Főmenü megnyitása

Camillus, Marcus Furius (? – i. e. 364) római dictator, censor, hadvezér.

Marcus Furius Camillus
Furius-Camillus.jpg
Született i. e. 446[1]
ókori Róma
Elhunyt i. e. 365 (80-81 évesen)[1]
Állampolgársága római
Gyermekei Lucio Furio Camilo
SzüleiLucio Furio Medulino
Foglalkozása
  • politikus
  • katona
Tisztség
Halál okafertőző betegség
A Wikimédia Commons tartalmaz Marcus Furius Camillus témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

A Furius-nemzetség leghíresebb tagja. i. e. 403-ban censor volt, azután 6 ízben volt tribunus militum, azaz consuli tribunus. 5 alkalommal töltötte be a dictatori rangot. i. e. 396-ban, mint dictator a 10 évig sikertelenül ostromolt Veiit bevette, a legelső hódítást téve Latium határain kívül, s hatalmas zsákmányt ejtett. Több ízben harcolt az aequusok, volscusok, faliscusok ellen, meghódította Capena és Falerii városokat. i. e. 394-ben bevádolták a Vejinél szerzett zsákmány hűtelen elosztása miatt s kénytelen volt száműzetésbe menni. Ártatlansága tudatában azt kívánta, bárcsak még egyszer bajba kerülne Róma, hogy ismét az ő segítségére szoruljon. S csakugyan, mikor a gallok i. e. 391-ben betörtek Latiumba, a római sereget az Alliánál tönkreverték, sőt bevonultak Romába, a várost a Capitolium kivételével elpusztították s felégették, a senatus utolsó szorultságában másodszor is dictatornak választotta Camillust, s hazahívatta a száműzetésből i. e. 390-ben. Camillus összeszedte a menekülő rómaiakat s rövid idő alatt a gallok csapatait teljesen szétverte; ezért hálából második honalapítónak, pater patriaenek nevezték. Miután így a rendet és békét helyreállította, lemondott a dictatorságról. i. e. 389-ben azonban újból dictatornak választották a volscusok, etruszkok és aequusok ellen, kiket le is győzött. Ugyanebben az évben heves küzdelmet fejtett ki a Licinius-féle agrártörvények ellen, s bár elfogadásukat nem tudta megakadályozni, életbeléptetésüket mégis sokáig tudta halasztatni. I. e. 364-ben az akkor dühöngő pestisnek lett áldozata.

ForrásokSzerkesztés

Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.  


Elődei:
Lucius Valerius Potitus
és
Cnaeus Cornelius Cossus
consuli tribunusok
Consul
i. e. 401 (consuli tribunus)
Kollégája:
Caeso Fabius Ambustus
 
Utódai:
Manlius Emilius Mamercinus
és
Lucius Iulius Iullus
consuli tribunusok


Elődei:
Marcus Valerius Lactucinus Maximus
és
Quintus Servilius Fidenas
consuli tribunusok
Consul
i. e. 398 (consuli tribunus)
Kollégája:
Quintus Sulpicius Camerinus Cornutus
 
Utódai:
Lucius Iulius Iullus
és
Aulus Postumius Albinus Regillensis
consuli tribunusok


Elődei:
Caeso Fabius Ambustus
és
Marcus Valerius Lactucinus Maximus
consuli tribunusok
Consul
i. e. 394 (consuli tribunus)
Kollégája:
Lucius Valerius Potitus Poplicola
 
Utódai:
Lucius Furius Medullinus
és
Spurius Postumius Albinus Regillensis
consuli tribunusok


Elődei:
Lucius Valerius Potitus Poplicola
és
Lucius Menenius Lanatus
consuli tribunusok
Consul
i. e. 386 (consuli tribunus)
Kollégája:
Servius Cornelius Maluginensis
 
Utódai:
Quintus Servilius Fidenas
és
Lucius Quinctius Cincinnatus
consuli tribunusok


Elődei:
Servius Cornelius Maluginensis
és
Publius Valerius Potitus Poplicola
consuli tribunusok
Consul
i. e. 384 (consuli tribunus)
Kollégája:
Servius Sulpicius Rufus
 
Utódai:
Caius Papirius Crassus
és
Titus Quinctius Cincinnatus Capitolinus
consuli tribunusok


Elődei:
Caius Sulpicius Camerinus
és
Lucius Aemilius Mamercinus
consuli tribunusok
Consul
i. e. 381 (consuli tribunus)
Kollégája:
Aulus Postumius Albinus Regillensis
 
Utódai:
Lucius Postumius Albinus Regillensis
és
Lucius Furius Medullinus
consuli tribunusok
  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. október 16.)