Főmenü megnyitása

Az M1 Carbine 7,62 mm-es John Garand tervei alapján készült öntöltő karabély. 1941. május 1-jén 9 prototípus érkezett az amerikai hadsereghez. Sajnálatos módon ezekből, egyetlen fegyvert sem fogadtak el a tesztek során. David Williams tervei alapján átalakították, és 1941.szeptember 15-én a tesztek újra elkezdődtek.

M1 Carbine
M1 Carbine tri army.jpg

Típus Öntöltő karabély
Ország  Amerikai Egyesült Államok
Tervező Frederick L. Humeston
William C. Roemer
David Marshall Williams
Gyártási darabszám Több mint 6,5 millió
Alkalmazás
Használó ország  Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei
 Izrael
 Norvégia
 Dél-Vietnám
 Brazília
 Dél-Korea
Háborús alkalmazás második világháború
koreai háború
vietnámi háború
kubai forradalom
szuezi válság
indokínai háború
Műszaki adatok
Űrméret 7,62 mm
Lőszer .30 Carbine (7,62 × 33 mm)
Tárkapacitás 15 vagy 30 db
Működési elv Gázműködtetésű, öntöltő
Tömeg2,36 (üres tárral) kg
Fegyver hossza904 mm
Csőhossz457 mm
Elméleti tűzgyorsaság750 lövés/perc
Gyakorlati tűzgyorsaság45 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség600 m/s
Pontos lőtávolság274 m
Irányzék típusa Nyílt

1941. szeptember 30-án a Winchester típust fogadták el, és először 900 000 darabot gyártottak le belőle. Kevesebb, mint egy év alatt elterjed a seregben. Ahogy az Amerikai Egyesült Államok belépett a második világháborúba, 6 héttel később az M1-t már használták is.

Az M1-es karabély Ivo Dzsimán
A .30 Carbine lőszer.
Az M1 Garand és az M1 Carbine egymás mellett.

Készült félautomata illetve automata változatban is, a második világháborúban illetve a koreai háborúban is nagy számban használták. A vietnámi háború idején, a dél-vietnámi csapatok is előszeretettel használták, kis súlya miatt.

A 7,62 mm-es M1-es karabély a puska rövid csövű változata volt, s először a lovasság használta. Az M1-es Garandhoz hasonlóan a karabély is gázműködtetésű, léghűtéses, öntöltő (félautomata) fegyver.

Gyártási történetSzerkesztés

A második világháborút megelőzően az Army Ordnance hadseregellátó különböző fegyvernemektől kapott jelentéseket (gyalogság, tüzérség, páncélos hadosztályok), hogy a teljes méretű M1 Garand nem a legmegfelelőbb volt speciális kiképzésben részesült (ejtőernyősök, tüzérek, aknavetős legénység, rádiókezelők, harckocsizók, utászok, hírszerzők stb.) számára. Az olyan alternatív fegyverek, mint az M1911, a Thompson-géppisztoly, vagy az M1917 revolver (habár kényelmes volt használatuk), túl pontatlanok, vagy túl erősek voltak.

A vonalak mögött landoló német ejtőernyősök is fenyegetést jelentettek: az ellátmányvonalakat és stratégiai pontokat a vonalak mögött gyakran támadtak (Blitzkrieg taktika). Az ezeken a helyeken tevékenykedő amerikai katonákat egy kompakt lőfegyverrel kellett felszerelni. Az Army Ordnance egy karabélyt talált erre a feladatra megfelelőnek, de a fegyver tömegének nem volt szabad többnek lennie, mint 5 font (~2,26 kg). Az új fegyvertől a következőket várták el: kompakt és feleakkora tömegű legyen, mint a Thompson-géppisztoly, 300 yardos (~274,32 méter) legyen pontos lőtávolság, nagyobb legyen a tűzerő és pontosság egy pisztolyhoz képest. Az ejtőernyősök egy még könnyebb és kisebb változatot kaptak: a behajtható váll-támaszos M1A1 karabélyt.

Harci használatSzerkesztés

A második világháború alattSzerkesztés

Az első M1-es karabélyokat 1942 közepén szállították le az European Theather of Operations United States Army-nak (az európai csapatokat irányító parancsnokság).

A .30 Carbine lőszertípussal nem egy fő lőfegyverként szándékozták alkalmazni. Mégis, a háború végére elterjedt a tisztek, ejtőernyősök, lőszerhordozók, tüzérek között.[1]

A Csendes-óceáni hadszíntéren nagy előnyt jelentett a dzsungelekben küzdő katonáknak a fegyver kis mérete, tömege, tűzereje. Egyes katonák és tengerészgyalogosok akik naponta kerültek tűzharcba (különösen azok, akik a Fülöp-szigeteken harcoltak), a fegyvert elégtelen átütőerejűnek találták. Ezt bizonyítja, hogy az ellenséget nem tudta megállítani, néha több találat után sem.[2][3]

