Miller (betűtípus)
A Miller egy talpas betűtípus, amelyet 1997-ben adott ki a Font Bureau.[1] Matthew Carter tervezte, és 1800 körüli „átmeneti” stílusú, a „skót római” típuson alapul, amely a skót típusú betűstílusgyárak által forgalmazott típusokból származik, amelyek később az Egyesült Államokban is népszerűvé váltak.[2][3] Nevét William Millerről, a hosszú élettartamú edinburghi Miller & Richard cég alapítójáról kapta.[4]
| Miller | |
 | |
| Betűkép | Miller |
| Kategória | serif |
| Besorolás | Scotch Roman |
| Tervező | Matthew Carter |
| Terjesztő | Carter & Cone |
| Készítés dátuma | 1997 |
A Miller általános célú változatai a Miller Text és a Miller Display optikai mérete a kijelzőnyomtatáshoz, bár megjelenésük óta számos változat született, köztük a Miller Daily, Miller Headline és a Miller Banner, valamint néhány, a speciális kiadványokban található változat. A Miller családot széles körben használják, főleg újságokban és magazinokban.
A Miller szoros rokonságban áll Carter korábbi skót-román betűstílusával, a Microsoft számára készült, igen népszerű Georgia családdal.[5] Carter a Microsoft megkeresésére kezdett el dolgozni a Milleren, de ideiglenesen felfüggesztette a munkát, hogy a digitális megjelenítésre adaptált Georgia-n dolgozhasson.[6][7][8] A Font Bureau marketingfogásként a Millert úgy nevezte el, mint "a Georgia kedélyes unokatestvére".[9]
A Miller egyike volt annak a 23 betűtípusnak, amelyet a MoMA először vásárolt történelmi jelentőségű betűtípusokból.
Háttér szerkesztés
A Miller családot Matthew Carter tervezte, és a Font Bureau munkatársai, Tobias Frere-Jones és Cyrus Highsmith[10] valamint James Mosley, a londoni St Bride Könyvtár nyomdászattörténeti könyvtárosa bátorításával fejlesztették ki.[11]
A Miller egy "skót római" — ez a stílus az Alexander Wilsonhoz és William Millerhez tartozó skót típusú cégek által 1810–1820 között forgalmazott típusaiból származik. Thomas Curson Hansard szerint ezeket többnyire a londoni Richard Austin betűmetsző vágta.[12] A Miller a jelenlegi gyártási igényeket szem előtt tartva készült, aminek bizonyítéka a két változat, a 'Display' és a robusztusabb 'Szöveges' verzió, és a viszonylag nagy x-magassága is.[13]
Bár a Miller hű marad a skót római stílushoz, nem egyetlen történelmi példán alapul.[14] A lapos tetejű kis „t” nem Miller vagy Wilson típusainak eredetije, hanem egy később – valószínűleg tévedésből – bevezetett „rossz betűtípus”, Didone-fajta, amely a 19. század második felében rögzült a stílusban.[15] Bizonyos más betűk, például a kis „k” és a Miller Text nagy „R”-je, Richard Austin által vágott más stílusokból származnak, például a Bell-ből.
Matthew Carter Miller-je nem Miller skót római művének fakszimiléje, mint ahogy Galliardja sem Robert Granjon bármelyik típusának fakszimiléje. Amit tett, az az, hogy megragadta modelljének jó színeit, nagyvonalú szélességét és modellezését, és néhány évtizedes kihagyás után [Angliában] ismét bevezette a "Scotch Roman" egy hiteles változatát a jelenlegi használatba. A Miller a jelenlegi gyártási igényeket szem előtt tartva készült, amiről a két változat, a 'Display' és a robusztusabb 'Text' változatok is tanúskodnak, ahogy a viszonylag nagy x-magassága is.
Carter 2013-ban a Georgia és a Miller fejlesztéséről beszélt:
"Ismertem a skót rómaiakat, elképedtem, hogy egykor olyan népszerűek voltak... aztán teljesen eltűntek."[16]
Carter segédként digitalizált egy görög betűtípust az ugyanebben az időszakban korabeli brit nyomdászat alapján, Richard Austin (jelen esetben mindenképpen) Porson-féle betűmetszete és a brit klasszicista Richard Porson kézírása alapján.[17] A Miller alapértelmezett számjegyei történelmileg megfelelő "hibrid" vagy félig vonalra illeszkedő figurák, kissé rövidebbek, mint a nagybetűk, és bizonyos esetekben az alapvonal alá süllyednek, bár alternatív, hagyományosabb fix magasságú stílusai is rendelkezésre állnak.[18][19][20]
Változatok szerkesztés
A Miller, Miller Text és Miller Display általános célú változatai mellett számos Carter és mások által tervezett változatok is bekerültek a Miller családba. A változatok a következők:
- A Miller Daily a Miller News bővített sorozata, a Miller adaptációja, amelyet Carter tervezett a The Guardian számára.[21] A Font Bureau adta ki 2002-ben a Miller Headline sorozat mellett.[13]
- A Miller Headline-t Carter és Highsmith kifejezetten az újságok címsoraiban való használatra tervezte.[22] A Font Bureau adta ki 2002-ben a Miller Daily sorozattal együtt.[13]
- A Miller Bannert Richard Lipton tervezte nagyméretű, 100 pont feletti használatra. Élesebb vonalakkal és lágyabb kontraszttal rendelkezik.[23]
Használat szerkesztés
A Millert és változatait széles körben használják újságokban, magazinokban és más kiadványokban szerte a világon. A Miller Daily-t használják a The Washington Postban,[24] míg a Miller Banner a Glamour magazinban szerepel.[23] Egy másik Miller-változattal, a Miller News-zal Simon Esterson, a The Guardian munkatársa állt elő az újság 1998-as újratervezésénél,[25][26][27] a Miller Globe a The Boston Globe számára készült,[28] a Bibliographical Miller pedig a Kaliforniai Egyetem révén az Aldine Press gyűjteményben való felhasználáshoz készült.[11] A Miller családot a National Post, a The Straits Times, a The Dallas Morning News, a Hindustan Times és a San Jose Mercury News is felhasználta.[13]
Az Ascender Corporation 2005-ös felmérése szerint a Miller a tizedik legnépszerűbb betűtípus az amerikai újságokban.[29] 2010-ben ez volt Carter legnagyobb jogdíjforrása azon betűtípusok közül, amelyeknél a jogok tulajdonosa.[30]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Mosley, James.szerk.: Re: Reviving the Classics: Matthew Carter and the Interpretation of Historical Models, Typographically Speaking: The Art of Matthew Carter, 2., New York: Princeton Architectural, 31–6. o. (2003. április 30.). ISBN 9781568984278
- ↑ Mosley: Scotch Roman. Type Foundry (blog). (Hozzáférés: 2016. szeptember 3.)
