Munkaszolgálat az 1950-es évek Magyarországán
Az 1950-es évek Magyarországán a második világháború után hazánkban uralkodó kommunista diktatúra egyik megnyilvánulásaként (a „szovjet blokk” többi országához hasonlóan) politikai és származási alapon ezreket köteleztek kényszermunkára úgynevezett építő alakulatokban, amit az utókor munkaszolgálatként értékel.
Előzményei szerkesztés
A „munkaszolgálat" szót már 1944 végén tágabb értelemben is használták, amikor sáncépítésre vagy más katonai munkákra civil lakosokat vezényeltek ki (nem csak Budapesten). A Rákosi-korszakban a megbízhatatlannak bélyegzettek fiait szintén munkaszolgálatra rendelték, az „osztályharc” keretében.
Megalapozása szerkesztés
A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének Titkársága 1950. július 12-én tartott ülésén a Honvédelmi Minisztérium által előterjesztett, új sorozási rendszer szempontjai alapján[1] határozatot hozott miszerint: „A kulák és egyéb ellenséges elemek a hadseregen belül alapkiképzést kapjanak, de fegyveres kiképzést nem. A H. M. dolgozzon ki javaslatot kéthónapos behívásukra és magas hadmentességi adó kivetésére.”[2]
A Honvédelmi Minisztérium tervei és intézkedései szerkesztés
„A munkaszolgálatos alakulatok, amelyeket a hivatalos katonai zsargon »hadtáp« egységeknek nevezett, »feladatkörébe katonai létesítmények és infrastrukturális beruházások építése tartozott«. Honvédelmi Minisztérium Kollégiuma 1950. június 27-én tárgyalt a kulákok és ellenséges elemek szerepéről a magyar néphadseregben. Janza Károly vezérőrnagy azt javasolta, hogy a kulák és egyéb megbízhatatlan elemeket és azok fiait is be kell hívni, de nem lehet fegyvert adni a kezükbe, hanem kemény építőmunkára kell fogni őket. A sorozásnál az Osztályhelyzetet Megállapító Bizottság döntötte el, hogy ki a megbízhatatlan és kit kell munkaszolgálatra vinni. A Magyar Dolgozók Pártja határozata alapján a Honvédelmi Minisztérium Vezérkara 05360/HVK. Hadkieg. 1951. számú rendelete állította fel a munkaszolgálatos alakulatokat.”[3][4] „Azonosak voltak bizonyos szempontból a feltételek” a háború alatti munkaszolgálattal (pl. nem kaptak zsoldot[5]). Eszerint a kiválasztás politikai diszkrimináció alapján történt: a megbízhatatlanok (kulákok, egyházi iskolák volt diákjai, a volt középosztály fiai, az osztályidegenek és gyermekeik), illetve akik belefértek az ellenségképbe, nem vehettek fegyvert a kezükbe, nehogy azt a proletárdiktatúra ellen fordítsák.[6][7][8]
Megszüntetése szerkesztés
A Központi Vezetőség határozata alapján a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke 1953. évi 04. sz. intézkedésével lehetővé tette az „építő alakulatoknál” dolgozó kulák származásúak számára a fegyveres katonai szolgálat teljesítését.[9]
Problémák a fogalom körül szerkesztés
A korabeli rendszer hivatalos, napjainkban is létező álláspontja alapján nem munkaszolgálatosok, hanem „építő alakulatoknál szolgálatot teljesítő honvédek” voltak, akik katonai szolgálatot teljesítettek.[10][11] A tíz évvel később felállított, tényleges, fegyveres műszaki-építő alakulatok[12] hasonló elnevezése szintén alapja lehet a fogalmak keveredésének.
Ahogy a világháborús, úgy az államszocializmus alatti munkaszolgálat történetének sok részletét valószínűleg máig sem tárták fel vagy írták meg.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Előzetes napirendi jegyzék. Előterjesztések. 1950. július 12. Az MDP KV Titkársága üléseinek napirendi jegyzéke 107. o. (Az MDP Központi vezetősége, Politikai Bizottsága és Titkársága üléseinek napirendi jegyzékei I. kötet, 1948–1953) Magyar Országos Levéltár, 2005
- ↑ Az MDP KV Titkársága 1950. július 12-i ülésének jegyzőkönyve, 3. o. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára M-KS 276. fond, 54. cs., 108. őrzési egység. Online hozzáférés[halott link] (Letöltés ideje: 2016. február 3.)
- ↑ A kommunizmus bűnei. [2015. november 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 27.)
- ↑ szerk.: Béres Katalin: Csertán Ferenc: 20. századi zalai történet, „Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből. Zalaegerszeg: Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 64. o. (2006). ISBN 963-7205-46-2. Hozzáférés ideje: 2015. november 17. „13.) A munkaszolgálat nem hivatalos megnevezés volt, a politikailag megbízhatatlannak nyilvánított – С-kategóriás – sorkötelesek fegyver nélküli katonai szolgálata, kényszermunkája. A „C honvédek" – az 1940-ben létrehozott, zsidókat sújtó munkaszolgálat nyomán – magukat nevezték munkaszolgálatosoknak, muszosoknak. А С-kategóriás zászlóaljakat a párt utasítására a Honvédelmi Minisztérium Vezérkara 05360/HVK. Hadkieg. 1951. sz. rendelete nyomán állították fel.”
