MÁV Q jellegű szerkocsi
A MÁV Q jellegű szerkocsijait a MÁV Gépgyár szállította Tiszavidéki Vasút (TVV) által megrendelt 93–94 pályaszámú SZOLNOKII és KARCZAGII nevű C tengelyelrendezésű vegyesvonati mozdonyaival. Ahogy a mozdonyokból, úgy ebből a típusú szerkocsiból is csak ez a két példány készült. A TVV államosítása után a szerkocsik jelölése is a mozdonyokéval azonosan változott előbb 391–392 pályaszámra, majd 1891-ben a 2241–2242 pályaszámokra. 1911-ig ez utóbbi pályaszámokat és a IIId. osztályjelzést viselték, amikor is a Q jellegmegjelölést és a Q314,001–002 pályaszámokat kapták. Az első világháború után az SHS-hez kerültek, ahol a mozdonyokat hamarosan leselejtezték.
| MÁV Q jellegű szerkocsi | |
| TVV 93–94 MÁV 391–392 MÁV IIId. szerkocsiosztály MÁV Q jelleg | |
| Pályaszám | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | MÁV Gépgyár, Bp |
| Gyártásban | 1878–1879 |
| Darabszám | 2 db |
| Műszaki adatok | |
| Tengelyelrendezés | 3 |
| Nyomtávolság | 1 435 mm |
| Futókerék-átmérő | 1 000 mm |
| Hossz | 6 170 mm |
| Magasság | 2 796 mm |
| Szélesség | 2 756 mm |
| Teljes tengelytávolság | 3 160 mm |
| Üres tömeg | 11,44 t |
| Szolgálati tömeg | 30,72 t |
| Legnagyobb tengelyterhelés | 10,44 t |
| Fékek | |
| Típusa | kézifék |
| Rögzítőfék | csavarorsós kézifék |
| Átmenő fék | légnyomásos Westinghouse-rendszerű önműködő gyorsfék |
| Gőzvontatás | |
| Szerkezetszám | 31 |
| Vízkészlet | 10,28 m³ |
| Tüzelőanyag-készlet | 9,9 m³ szén vagy fa |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Q jellegmegjelölést a MÁV a második világháború után a módosított kapocsszekrény más mozdonyokhoz is alkalmassá tett S jellegű szerkocsik megjelölésére újra felhasználta (→MÁV QII jellegű szerkocsi).
Szerkezete szerkesztés
A szerkocsi a Sigl-tervezésű „szabvány” (pl. III. osztályú) szerkocsikkal megegyezően 8 mm-es lemezvastagságú, kettős lemezelésű hossztartókkal készültek. A hossztartókat a szokásos módon elöl a kapocsszekrény, hátul a vonószekrény kötötte össze. A szerkocsi szélső tengelytávja is mm-re megegyezett a III. osztályú szerkocsikéval, azonban attól eltérően a középső tengely az első tengelytől nagyobb (1738 mm), a harmadik tengelytől kisebb (1422 mm) távolságra került. Ennek a – háromtengelyes szerkocsiknál nem ritka – elrendezésnek az volt a célja, hogy a tengelyek terhelése lehetőleg közel azonos legyen. Mindegyik kerékcsapágy fölött egy-egy lemezes rugót helyeztek el a hossztartó kivágásaiban. A hátsó két tengely rugóit oldalanként himbák kötötték össze. A hossztartókra támaszkodik 10,28 m³-es víztartály, melyben hullámtörő lemezeket helyeztek el, a víztartály tetején pedig 9,9 m³-es szénférőt alakítottak ki. A három vízvételező nyílásból kettőt a szerkocsi elején, egyet pedig a széntartó hátulján helyeztek el. A szerkocsi mindhárom tengelyét csavarorsós kézifékkel fékezték, a féktuskók a kerekeket mindkét oldalról fékezték.
Források szerkesztés
- A magyar kir. államvasutak szerkocsi jellegrajzai. Pótlapokkal kiegészítve. Budapest: Magyar Királyi Államvasutak [1897.]
