Főmenü megnyitása

A Made in Britain egy 1982-ben készült brit film.

Made in Britain
(Made in Britain)
1982-es brit televíziós film
Rendező Alan Clarke
Műfaj
  • ifjúsági film
  • felnövéstörténet
  • filmdráma
  • krimi
Forgatókönyvíró David Leland
Főszerepben Tim Roth
Zene The Exploited
Operatőr Chris Menges
Gyártás
Gyártó ITV Central
Ország Egyesült Királyság
Nyelv angol
Játékidő 77 perc
Költségvetés 1000 £
Forgalmazás
Forgalmazó ITV
BemutatóUK 1982. február 25.
Eredeti adó ITV
Díj(ak) Prix Italia
További információk

A lázadásról, a skinheadmozgalomról, a brit ifjúságvédelmi rendszerről szól, egy magányos antihősről, aki tudatosan rohan a végzete felé. Megelégelve a társadalmi konvenciókat a rendszer ellenségének kiáltja ki magát. A filmben első főszerepében jelenik meg Tim Roth.

CselekménySzerkesztés

Trevor homlokára tetovált horogkereszttel ül a bíróságon ahol a bíró jóvoltából, megismerhetjük bűnlajstromát és képet kaphatunk Trevor antiszociális természetéről. Trevor nem adja meg a kellő tisztelet a bíróságnak sem senki másnak, aki a „rendszert” szolgálja. Az őt kísérő szociális munkás, aki meg van bízva felügyeletével meg akar szabadulni a lázadozó bőrfejűtől és kapóra jön, hogy a bíróság beutaltatja egy központba és azzal az indokkal, hogy nyaralni megy megszakítja a kapcsolatot a lázadó tinivel. A központban hat hetet kellene eltöltenie, ahol megpróbálják kissé jobb belátásra téríteni és kiértékelik. Trevor viszont nem kér a jobb élet lehetőségéből, már az első nap felrúgja a szabályokat pénzt kér buszra, hogy a munkaügyi központba mehessen. Amin cigarettát és ragasztót vesz, ellop egy autót ahova szobatársa is elkíséri, majd miután „kiszórakozta” magát a munkaügyi központban és betöri annak ablakát. Viselkedése teljesen anarchista nincs tekintettel senkire, visszatérve a központba azonnal összetűzésbe kerül annak igazgatójával. Miután pedig az étkezőben nem kapja meg az ebédjét (mert már, elmúlt az ebédidő) beleköt az alkalmazottakba, összeverekedik velük. Melynek a jutalma, hogy bezárják egy üres terembe, míg le nem higgad. Mikor Trevor már nem tombol a terembe lépnek az intézmény vezetői, és szárazon közli vele a tényeket az intézményvezető. Két út van előtte beállni a sorba és törvénytisztelő állampolgárrá válik vagy a másik út ami a börtönbe és a teljes lecsúszáshoz vezet. Az előadást tartó vezető ezután távozik, teremben maradó vezetők még vitába szálnak Trevorral. Aki kifakad és válogatott káromkodások között, mondja el mennyire is utálja őket. Próbálják megértetni vele, hogy nem kell a lecsúszást választani négy hét alatt ki is kerülhet az intézményből. A dacoló viszont Trevor túl büszke, hogy elfogadja a jó tanácsot. Túl dühös a világra, próbálják megmagyarázni neki, hogy ha becsületesen élne ő és a hozzá hasonlók akkor talán nem lenne így. Trevor viszont kimondja, amit gondol és valahol általános igazság, nem a becsületességet kérik tőle hanem csak a szabályok betartását. Mert lehetne másképp is becsületes, durván és agresszívan, viszont akkor nem tartaná be a társadalmi konvenciókat. A vitában kifejti a skinhead ideológiát, ami nem egy fehér hatalomról szőtt álom. Hanem inkább a felső vezetéssel és a bevándorlókkal szembeni erőszakba nyilvánul meg. Okfejtése logikus és a nyolcvanas évek brit életképben érthető. A felgyülemlett agresszió, amit a gazdasági válság a munkanélküliség és a bevándorlók okozta feszültség generált jó táptalajt, biztosítanak a kibontakozó skinhead kultúrának. Erre utal Trevor is aki megemlíti, hogy „Ott kellett ülnöm a suliban és lesnem, ahogy ezek az ujjukon számolnak. Visszafogtak. Minden fehér gyereket.”. A gyűlölet és a düh marad, mégis az egyik szociális munkás megpróbál segíteni Trevornak megmutatni, vannak előnyei is az intézménynek. Elintézi, hogy roncs derbire mehessen mit sofőr. Hátha javít valamit Trevor viselkedésen de nem így lesz. Visszatérve ellopja jótevőjétől kulcsokat, betörnek a szobatársával az iratraktárba ahol a róluk készült jelentéseket és iratokat, kiértékeléseket őrzik. Ott szobatársa jelentését veszi elő és mivel az nem tud olvasni Trevor olvas neki de valószínűbb, hogy csak kitalálja azt amit mond. Ráveszi társát, hogy végezze el a dolgát a jelentésre, ami ha belegondolunk rosszabb az ujjlenyomatnál vagy egy írásos vallomásnál. A tárgyalásra váró szobatárs tettét nem fogják pozitívan értékelni. Ezek után ellopják az intézmény furgonját és pakisztáni bevándorlók lakásaihoz hajtanak bedobálják azok ablakait a szemtanuk látják őket és valószínűleg azonosítani is tudni fogják. Trevor ezután szándékosan belehajt egy rendőrőrs előtt parkoló autóba, és az anyósülésen eszméletlenül heverő szobatárs mellé helyezi a kulcsokat, ő maga elmenekül. Lassan érezhetjük hogy Trevor beteges viselkedésével szándékosan sodorta bajba szobatársát kihasználva annak félműveltségét. Trevor félmeztelenre vetkőzve rohan végig a városon a volt szociális gondozójához és egy hosszú alagútban, ordítja az elhaladóknak, hogy Wankers. A szociális gondozóhoz érve felcsöngeti az összes lakást és felfelé haladva még utoljára büntetlenül tipor az átlagemberek nyugalmába. Felérve láthatjuk a szociális gondozó nem ment nyaralni, feladja magát nála, ezt pedig hihetetlen vigyorral az arcán teszi. Bevallja tetteit neki aki hívja a rendőrséget. Trevor antiszociális viselkedése nem ér véget a rendőrőrsön felbosszantja az ügyeleteseket, akik kifejtik neki, hogy ők tesznek majd arról hogy ne érezze olyan jól magát. Majd elmondják neki azt amit megvet és ami ellen lázad bár ne annyira finoman mint tették azt a központban. A rendőr két dologra betartására hívja fel a figyelmét tisztelni a hatóságokat és engedelmeskedni a szabályoknak, majd hozzáteszi „Kussolj és maradj is kussban”.

DíjakSzerkesztés

A film 1984 megnyerte a Prix Italia díjat.

HáttérSzerkesztés

Made in Britain egy hiteles képet fest a nyolcvanas évekbeli munkásosztály rétegeiből kikerülő fiatalok helyzetéről. Akiknek néha alternatívát nyújt a skinhead mozgalom és egy választ is koruk problémáira. A rendező „state-of-the-nation“ stílusú filmek egyik legjelentősebbikét alkotta ezzel az alkotással. A 77 perces filmet Alan Clarke rendezte David Leland forgatókönyve alapján alig 1000 £ költségvetéssel. A film a skót Punk együttes az The Exploited „UK 82“ számával kezdődik és fejeződik be.

Külső hivatkozásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Made in Britain témájú médiaállományokat.