Martilapu
A martilapu (Tussilago farfara) az őszirózsafélék családjába tartozó, kora tavasszal, még levéltelen állapotban sárgán virító, nagy levelű gyógynövény. A légzőszervi betegségek elsőrangú gyógynövénye.
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Tussilago farfara L. | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Martilapu témájú médiaállományokat és Martilapu témájú kategóriát. |
Tartalomjegyzék
ÉlőhelyeSzerkesztés
Vízpartok, nedves rétek, árokpartok, hegyek élőhelyei. A laza, nedves, anyagos, meszes,[1] kavicsos, törmelékes talajt kedveli.
MegjelenéseSzerkesztés
Évelő növény. Minden száron vöröses pikkelyek, és egyetlen virág található, mely kinyílás előtt a föld felé hajlik. A tőlevelek szívesek, öblösen karéjosak a fonákukon molyhos, fehér színű szőrzettel. A termések barna színűek, rajtuk hosszú, selymes, ezüstös szálak találhatóak.[1]
Virágzás ideje: márciustól májusig.
AlkalmazásaSzerkesztés
BelsőlegSzerkesztés
A martilapulevél (Farfarae folium) forrázata belsőleg befedi és védi a gyulladt nyálkahártyát (bevonószer), csökkenti a köhögési ingert. Légúti gyulladásoknál a hígabb váladékot fellazítja, megkönnyíti a köhögést.
Kis mennyiségben rákkeltő pirrolizidin alkaloidot tartalmaz, ami miatt májkárosító hatású lehet. Napi dózisa 4-6 g; ebből hideg vagy langyos vizes áztatással készítsünk kivonatot. Egy hónapnál tovább ne alkalmazzuk folyamatosan. Terhesek, szoptatós anyák nem fogyaszthatják.
KülsőlegSzerkesztés
Fejfájás ellen, duzzadt lábra a kifejlett leveleket a bolyhos oldalával borítható a kezelendő területre, gyakran érdemes cserélni. Külső gyulladásokra, fekélyekre az összezúzott levelek, vagy erős főzetük használható.
Martilapu ellenjavallat: Terhes és szoptató nők, alkoholisták, májbetegek ne használják! Használata ellentmondásos, van ahol alkalmazzák, másutt betiltották.
Martilapu a kultúrábanSzerkesztés
Népies nevei: Farkastalpfű, kereklapu, körömfű, körömlapu, lókörmű szattyán, lókörmű szattyu, lóköröműfű, mostohalapu, partilapu, podbál, szamárköröm, szamárlapu, szattyú, tyúkvirág, vajkapu.
Neve latinul (Tussilago) körülbelül annyit jelent hogy "köhögést elűző" (tussis ago).
A népi gyógyászatban a levelét pipába tömve füstölését javasolják az asztmásoknak görcsös köhögés ellen. Ezt a módszert már az ókori görögök is is ismerték, Hippokratész is javasolta.
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ a b Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények. Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása. Budapest, Bioenergetic Kft. 2013, 170. oldal. ISBN 978-963-2911-76-2
ForrásSzerkesztés
- Varró Aladár Béla: Gyógynövények mint háziszerek, Black and White Kiadó, 2002 ISBN 9639452149
