Magánút
Magyarországon a közúthálózat országos közutakból és helyi közutakból áll. Az országos közutak az állam tulajdonában, a helyi közutak a települési önkormányzatok tulajdonában vannak.[1]
Az egyéb jogi személyek, a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok, valamint a magánszemélyek tulajdonában álló területen lévő utak: magánutak. Ezek az utak lehetnek közforgalom elől elzárt magánutak, vagy a közforgalom számára megnyitott saját használatú utak.
A közforgalom számára megnyitott magánút - funkciója szerint - lehet például:
- a mezőgazdasági magánút (összesen kb. 48 000 km),
- az erdészeti magánút (kb. 4900 km),
- a lakótelepi magánút,
- a vasúti átjáró stb.
Magánutaknak nevezik az üzemi, telepi belső utakat is, ezeknek azonban nincs úthálózati szerepük, így a hivatalos statisztikában nem szerepelnek.[2] Ugyanakkor a nagy kiterjedésű magánutakon (például áruházak parkolóiban) rendszerint ugyanúgy a KRESZ szabályai érvényesek.
Közforgalom elől elzárt magánutat a közforgalom számára megnyitni, illetőleg közforgalom elől el nem zárt magánutat a közforgalom elől elzárni csak a magánút kezelőjének kérelmére, a közlekedési hatóság engedélyével szabad.[3][4]
Források szerkesztés
- ↑ 1988. évi I. törvény a közúti közlekedésről 32. § (1) bekezdés
- ↑ Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 370. o. ISBN 963-9257-07-9
- ↑ 1988. évi I. törvény a közúti közlekedésről 29. § (2) bekezdés
- ↑ 15/2000. (XI. 16.) KöViM rendelet az utak építésének, forgalomba helyezésének és megszüntetésének engedélyezéséről. [2013. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 3.)