- ↑ Csertán Ferenc: 20. századi zalai történet („Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből, 70. o.) „24.) Az 1951-ben létrehozott építőalakulatok katonái nem kaptak fizetést és zsoldot sem, gyakorlatilag rabszolgaként dolgoztatták őket. Az 1953-as átszervezés – a Bányamunkás Csoport – létrehozása után adtak csak bért a Musz-os katonáknak, zsoldot még ekkor sem.”
- ↑ Dr. Hasznos Miklós felszólalása az Országgyűlésben (1992. január 27.)
- ↑ Dr. Sepsey Tamás felszólalása az Országgyűlésben (1995. szeptember 18.) „1992-ben a kormány álláspontja szerint a honvédelmi kötelezettség teljesítésének eltérő szabályozása faji alapon kimeríti az elítélendő és elmarasztalható diszkrimináció tényét, azonban … a Rákosi-féle munkaszolgálat sem felelt meg a kormány által felállított mércének”, „a Legfelsőbb Bíróság egyik tanácsa kimondta: … azok a munkaszolgálatosok, akik nem jogosultak kárpótlásra a harcoló munkaszolgálat címén, jogosultak kárpótlásra a zárt táborszerű fogva tartás alapján. … a Legfelsőbb Bíróság viszont azokban az ügyekben, ahol a Rákosi-féle munkaszolgálatosok adtak be keresetet és hivatkoztak a zárt táborszerű fogva tartásra, nem tartotta megalapozottnak a kereseti kérelmet, mert nem harcoló alakulatok kötelékében teljesítettek munkaszolgálatot.”
- ↑ Fülöp G. László: Október 23 – Egy Kései Jelentés. Freedom Fighter 56 Oral History Project. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 25.) „Állítólag az ENSZ kifogásolta, hogy az ország “osztályidegenek”-nek bélyegzetteket tart “rabszolga-munkán”. … Most [1956] ez a [muszos] fiú azt mondja, bár még dolgozni kellett járni, már kiképzést és fegyvert is kaptak.”
- ↑ Lakatos Béla ezredes 1954. március 5-i állapotjelentése. HL MN VIII. 46. fond VK Szerv. és M. Csfség iratai 00333/MNVK Szerv. és M. Csfség Stat. o. – 1954. sz. In: A béketábor magyar hadserege. A magyar demokratikus hadsereg és a Magyar Néphadsereg Hadtörténelmi Levéltárban őrzött katonai irataiból1945–1957. Szerk.: Ehrenberger Róbert. Budapest, 2001. 109. sz.
- ↑ Dr. Hasznos Miklós felszólalása az Országgyűlésben (1992. január 27.) „Amikor 1991-ben először összeültünk egy ilyen kárpótlási tárgyalásra, akkor az Igazságügy-minisztérium illetékes képviselői szinte azt mondták, hogy ugyan már ilyet ne is mondjak, hát ilyen nem is volt. Jó, jó, hogy valakik dolgoztak, de ezért fizetést kaptak, és tulajdonképpen építő honvédek voltak …”, „És nem egészen úgy van, ahogy tisztelt Zimányi képviselőtársam mondta, hogy egyszerűen építő honvédek voltak.”
- ↑ Dr. Zimányi Tibor országgyűlési képviselő felszólalása (1992. január 27.) „A katonai munkaszolgálat, az építő honvéd semmiképp nem sorolható ebbe a kategóriába, mert egyenruhában, katonai ellátásban részesültek, eltávozást kaptak. Ugyanakkor kétségtelen, hogy diszkriminatív intézkedések áldozatai. … A bánásmód is szigorúbb volt, mint általában, szabadságvesztésnek azonban nehezen lehet minősíteni.”
- ↑ Czinege Lajos honvédelmi miniszter 1964. április 25-én adta ki a 0012/1964 számú parancsát, amelyben egy általános műszaki dandár és egy közlekedési műszaki dandár felállítását rendelte el 1964. június 29-ei határidővel. Az utóbbi egységet a Magyar Néphadsereg műszaki főnökének irányítása alá helyezte. Az MSZMP PB 1963. február 19-ei határozata/engedélye után a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke 1963. február 27-ei tájékoztatóján röviden ismertette az új kiképzési rendszerű alakulatok alapfeladatait: ugyanolyan katonák lesznek, mint a többi fegyvernemhez behívottak; a behívás, bevonulás azonos a többi fegyvernemmel. Kéthavi kiképzést kapnak az itt szolgálók, s ugyanolyan fegyveres alakulatnak számítanak mint a többi fegyveresek; a hídépítésben, útépítésben, vasútépítésben, vezetékes híradás létesítésében és más tömegmunkában vesznek részt; a hadsereg részt vesz a népgazdaság legfontosabb munkáiban; a kiképzésen belül a csapatok egyben „M" műszaki tartalékot képeznek; a HM katonai irányítása alá tartoznak, a munka gyakorlati irányítását az illetékes foglalkoztató minisztériumok végzik; a katonák a megdolgozott bér legalább egyharmadát megkapják. Archiválva 2015. december 1-i dátummal a Wayback Machine-ben"