A melankólia (a görög µέλαινα χολή, "fekete epe"[1] szóból) az európai ókori, középkori és modern kor előtti (premodern) orvostudományban megtalálható fogalom, amely egy állapotot ír le. Ezt az állapotot a kifejezetten depressziós hangulat, a testi panaszok, esetenként hallucinációk és téveszmék jellemeznek.

A négy temperamentum egyikeként tartották számon.[2] A 18. századig az orvosok és más tudósok a melankolikus állapotokat az általuk észlelt közös ok alapján minősítették - a „fekete epe” néven ismert fogalmi folyadék feleslegét, amelyet általában a léphez kötöttek.

A 18. század vége és a 19. század vége között a melankólia gyakori orvosi diagnózis volt, és a depresszió mint hangulatzavar modern fogalmai végül ebből a történelmi kontextusból fakadtak.[3]

Rokon fogalmak a melankóliára a történelmi orvostudományban: a morózus állapot (a latin morosus szóból, jelentése: "önszántából"), fanyarság és a szaturnitás (latinul Sāturnīnus, jelentése: "a Szaturnusz bolygó hatása alatt").

MeghatározásSzerkesztés

A "melankólia" elnevezés a humorizmus régi orvosi meggyőződéséből származik: egy olyan betegség, amelyet a négy alapvető testnedv közül egy vagy több egyensúlyhiánya okoz. Hippokratész és az azt követő hagyományok szerint a melankóliát a fekete epe feleslege okozta,[4] innen a név, ami "fekete epét" jelent (az ókori görög μέλας ("sötét, fekete")[5] és a χολή ("epe")[6] szavak keresztezéséből). Az a személy, akiben általában a fekete epe volt túlsúlyban, „melankolikus” hajlamú volt.

A melankóliát a Krisztus előtti negyedik és ötödik századokban különálló betegségként írták le, különös lelki és fizikai tünetekkel. Hippokratész az Aforizmák című könyvében az összes hosszú ideig tartó félelmet és kétségbeesést a melankólia tüneteinek minősítette.[7] A Hippokratész által említett egyéb tünetek a következők: rossz étvágy, álmatlanság, ingerlékenység, izgatottság.[8]

Galénosz a "megmaradó téveszméket" is a tünetek listájához adta. Galénosz szerint a melankólia rákot is okoz.[9] Aretaiosz szerint a melankólia állapotát a gyotrelem és a téveszme is okozta.[10]

A 10. században a perzsa Al-Akhawayni Bokhari orvos úgy írta le a melankóliát, mint egy krónikus betegséget, amelyet a fekete epe agyra gyakorolt hatása okoz.[11] Úgy írta le a melankólia korai klinikai megnyilvánulásait, mint "a megmagyarázhatatlan félelemtől való szenvedés, a kérdések megválaszolásának vagy hamis válaszok adásának képtelensége, amikor az ember önmagán nevet és sír, mindez láz nélkül".[12]

Robert Burton 1621-es A melankólia anatómiája című könyvében részletesen ír a melankólia témaköréről, irodalmi és orvosi szempontból egyaránt. A melankóliáról alkotott koncepciójába az összes agyi betegség beletartozik, amelyeket több típusra oszt fel. Burton szerint a tizenhetedik században a zene és a tánc fontos tényezők voltak az agyi betegségek gyógyításában.[13][14][15][16]

A tizennyolcadik és tizenkilencedik századokban a melankólia fogalma elvesztette a depresszióhoz kapcsolt jelentését, és csak az abnormális meggyőződésekről szólt.[17]

A huszadik században a melankólia fogalma az abnormális meggyőződésekhez kapcsolt jelentését is elvesztette, a köznapi értelemben pedig teljes egészében a depresszió szinonimájává vált.[17]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Melancholia: the Western malady (en nyelven). United Kingdom: Cambridge University Press, 38. o. (2014. december 7.). ISBN 978-1-107-06996-1 
  2. The Four Human Temperaments. www.thetransformedsoul.com
  3. (2020. augusztus 1.) „The origin of our modern concept of depression-the history of melancholia from 1780–1880: a review”. JAMA Psychiatry 77 (8), 863–868. o. DOI:10.1001/jamapsychiatry.2019.4709. PMID 31995137.  
  4. Hippocrates, De aere aquis et locis, 10.103, on Perseus Digital Library
  5. μέλας, Henry George Liddell, Robert Scott, A Greek-English Lexicon , on Perseus Digital Library
  6. χολή, Henry George Liddell, Robert Scott, A Greek-English Lexicon , on Perseus Digital Library
  7. Hippokratész, Aforizmák, 6.23. szakasz.
  8. Epidemics, III, 16 cases, case II
  9. Coffee: Physiology. Springer Science & Business Media (1988). ISBN 978-1851661862 
  10. (2015. február 3.) „Melancholia before the twentieth century: fear and sorrow or partial insanity?”. Frontiers in Psychology 6, 81. o. DOI:10.3389/fpsyg.2015.00081. ISSN 1664-1078. PMID 25691879.  
  11. (2014. december 7.) „Melancholia in Medieval Persian Literature: The View of Hidayat of Al-Akhawayni.”. World Journal of Psychiatry 4 (2), 37–41. o. DOI:10.5498/wjp.v4.i2.37. PMID 25019055.  
  12. Matini, Jalal. Hedayat al-Motaallemin fi Tebb. University Press, Mashhad (1965) 
  13. Cf. The Anatomy of Melancholy, subsection 3, on and after line 3480, "Music a Remedy"
  14. Gutenberg.org
  15. "Humanities are the Hormones: A Tarantella Comes to Newfoundland. What should we do about it?" Archiválva 2015. február 15-i dátummal a Wayback Machine-ben. by Dr. John Crellin, Munmed, newsletter of the Faculty of Medicine, Memorial University of Newfoundland, 1996.
  16. (2004) „Music, Sounds, Medicine, and Meditation: An Integrative Approach to the Healing Arts”. Alternative & Complementary Therapies 10 (5), 266–270. o. DOI:10.1089/act.2004.10.266.  
  17. a b (2015. február 3.) „Melancholia before the twentieth century: fear and sorrow or partial insanity?”. Frontiers in Psychology 6, 81. o. DOI:10.3389/fpsyg.2015.00081. PMID 25691879.