Míg a .30 Carbine lőszer nem volt elég kisebb fák és könnyű fedezékek átütésére, addig ez jelentősen nagyobb volt a .45 kaliberű lőszert használó Thompson-géppisztolynak, mind átütésben, mind pontosságban,[4] bár a .30 kaliberű lőszerből többet lehetett a katonának magával vinnie. John George kézifegyver szakértő jelentése szerint a .30-as lőszer elegendőnek bizonyult a japán acélsisak és testpáncél átütésére.[5]

Előnyt jelentett a Csendes-óceáni térségben és trópusi éghajlaton, hogy az M1-es karabély lőszere nem rozsdásodott, ahol a .30-06-os kaliberű lőszert tüzelő fegyverek lőszere gyakran rozsdásodott.[6]

A koreai háborúbanSzerkesztés

Az M1, M2 és M3 változatait használták a koreai háború alatt.[7] A karabély a hideg környezetben gyakran elakadt.[8][9] A 8. Hadsereg dokumentumai megjegyezték a fegyver beragadását a hidegben, illetve hogy a fegyver képtelen volt megállítani az Észak-koreai és kínai katonákat, akik közel távon több lövést is kaptak.[10] Az 1. Tengerészgyalogos Hadosztály is ezeket jelentette, néhány egységnél parancsokat adta arra, hogy csak a fejre célozzanak.[11][12] Az ellenséges katonáknak is szintén ezek voltak a gondjaik a zsákmányolt karabélyokkal.[13] Amerikai katonák szerint az M1-es karabély a PPS–41-nek volt alárendelve, amiket a kommunista erők használtak.[14] Egyes katonák szerint a karabély hasznosabb volt 100-150 méteres tűzharcokban, mert a PPS-41 ezen a távon már pontatlan.[15]

 
Az M1-es karabély Koreában a koreai háború alatt.

A vietnámi háborúbanSzerkesztés

A vietnámi háború alatt az M1 és M2 karabélyokat osztották szét a katonák között, főként a különleges erőknél, és a katonai rendészetnél. Az 1960-as évek elején és közepén a karabélyt lassan felváltotta az M16 és M16A1 karabély. Az 1960-as évek végére ki is vonták az M1 karabélyt, mégis Saigon elestéig (1975) használták kisebb mennyiségben. Körülbelül 793,994 M1 és M2 karabélyokat adtak át a dél-vietnámi csapatoknak.

 
Vietnámi katonák M1 karabéllyal, és amerikai különleges erők tagjai M16-osokkal.

Az M1/M2/M3 karabélyok voltak a legnagyobb számban gyártott fegyverek az amerikai erőknél évtizedekig. A fegyveres erők minden fegyverneme használta.

ForrásSzerkesztés

  1. Rush, Robert S., GI: The US Infantryman in World War II, Osprey Publishing Ltd. (2003), ISBN 1-84176-739-5, 33. o.
  2. Dunlap, Roy, Ordnance Went Up Front, Samworth Press (1948), 297. oldal
  3. McManus, John C., The Deadly Brotherhood: The American Combat Soldier in World War II, New York: Random House Publishing, ISBN 0-89141-823-7 (1998), 52. o.: Richard Lovett közlegény az U.S. American Hadosztályból megjegyezte: "Nem volt elég nagy az átütőereje. Az ellenséges katonák több lövést is kaptak, de csak jöttek."
  4. George, John, Shots Fired In Anger, (2nd ed., enlarged), Washington, D.C.: NRA Press, ISBN 0-935998-42-X, 9780935998429 (1981), 394. o.
  5. George, John, Shots Fired In Anger NRA Press (1981), 450. o.
  6. Dunlap, Roy, Ordnance Went Up Front, Samworth Press (1948), 297. o.
  7. Canfield, Bruce, Arms of the Chosin Few American Rifleman, 2010.
  8. Dill, James, Winter of the Yalu, Changjin Journal 06.22.00
  9. Hammel, Eric, Chosin: Heroic Ordeal of the Korean War, Zenith Press, 1st ed., ISBN 978-0-7603-3154-5, ISBN 978-0-7603-3154-5 (2007), 205. o.
  10. O'Donnell, Patrick, Give Me Tomorrow: The Korean War's Greatest Untold Story: The Epic Stand of the Marines of George Company, Da Capo Press 1st ed., ISBN 0-306-81801-9, ISBN 978-0-306-81801-1 (2010),
  11. Clavin, Tom, Last Stand of Fox Company, New York: Atlantic Monthly Press, ISBN 0-87113-993-6, ISBN 978-0-87113-993-1 (2009).
  12. O'Donnell, Patrick, Give Me Tomorrow: The Korean War's Greatest Untold Story, 88. o.
  13. Spurr, Russell, Enter the Dragon: China's Undeclared War Against the U.S. in Korea, 1950-51, New York, NY: Newmarket Press, ISBN 978-1-55704-914-8 (1998), 182. o.
  14. Halberstam, David (2007). The Coldest Winter. Hyperion Press. 447. o. ISBN 978-1-4013-0052-4.
  15. Leroy Thompson (2011). The M1 Carbine. Osprey Publishing. 56. o. ISBN 978-1-84908-619-6.

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a M1 carbine című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

A Wikimédia Commons tartalmaz M1 Carbine témájú médiaállományokat.