Maigret dühbe gurul
| Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
A Maigret dühbe gurul (La colère de Maigret) Georges Simenon egyik Maigret-regénye, amelyet 1962-ben írt. Magyarul a Park Kiadó gondozásában jelent meg 2004-ben.
| Maigret dühbe gurul | |
| Szerző | Georges Simenon |
| Nyelv | francia |
| Műfaj | krimi |
| Előző | Maigret and the Dosser |
| Következő | Maigret and the Apparition |
| Kiadás | |
| Kiadó | Presses de la Cité |
| Kiadás dátuma | 1963 |
| Magyar kiadó | Park Könyvkiadó |
| Magyar kiadás dátuma | 2004 |
| Fordító | Pacskovszky Zsolt |
| Média típusa | könyv |
| Oldalak száma | 154 |
| ISBN | ISBN 9635306946 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Maigret dühbe gurul témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Történet szerkesztés
 |
Alább a cselekmény részletei következnek! |
Maigret az unalmas papírmunka után úgy dönt, benéz a Dauphine sörözőbe. Itt találkozik Lucas-val, akinek még az alvilági Mazotti leszámolásának ügyét adta. Most azonban más foglalkoztatja őt: Antonio Faranoval beszél, aki elmondja, eltűnt a sógora, Émile Boulay, aki több sztriptízbárt is vezetett Párizsban. Lehet, hogy ez is valami alvilági ügy lesz?
Két nappal később Boulay holttestét megtalálják az egyik utcában. Éjszaka rakták ki a kocsiból, teteme már erősen oszlásnak indult. Ami még furcsább, úgy tűnik, megfojtották. Ez nem jellemző az alvilágra. De Boulay kabátjában egy csekkfüzetet is találnak, ami félmillió frank felvételére utal. Boulay-ről mindenki tudja, hogy tisztességesen vezette a bárjait, így senki nem érti, mire kellett neki ennyi pénz. A nyomozás kideríti, hogy a mulatóhelyeken senki nem gondolja, hogy Boulay-nek valami köze lett volna a Mazotti-gyilkossághoz, mint ahogy azt se, hogy Boulay leszámolás áldozata lett volna.
Boulay-t utoljára éjfél előtt nem sokkal, egyik mulatóhelyéből a másik felé menet látták. Azonban a másodikba nem érkezett meg. Talán valójában nem is oda igyekezett, hanem valakivel találkozott, akiről legkevésbé sem gondolta volna, hogy meg fogja őt ölni. A gyanúsítottak listájáról szépen sorban lekerül Antonio, húga Ada és Boulay ügyvédje is. Maigret-t leginkább a félmilliós csekk foglalkoztatja. Boulay esetleges végrendeletével kapcsolatban jön szóba ügyvédje, Gaillard, akiről kiderül, hogy ugyanazon a környéken lakik. Maigret gyanúsnak véli, így megkéri Lucas-t, hogy hozzon neki egy listát Gaillard ügyfeleiről.
Maigret kihallgatja Gaillard egyik ügyfelét, Maurant, akit még néhány hónapja mentettek fel. Mauran gyanúsan félvállról veszi a dolgot. Maigret nem érti ezt, így nekiáll faggatni őt, aki kezdi kényelmetlenül érezni magát. Végül kiderül: Mauran úgy tudta, a rendőrség le van fizetve, ugyanis ő jelentős összeget fizetett ezért Gaillardnak. Maigret ettől iszonyú dühös lesz. Behívatja Gaillardot és a fejéhez vágja a dolgot. Ő védekezni próbál, de hát a kocsijában is megtalálták a hulla maradványait, így nem sok lehetősége van erre. Gaillardot lecsukják, majd a cellában felakasztja magát. Maigret pedig egy nap pihenés után ismét a papírmunkával folytatja.
 |
Itt a vége a cselekmény részletezésének! |
Magyarul szerkesztés
- Maigret dühbe gurul; ford. Pacskovszky Zsolt; Park, Bp., 2004 (Maigret) ISBN 9635306946
Források szerkesztés
- Galgóczi Tamás könyvajánlója Ekultura.hu, 2004. június 29.
- A regény adatlapja Moly.hu