Mej Jao-csen
Mej Jao-csen, (pinjin, hangsúlyjelekkel: Méi Yáochén; hagyományos kínai: 梅堯臣; egyszerűsített kínai 梅尧臣) (Hszüancseng ( ), 1002 – Hszüancseng ( ), 1060) a kínai Szung-dinasztia ( ) korának neves költője volt. Felnőtt korában a Seng Jü ( ) (圣俞) tiszteleti nevet kapta.[1] A Szung ( )-kor költészetének egyik nagy megújítójának tekinti az utókor.
Meng Csiao | |
Élete | |
Született | 1002. Hszüancseng ( ), Anhuj ( ) tartomány |
Elhunyt | 1060. Kajfeng, Kína |
Nemzetiség | kínai |
Szülei | Mei Rang |
Házastársa | Xie Shi |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | költészet |
Alkotói évei | Szung-dinasztia ( ) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Meng Csiao témájú médiaállományokat. |
Neves hivatalnokcsaládból származott. A császári vizsgákat 1051-ben letette ugyan, de a hivatalnoki pályán nem ért el nagy sikereket. Udvari költőként is tevékenykedett, szertartásokhoz is írt verseket.
Rendkívül termékeny költő volt, fennmaradt műveinek száma a 3000-et is meghaladja. Nagyra becsülte a Tang-kor költészetét, annyira, hogy azt meghaladhatatlannak értékelve új utakat keresett. Az addig divatos végtelenül kifinomult költészettel szemben az egyszerűséget helyezte előtérbe. Az úgynevezett si ( ) versek stílusát követte, tömör, szinte prózai verseket alkotott. Azt vallotta, hogy „A versnek olyannak kell lennie, mint egy szobornak”. Költészetében Han Jü ( ) és Meng Csiao ( ) hatása figyelhető meg.
Korai versei gyakran tartalmaztak egyfajta társadalomkritikát, neokonfuciánus alapokról szorgalmazott társadalmi reformokat. Később a mindennapi élet felé fordult; nagy hatású versekben állított emléket korán elhunyt első feleségének és több gyermekének.
Verseihez gyakran fűzött prózai magyarázatokat, erkölcsi tanulságokat. Egyedi hangulatokat teremtett, kedvelte a gúnyos hangvételt. Ars poeticája szerint a költészet elsődleges feladata az, hogy gyönyörködtesse és elgondolkoztassa az embereket.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Cihai: Page 1306.
Források
szerkesztés- ↑ Elisseeff: Elisseeff-Poisle, Danielle. La civilisation de la Chine classique, Vadime Elisseeff, Arthaud, 465. o. (1979). ISBN 2-7003-0228-1
- Világirodalmi lexikon VIII. (Mari–My). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1982. 208. o. ISBN 963-05-3109-7
- Ci hai bian ji wei yuan hui (辞海编辑委员会). Ci hai (辞海). Shanghai: Shanghai ci shu chu ban she (上海辞书出版社), 1979.