- ↑ Paul Shaw. Revival Type: Digital Typefaces Inspired by the Past. Yale University Press, 119–122. o. (2017. április 1.). ISBN 978-0-300-21929-6
- ↑ Bill Bell. Edinburgh History of the Book in Scotland, Volume 3: Ambition and Industry 1800-1880. Edinburgh University Press, 26–31. o. (2007. november 23.). ISBN 978-0-7486-2881-0
- ↑ Butterick: Miller. [2015. március 18-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Connare: Comments on Typophile thread.... Typophile. [2017. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 18.)
- ↑ John L Walters. Fifty Typefaces That Changed the World: Design Museum Fifty. Octopus, 136–7. o. (2013. szeptember 2.). ISBN 978-1-84091-649-2
- ↑ Yan: Set on the Web-part 2. Jack Yan & Associates. (Hozzáférés: 2017. november 18.)
- ↑ New: Miller Text from Font Bureau. Font Bureau. [2020. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 18.)
- ↑ Kegler, Richard. Indie fonts: a compendium of digital type from independent foundries, Illustrated, Rockport Publishers, 80–81. o. (2002). ISBN 1-59253-123-7
- ↑ a b (2010) „Matthew Carter's Type Revivals Talk at the TDC”. APHA Newsletter (173), Kiadó: American Printing History Association. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 22.)
- ↑ Hansard, Thomas Curson. Typographia: an historical sketch of the origin and progress of the art of printing; with practical directions for conducting every department in an office: with a description of stereotype and lithography illustrated by engravings, biographical notice and portraits, 361. o. (1825) „Mr. Austin...has since executed most of those of Messrs. Wilson, of Glasgow; and of Mr. Miller, Edinburgh.”
- ↑ a b c d Font Bureau Announces Miller Daily & Miller Headline. Font Bureau, 2002. november 10. (Hozzáférés: 2011. január 22.)
- ↑ Miller. FontShop. (Hozzáférés: 2011. január 22.)
- ↑ “Typefounder” (James Mosley): Scotch Roman. Typefoundry: Documents for the History of Type and Letterforms, 2007. február 16. (Hozzáférés: 2019. április 16.)
- ↑ Middendorp: Matthew Carter interview. MyFonts. Monotype. (Hozzáférés: 2015. július 11.)
- ↑ Mosley: Porson's Greek type design. Typefoundry (blog). (Hozzáférés: 2017. november 18.)
- ↑ Berry: Numbers Don't Lie. CreativePro, 2005. szeptember 23. (Hozzáférés: 2017. november 18.)
- ↑ Daniels: Comments on Typophile thread–Lining numerals to match with Georgia?. Typophile. [2019. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 18.)
- ↑ Miller Text expansion. Type Network. Font Bureau. (Hozzáférés: 2017. november 18.)
- ↑ Miller Daily. Font Bureau. (Hozzáférés: 2011. január 22.)
- ↑ Miller Headline. Font Bureau. (Hozzáférés: 2011. január 22.)
- ↑ Lew: New Faces in Washington. Font Bureau, 2009. október 29. [2011. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 22.)
- ↑ Schwartz: Guardian Text Egyptian. www.christianschwartz.com. (Hozzáférés: 2011. január 22.)
- ↑ Glaister. „Design to create pages people want to read”, The Guardian, 1999. április 19. (Hozzáférés: 2011. január 22.)
- ↑ About the typefaces not used in this edition. Fonts in Use, 2017. február 8. (Hozzáférés: 2017. november 18.)
- ↑ Apple: A profile on typeface designer Matthew Carter. American Copy Editors Society, 2010. szeptember 18. [2011. július 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 22.)
- ↑ Berry: Front-Page Fonts. www.creativepro.com, 2005. január 10. [2008. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 22.)
- ↑ „The most-read man in the world”, The Economist, 2010. december 2. (Hozzáférés: 2011. január 22.)
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Miller (typeface) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.