Magyar magánhangzók

A magyar nyelvben használt magánhangzók száma 14 – ezek azok a hangok, amelyeket a magyar helyesírás lejegyez. Ezen kívül van számos olyan hang, amely csak nyelvjárásokban fordul elő, és van néhány olyan is, amely megtalálható az irodalmi nyelvben is, de nem rendelkezik önálló betűvel.

A magyar helyesírás a következő betűket használja a magyar magánhangzók lejegyzésére: a, á, e, é, i, í, o, ó, ö, ő, u, ú, ü, ű.

CsoportosításukSzerkesztés

A magyar magánhangzókat a következők szerint csoportosíthatjuk: hangrend szerint, a nyelv függőleges mozgása szerint, nyíltság szerint, az ajkak állása szerint és időtartam szerint.

Hangrend szerint a magyar magánhangzók lehetnek

  • mély hangrendű magánhangzók: a, á, o, ó, u és ú
  • magas hangrendű magánhangzók: e, é, i, í, ö, ő, ü és ű

A nyelv függőleges mozgása szerint a magánhangzóink lehetnek

  • felső nyelvállású magánhangzók: ü, ű, i, í, u, ú
  • középső nyelvállású magánhangzók: ö, ő, é, o, ó
  • alsó nyelvállású magánhangzók: e, a
  • legalsó nyelvállású magánhangzók: á

Nyíltság szerint három csoportra oszthatók:

  • nyílt: á, e
  • közepesen zárt: a, é, o, ó, ö, ő
  • zárt: i, í, u, ú, ü, ű

Az ajkak állása szerint a magánhangzók lehetnek:

  • ajakkerekítésesek: a, o, ó, u, ú, ö, ő, ü és ű
  • ajakrésesek: á, e, é, i, í

A magánhangzók kiejtésének időtartama szerint lehetnek:

  • rövid: a, e, i, o, ö, u és ü
  • hosszú: á, é, í, ó, ő, ú és ű.[1]

A magyarban nem jelölt magánhangzókSzerkesztés

Egyes magánhangzókat nem jelölünk külön a sztenderd magyar helyesírásban, ám a köznyelv mégis használja őket. Ilyen a rövid á (szokásos jelölése: ȧ) a telefonáláskor haló (hȧló) szóban. Illetve egyes idegen eredetű szavaknál, neveknél pl mȧrketing, Mȧx, stb. (Ezek ejtése - részben a jelölés hiánya miatt - változhat, tehát előfordul a marketing, Max is.)

Egyes nyelvjárásokban ejtéskor megkülönböztetik a zárt és a nyílt e-t. Az előbbi hagyományos jelölése: ë.

A hosszú a és e (nem az á és é! – megkülönböztetésükre néha az ā és ē betűket használjuk) ejtése előfordul pl. mozaikszavak betűnkénti ejtésekor: MTA, BME, LTE, stb (ilyenkor az i, u, o, ö hangokat is hosszan ejtjük (OTP, LTI, ÖBB, stb) annak ellenére, hogy ezeket hosszú párjaiktól általában megkülönböztetjük), illetve nyelvjárásokban gyakoriak, pl. āra (arra) és ēre (erre).

Lásd mégSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. Császárné Erdei Julianna: J és Ly – Nyelv - beszéd - írás. [2009. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 26.)