugyanebből a célból sálat hordtak.
Traianus oszlopának tanúsága szerint e vért-típust kizárólag a legionariusok használták, míg a kisegítő csapatok (Auxilia) a lorica hamata (láncing) védelmére bízták magukat, amely az olcsóbb előállítás és karbantartás miatt, a 4. században átvette a lemezes vért helyét a légiókban.
Források szerkesztés
