Martilapu
A martilapu (Tussilago farfara) az őszirózsafélék családjába tartozó, kora tavasszal, még levéltelen állapotban sárgán virító, nagy levelű gyógynövény. A légzőszervi betegségek elsőrangú gyógynövénye.
Martilapu | ||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() | ||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Nem fenyegetett![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | ||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||
Tussilago farfara L. | ||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Martilapu témájú médiaállományokat és Martilapu témájú kategóriát. |
Élőhelye, elterjedéseSzerkesztés
Vízpartok, nedves rétek, árokpartok az élőhelyei. A laza, nedves, anyagos, meszes,[1] kavicsos, törmelékes talajt kedveli. Elterjedt egész Európában, Ázsia mérsékelt éghajlatú területein és Észak-Afrikában. Szintén közönséges növény Észak- és Dél-Amerikában, ahova feltehetően a telepesek hurcolták be gyógynövényként Európából. A növény gyakran megtalálható zavart helyeken (hulladék lerakók, utak mentén). Egyes országokban invazív fajként tartják számon.[2][3][4] Magyarországon elterjedt, gyakori növény.[5]
MegjelenéseSzerkesztés
Évelő növény. Minden száron vöröses pikkelyek, és egyetlen virág található, mely kinyílás előtt a föld felé hajlik. A tőlevelek szívesek, öblösen karéjosak a fonákukon molyhos, fehér színű szőrzettel. A termések barna színűek, rajtuk hosszú, selymes, ezüstös szálak találhatóak.[1]
Virágzás ideje: márciustól májusig.
AlkalmazásaSzerkesztés
BelsőlegSzerkesztés
A martilapulevél (Farfarae folium) forrázata belsőleg befedi és védi a gyulladt nyálkahártyát (bevonószer), csökkenti a köhögési ingert. Légúti gyulladásoknál a hígabb váladékot fellazítja, megkönnyíti a köhögést.
Kis mennyiségben rákkeltő pirrolizidin alkaloidot tartalmaz, ami miatt májkárosító hatású lehet. Napi dózisa 4-6 g; ebből hideg vagy langyos vizes áztatással készítsünk kivonatot. Egy hónapnál tovább ne alkalmazzuk folyamatosan. Terhesek, szoptatós anyák nem fogyaszthatják.
KülsőlegSzerkesztés
Fejfájás ellen, duzzadt lábra a kifejlett leveleket a bolyhos oldalával borítható a kezelendő területre, gyakran érdemes cserélni. Külső gyulladásokra, fekélyekre az összezúzott levelek, vagy erős főzetük használható.
Martilapu ellenjavallat: Terhes és szoptató nők, alkoholisták, májbetegek ne használják! Használata ellentmondásos, van ahol alkalmazzák, másutt betiltották.
Martilapu a kultúrábanSzerkesztés
Népies nevei: Farkastalpfű, kereklapu, körömfű, körömlapu, lókörmű szattyán, lókörmű szattyu, lóköröműfű, mostohalapu, partilapu, podbál, szamárköröm, szamárlapu, szattyú, tyúkvirág, vajkapu.
Neve latinul (Tussilago) körülbelül annyit jelent hogy "köhögést elűző" (tussis ago).
A népi gyógyászatban a levelét pipába tömve füstölését javasolják az asztmásoknak görcsös köhögés ellen. Ezt a módszert már az ókori görögök is is ismerték, Hippokratész is javasolta.
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ a b Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények. Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása. Budapest, Bioenergetic Kft. 2013, 170. oldal. ISBN 978-963-2911-76-2
- ↑ Flora of China Vol. 20-21 Page 461 款冬 kuan dong Tussilago farfara Linnaeus, Sp. Pl. 2: 865. 1753.
- ↑ Altervista Flora Italiana, genere Tussilago includes photos and distribution maps
- ↑ Flann, C (ed) 2009+ Global Compositae Checklist Archiválva 2014. november 6-i dátummal az Archive.is-en
- ↑ Bartha D.— Király G. — Schmidt D. — Tiborcz V. — Barina Z. — Csiky J. — Jakab G. — Lesku B. — Schmotzer A. — Vidéki R. — Vojtkó A. — Zólyomi Sz. (szerk. / eds.) (2015): Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza / Distribution atlas of vascular plants of Hungary. — Nyugat-Magyarországi Egyetem Kiadó / University of West Hungay Press, Sopron, 329 pp.
ForrásokSzerkesztés
- Varró Aladár Béla: Gyógynövények mint háziszerek, Black and White Kiadó, 2002 ISBN 9639452149