Főmenü megnyitása

A magyar magánhangzókat többféleképpen szokás csoportosítani. Csoportosításuk alapja lehet például, hogy mennyi ideig ejtjük őket, vagy, hogy milyen az ajak mozgatásának módja kiejtéskor, illetve, hogy milyen hangrendűek.

CsoportosításukSzerkesztés

A magyar magánhangzókat a következők szerint csoportosíthatjuk: hangrend szerint, a nyelv függőleges mozgása szerint, nyíltság szerint, az ajkak állása szerint és időtartam szerint.

Hangrend szerint a magyar magánhangzók lehetnek

  • mély hangrendű magánhangzók: a, á, o, ó, u és ú
  • magas hangrendű magánhangzók: e, é, i, í, ö, ő, ü és ű

A nyelv függőleges mozgása szerint a magánhangzóink lehetnek

  • felső nyelvállású magánhangzók: ü, ű, i, í, u, ú
  • középső nyelvállású magánhangzók: ö, ő, é, o, ó
  • alsó nyelvállású magánhangzók: e, a
  • legalsó nyelvállású magánhangzók: á

Nyíltság szerint három csoportra oszthatók:

  • nyílt: á, e
  • közepesen zárt: a, é, o, ó, ö, ő
  • zárt: i, í, u, ú, ü, ű

Az ajkak állása szerint a magánhangzók lehetnek:

  • ajakkerekítésesek: a, o, ó, u, ú, ö, ő, ü és ű
  • ajakrésesek: á, e, é, i, í

A magánhangzók kiejtésének időtartama szerint lehetnek:

  • rövid: a, e, i, o, ö, u és ü
  • hosszú: á, é, í, ó, ő, ú és ű.[1]

A magyarban nem jelölt magánhangzókSzerkesztés

Egyes magánhangzókat nem jelölünk külön a sztenderd magyar helyesírás, ám a köznyelv mégis használja őket. Ilyen a rövid á (szokásos jelölése: ȧ) a telefonáláskor haló (hȧló) szóban. Illetve egyes idegen eredetű szavaknál, neveknél pl mȧrketing, Mȧx, stb. (Ezek ejtése - részben a jelölés hiánya miatt - változhat, tehát előfordul a marketing, Max is.)

Egyes nyelvjárásokban ejtéskor megkülönböztetik a zárt és a nyílt e-t. Az előbbi hagyományos jelölése: ë.

A hosszú a és e (nem az á és é!) ejtése előfordul pl mozaikszavak betűnkénti ejtésekor: MTA, BME, LTE, stb. (Ilyenkor az i, u, o, ö hangokat is hosszan ejtjük (OTP, LTI, ÖBB, stb) annak ellenére, hogy ezeket hosszú párjaiktól általában megkülönböztetjük.)

Lásd mégSzerkesztés

ForrásSzerkesztés

  1. Archivált másolat. [2009. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 26.)