Louise Tobin

(1918–2022) amerikai dzsesszénekesnő

Louise Tobin (Aubrey, 1918. november 11.Carrollton, 2022. november 26.) amerikai dzsesszénekesnő. Benny Goodmannel, Bobby Hackettel, Will Bradley-vel és Jack Jenney-vel egy korszakban tűnt fel. 1939-ben mutatta be az „I Didn't Know What Time It Was”-t Benny Goodman big bandjével. Legnagyobb slágere a „There'll Be Some Changes Made” volt, amely 1941-ben 15 hétig volt Your Hit Parade második helyezettje.

Louise Tobin
Életrajzi adatok
Születési név Mary Louise Tobin
Született 1918. november 11.
Aubrey
Elhunyt 2022. november 26. (104 évesen)[1]
Carrollton
Házastársa Harry James, majd
Peanuts Hucko
Gyermekei Harry (1941)
Jerin Timothyray „Tim” James (1942)
Iskolái Denton High School
Pályafutás
Műfajok dzsessz
Hangszer énekhang
Tevékenység
SablonWikidataSegítség

Harry James trombitás és zenekarvezető első felesége volt, akitől két fia született.

Pályafutása szerkesztés

Kétéves korában a North Texas Stage Band-el már színpadon volt. Apja halála után a Texas állambeli Dentonba költözött a család. Tizennégyévesen kezdett énekelni a Denton High Schoolban.

1934-ben a texasi Sylvan Clubban, továbbá Beaumont (Dallas) és Houston (Texas) színházaiban is énekelt. Tizenhatévesen hozzáment a 19 éves Harry Jameshez, aki szintén ezeken a helyeken játszott. Két fiuk született: Harry (1941) és Jerin Timothyray "Tim" James (1942).

Tobin 1939-ben hívta fel Harry James figyelmét Frank Sinatrára, hallván Sinatrát a rádióban énekelni. Ezután James egyéves, heti 75 dolláros szerződést írt alá Sinatrával. John Hammond jazzkritikus és producer hallotta tobint énekelni, és elvitte Benny Goodmanhez. Tobin hamarosan csatlakozott a Goodman zenekarhoz. Johnny Mercer kifejezetten neki írta a „Louise Tobin Blues”-t.

Will Bradley-vel és zenekarával 1940-ben Tobin felvette a „Deed I Do”-t és a „Don't Let It Get You Down”-t .

Tobin és James 1943 májusában elvált Mexikóban.

1945-ben felvette az „All through the Day”-t Tommy Jonesszal és zenekarával, valamint a „June Comes Every Year”-t Emil Coleman zenekarával. 1946-ban a Los Angeles-i Melodee Clubban a Skippy Anderson's Banddel lépett fel, 1950-ben pedig felvette a „Sunny Disposish”-t Ziggy Elmannel és zenekarával.

A fiai nevelésével töltött hosszú szünet után Tobin énekelt az 1962-es Newport Jazz Festival(wd)on, ahol megismerkedett leendő férjével, Peanuts Hucko klarinétossal. A fesztiválról a The New Yorkerben megjelent Whitney Balliett-kritika szerint „Louise Tobin úgy énekel, mint a fiatal Ella Fitzgerald”. Ezután Hucko és Tobin rendszeresen együtt léptek fel. 1974-ben Peanuts Hucko vezette a Glenn Miller Orchestrat, és Tobin éneklésével világszerte turnéztak.

1977-ben Tobin felvette a „There'll Be Some Changes Made” című dalt. A dal a rajongók gyakran kért kedvence lett a koncerteken.

Az 1980-as években a Pied Piper Quartettel turnéztak Európában, Ausztráliában és Japánban, és felvették a Tribute to Louis Armstrong és a Tribute to Benny Goodman című albumokat. 1992-ben a Starline Records kiadta a Swing That Music-ot, benne Huckóval és Tobinnal a „When You're Smiling” című duettet. Ez volt az utolsó közös felvételük. Hucko 2003-ban meghalt. 2008-ban Tobin eredeti zenei feldolgozásokból, sajtókivágásokból, műsorokból, felvételekből, műsorfüzetekből és fényképekből álló gyűjteményét odaadományozta a Tobin-Hucko Jazz Collection létrehozásához.

Tobin mindössze három héttel halála előtt még szerepelt a „Hot Jazz Saturday Night” dzsesszműsorban.

Jegyzetek szerkesztés

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Louise Tobin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés