Montmorillonit.

A montmorillonit (hidratált kalcium-aluminium szilikát) nátrium kalcium alumínium és szilícium tartalmú monoklin kristályrendszerű kőzetalkotó ásvány, a montmorillonit (=szmektitek) ásványcsoport tagja. Többnyire finomszemcsés, földes tömegekben előforduló fontos kőzetalkotó, monoklin rétegszilikát.

Az ásvány Montmorillon francia kisvárosról kapta a nevét.[1]

Kémiai és fizikai tulajdonságaiSzerkesztés

  • Képlete: (Na,Ca)(Al,Mg)2Si4O10(OH)2xnH2O
  • Szimmetriája: monoklin kristályrendszerben, tengely és tükörszimmetriája létezik.
  • Sűrűsége: 2,0-3,0 g/cm³.
  • Keménysége: 1,0 (nagyon lágy ásvány).
  • Hasadása: tökéletes de csak mikroszkopikusan érzékelhető.
  • Törése: tömege földesen törik.
  • Színe: szürke vagy fehér.
  • Fénye: fénytelen vagy zsírfényű.
  • Átlátszósága: egyes kristályai átlátszóak vagy áttetszőek.
  • Pora: fehér színű.
  • Jellemző alak: lapos hatszöges.
  • Jellemző szemcsemérete: 0,002 mm alatti.

KeletkezéseSzerkesztés

Vulkáni kőzetek, tufák finomszemszerkezetű málladékaként másodlagosan, vizes üledékekben képződik. Gyakori üledékes kőzetalkotó ásvány, mely víz hatására duzzadásra képes.

ElőfordulásaSzerkesztés

Gyakran előforduló ásvány a különféle agyagok részecskéjeként. Tömeges előfordulásai a föld minden táján ismertek.

Előfordulásai MagyarországonSzerkesztés

Magyarországon a tégla és cserépgyárak leggyakrabban montmorillonit tartalmú agyagbányák közelében települtek. Az Alföldön és a Dunántúlon egyaránt nagy tömegben vannak ilyen agyagelőfordulások. Az Istenmezeje, Komlóska és Mád bentonit bányáiban fontos kőzetalkotó. Jelentősen mennyiségben tartalmazza az alginit is.

Kísérő ásványokSzerkesztés

Kalcit, kvarc, valamint egyéb agyagásványok.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 101. o. ISBN 963 8334 96 7  

ForrásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Montmorillonit témájú médiaállományokat.
  • Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. 1987.
  • Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó. 1985.