Milassin Miklós Bertalan

Milassin Miklós Bertalan OFMObs (Csávoly, 1736. május 1. [keresztelés napja] – Székesfehérvár, 1811. július 2.) magyar római katolikus pap, a második székesfehérvári megyés püspök.

Milassin Miklós Bertalan
Született	1736. május 1. Csávoly
Elhunyt	1811. július 2. (75 évesen) Székesfehérvár
Munkássága
Felekezet	római katolikus egyház
Hivatal	Székesfehérvár püspöke
Hivatali idő	1790–1811
Elődje	Nagy Ignác
Utódja	Vurum József
Milassin Miklós Bertalan a Catholic Hierarchy-n

Életútja

A gimnáziumot Baján, Kecskeméten, Szegeden és Budán végezte. 1756-ban Radnán lépett a rendbe. Teológus a budai rendházban, 1761. március 19-én pappá szentelték. Solymáron és Csepelen, a pestis idején a Tabánban dolgozott. 1761-ben Firenzébe küldték a teológia befejezésére, majd Lodiban (Milánó m.) a rendi teológia tanára.

A szlávul, németül és magyarul beszélő Milassin előbb a katonák gyóntatója, 1767-től tábori lelkész. Ezredével Bécsbe került, ahol egy lőportorony fölrobbanásakor helytállásával magára vonta II. József király figyelmét, aki 1782-ben tábori főlelkésszé tette. 1788-ban a török elleni háború idején II. József Milassint választotta tábori gyóntatójának, aki a császárt és kíséretét egy alkalommal az ellenség gyűrűjéből is kimentette. 1789. szeptember 12. és október 9. között részt vett Belgrád ostromában.

A császár 1790. január 19-én kinevezte székesfehérvári püspökké, amit II. Lipót 1790. április 20-án megújított és Milassinnak nemesi rangot adott. VI. Piusz pápa június 26-án erősített meg, és szeptember 8-án a budai ferences templomban püspökké szentelték. Székét október 10-én foglalta el.

Székesfehérvárott folytatta a püspöki palota építését. 1792-ben hiába próbálta megszerezni az egykori pálos kolostort szemináriumi célra, de 1798-ban a karmelita konvent föloszlásakor megkapta a rendházat és a templomot. 1801-ben megszervezte az öreg és beteg papok otthonát. 1802. november 7-én megnyitotta az egyházmegyei szemináriumot. 1811-ben hunyt el 75 éves korában.

Források

• Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014.  

Előde: Nagy Ignác

Székesfehérvári püspök 1790–1811

Utóda: Vurum József